Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2025. október 24., péntek
Hosszú hétvége/2.
2025. október 23., csütörtök
Hosszú hétvége/1.
M. ötlete: menjünk el a hosszú hétvégén Siófokra. Talált egy last minute foglalást. Indulás október 23-án, csütörtökön.
Balatoni lány vagyok, Siófokon születtem. Amíg Tamásiban laktam, csak felültem a buszra és egy óra múlva már fürödhettem a Balcsiban.
Őszi hűvösben érkeztünk.
2025. október 22., szerda
Cuki
Ének óra. Hej, tulipán, tulipán, teljes szegfű, szarkaláb...
- Teljes szegfű, szarkalány.
- Teljes szegfű, szalmabáb.
(Megeszem őket.)
2025. október 21., kedd
Kedd
2025. október 20., hétfő
Hétfő
2025. október 19., vasárnap
Péntek, szombat, vasárnap
Péntek
Kaptam:
2025. október 16., csütörtök
szerda, csütörtök
Juj, késő van, jaj, nagyon fáradt vagyok...
Neurológia. Kaptam gyógyszert, más fajta fájdalomcsillapítót... Hogy ne alakuljon ki krónikus fájdalom-szindróma... És menjek tovább reumatológiára is. A gyógyszer mellé gerinctorna. Életem végéig.
Délután fogadóóra B-on. Mentem.
Eddig jutottam tegnap a bejegyzéssel.
Csütörtök
Megint elaludtam. M. ébresztett negyed nyolckor...
Kaptam:
2025. október 14., kedd
Kedd- ciki és cuki
2025. október 13., hétfő
Hétfő- munkakezdés
Négy hónap inaktivitás, fájdalomcunami, szobafogság után ma volt az első munkanapom. Ráadásul félig új munkahelyen. Sok éve tanítok B-on, tavaly Sza-ra kellett áttanítanom, idén Sze-be. Sokat paráztam az utóbbi napokban a kezdés miatt. Ennyi csend, befelé fordulás, akkor pihenek le, ha szükségem van rá után sok-sok ember, zaj, időpontok, csengetés és sok minden máshoz alkalmazkodás mellett azért megint csak új iskola, kollégák, új gyerekek, más szokásrend (...). De amennyire izgultam, olyan simán lement a nap. (És csak a telefonom maradt itthon.) Mondjuk amikor a 3. szünetben autóztam át B-ról Sze-be, már ájulásig fáradt voltam, de hát tudtam előre, hogy az első hét nem lesz fáklyás menet, energetikailag biztosan nem. A régi suliban ismertem a kis elsősökön kívül mindenkit, bár a kicsikkel is találkoztam tavaly az oviban, a suliban is az Iskolanyitogató foglalkozásokon. A gyerekek nem változtak. Nagyon vártak, jöttek, ölelgettek, kérdeztek, meséltek. Az új suliban is meglepően kíváncsian várt sok gyerkőc, sok csillogó szempárt láttam, többen jöttek, kérdeztek, meséltek (hihetetlenül közvetlenek a mai gyerekek).
Annyi kedvességet, szeretetet, odafigyelést, segítséget, támogatást kaptam ma, hogy az valami csuda.
A betegsége(i)m azért megtanított(ak) néhány dologra.
Reggel első dolgom volt a gyógytorna. Mert kell és pont.
Megettem időben a reggelimet. A tízóraira csak délben került sor. Az ebédre 1 körül, a felét tudtam megenni (az ovis mennyiségű babfőzelékemnek, viszont itthon fél 5-kor megettem uzsonnára a maradékot, és vacsoráztam is, a tervezett tonhal salátát).
Reggel lement fél liter víz, a munkahelyen majdnem másfél liter, és 2 óránként elmentem mosdóba (az orvosom azt mondta, ha ez megy, az oké). Este még fél liter.
Igyekeztem nem aggódni a közeljövőn, a következő órák, percek miatt. Reggel, indulás előtt mondtam magamnak: most öltözöl. Aztán vezetés közben, ha eszembe jutott, hogy mindjárt odaérek és kezdődik: most vezetek. És így ment egész nap.
Kegggyetlenül elfáradtam. A blogot nem ilyen későn, hanem részletekben írtam, csak most fejeztem be.
Kellemes pihenést, jó éjt mindenkinek!























































