2025. június 13., péntek

Hetem péntekig

Nagyon sok a munka, sokat vagyok bent is és itthonra is van minden napra adminisztráció, egyebek. Miközben pipálom ki a kész dolgokat, potyognak közben az újabbak, kerülnek a listára, elintézendőként. A kocsimon még téli gumi van, egyszerűen nem tudok időpontot kérni. Szóval munka.










Csodálatosan jól sikerült németes kirándulás.

















Csak a legvégén láttam meg, hogy a kincsesládán (aminek kinyitásához három feladatot kellett megoldani, hogy a három kulcsot megkaphassák) az M. F. monogram állt. Papit Mayer Ferencnek hívták.


Ma (péntek) (is) héttől háromig munka. Röpke bolt. Majd hazafelé már majdnem a garázshoz vettem az irányt, de eszembe jutott, hogy M. meghívott Pécsre a Buddha étterembe pad thai-ozni. Mentünk is. Egy curry levest ettünk ketten és egy-egy pad thai-t.



Nem néz ki soknak, de emberes adag. Ha előtte megeszek egy teljes tányér levest, tutira nem fér belém a tészta.

Az árak húzósak, no de ilyesmit nem ehet mindennap az ember. Minden isteni volt.

(Hogy az üveg visszaváltási árát hogy hozták ki PONT ennyire, az rejtély.)


Majdnem mellette van a Frei, fél óra volt vissza a zárásig, de beugrottunk. És milyen jól tettük! Anno, amikor elkezdtünk ide járni, egy megszokott csapat dolgozott itt, és megkedveltük egymást. Ebből a teamből ma ketten dolgoznak még, nagyon jó volt találkozni velük, tényleg régen láttuk egymást. Egy Kubai presszót ittam (más nem fért volna belém, és imádom). Hát mmmmmm!


Holnap szombat, de munka. (Azért öröm is lesz benne.)


2025. június 8., vasárnap

Kilenc éve...

 



Milyen fiatal voltam még akkor... Anyu melírozta a hajamat Hőgyészen... Mami meg csak ámult...

Akkor éppen felszolgálóként dolgoztam.

Istenem, mintha ezer éve lett volna...



Pünkösd vasárnap

Egy éve ilyenkor mami temetésének másnapján elmentünk a Krisna-völgybe.


És csodás hétvégét töltöttünk ott, már másodszor. (És mennék még.)


Nem tudom, miért, de ott egyszer sem sírtam anyu és mami halála miatt. Valahogy megnyugtató az a hely, barátságos, szeretetteljes.

Ma a húgomék jöttek hozzánk. Szerintem karácsonykor találkoztunk utoljára, de olyan volt, mintha egy hete lett volna. Nagyon jókat beszélgettünk, és most már nem csak anyu és mami halála volt a téma. Mondjuk volt frissebb halálozás is, húgom párjának, L-nak halt meg az édesanyja másfél hete... 

Nagyon jó volt együtt lenni kicsit. 

Zöldség krémlevest főztem, sajtos karaj volt, rizs, "majdnem francia saláta" (savanyú ubit elfelejtettem venni, de volt keresztanyumtól savanyúság lé, azért az dobott rajta), és csokis muffint sütöttem.

A húgom engedélyével ide teszem a fotokollázsát, én nem fotóztam.


Óriási, hogy délutánra-estére legalább egy kicsit hűvösebb lett.

 Köszönök minden mait.

2025. június 7., szombat

Egy éve... 🖤

Egy éve május végén utoljára foghattam mamikám 94 és fél éves, gyenge, pergamenbőrű kezét. Örülök, hogy aznap a saját fáradtságomat félre tudtam tenni és elmentem hozzá, így el tudtam búcsúzni. Már amikor megláttam, tudtam, hogy ez lesz az utolsó találkozás. Anyut akkor veszítettük el négy hónapja, gyors volt ez ennyire rövid időn belül. 


Ma egy éve volt a temetése. Érdekes, hogy mami (mint anyu is) mennyire pontosan tudta, milyen temetést szeretne. Régen, amikor mami még viccelődve beszélt a majd egyszer leendő temetéséről, szokta mondani, mi mindent tegyünk majd mellé a koporsóba. A kis kapáját, a varrógépet például :D Aztán még mielőtt demens lett, határozottan mondta, hogy katolikus temetés legyen, misével, pappal, de hamvasszuk el. És kikötötte, hogy ne legyen pörkölt a halotti toron.

Mise volt és pap.


Aztán keresztanyumnál gyűltünk össze kicsit. És nem volt pörkölt. :D


Én ettem így. A két hokedlit tolták össze, a négy unoka szokott így enni. Volt két kis szék, két sámli. (Keresztanyum édesapja volt asztalos, ő készítette.) A világ legfinomabb ételeit ettük így sokszor, sosem felejtem el a hőgyészi meggyszósz ízét.


Drága mami, minden nap hiányzol. 
🖤

2025. június 3., kedd

Hja

Este fél 9. Még mindig adminisztrálok. TÉR vállalás dokumentáció. Így nincs időm/energiám blogot írni... 

2025. június 1., vasárnap

Napjaim

Hétfőn gyermeknap Sz-on.


Rajz órai kreatívkodások.






Kaptam.








(Igen, kimaradt a "t".)

Megtudtam, hogy jövőre Sza. helyett Sze-be kell átjárnom B-ról tanítani. Csütörtökön szülői volt Sza-on, ahol elhangzott, hogy személyi változás lesz. Jó érzés volt hallani néhány szülőtől, hogy pl. Úristen, hogy mondom ezt el X-nek?, Y. sírni fog. Másnap pedig érdekes volt reggel a gyerekek reakciója. Jöttek, szótlanul megöleltek. Kérdezték: Miért? "Nem akarom, hogy elmenj", "Most akkor holnap már nem is jössz? De, évzáróig még leszek. Az jó. (Ölelés.) És kaptam:


Németen már egy hete ismétlünk a kicsikkel, a családot pl. így (is).




Kaptam. Timi néni, ez egy karvédő neked, de koronának is tudod használni.


Roppant kemény hét volt, keményen sok munkaórával. Borzalmasan elfáradtam. Szombaton fél 10-kor keltem, ettem, visszafeküdtem. Fél 4-kor keltem, ettem, kicsit fent voltam, visszafeküdtem. Este még egy kicsit fent voltam, aztán újra aludtam. 15 órát összesen...

Ma 8-9 között ébredtem. M. elufrott a piacra, addig én feldobtam az ebédet (krumplifőzelék, vega fasírt).

Mai reggeli. (M. készítette.)


Ebéd után a tegnapra tervezett túra.


6 körül értünk haza.

(Kint nem akar hűvösödni, kegyetlen meleget jósolnak a következő 1-2 hétre...)