Túra: Kelet-Mecsek

Cigány-hegyi kilátó (Kisújbánya).

Majd Bodzás-forrás.

Az a plusz 8.5 kiló, ami "felkúszott" rám és amire szinte mindenki azt mondja: nem látszik, azért meginogtatja a ruhatáramat. 27 fok, szikrázó napsütés, megyünk túrázni. Előveszem a nyári nadrágokat: nem jön föl..., nem megy össze a cipzár..., bele tudom magam préselni, de öt percet nem bírnék ki benne... Egyszer csak megjelenik M. az egyik rövid túranadrágjával. Felpróbálom: jó, csak a madzagot kell szorosabbra húznom. Úgyhogy M. nacijában túráztam.  🙈 (Megjegyzem: roppant kényelmes. De az övé, így hamarjában be kell szereznem legalább egy nyári rövid nacit...)

A táj mesés. Akkor is, ha már többször jártunk a Bodzásnál. A képek nem adják vissza a látványt. Se azt az érzetet, hogy kint, az úton 28 fok volt, az erdőben 23. Mennyei.

A forrás kifolyóját sajnos feltöltötte a törmelék, de M. kiügyeskedett két öt literes palacknyit. (A flakonokat vittük itthonról.)

Erdei gazdasági úton fel lehet menni a cigány-hegyi parkolóig (és tovább Kisújbányáig is). Az út eleje kátyús, ügyesen figyelve kikerülhetők, neon zöld felfestés is segít meglátni őket. Ez a szakasz után csodásan autózható.

A túra nekem nagyon kemény volt, hiszen nem mozogtam 3 és fél éve, és a nagy része húzós emelkedő. Visszafelé az egyik öt literes ballonnal a hátizsákomban még keményebb volt, de megérte. 

A pályáról hazafelé lekanyarodtunk a Breiti cukiba Bólyba. Sacher, koff.mentes kapucsínó, mmmm!

Néhány étkem...

... a közelmúltból.

Egyik kedvenc: kacsazsíros kenyér, zöldség.

Szilvás gombóc.

Grízgaluska leves.

Vajas-májkrémes pirítós, rántotta, zöldség (reggeli).

Rántott sajt, rizs, leki.

Sült hal, sült édesburgonya, saláta.

Sütőtök krémleves.

Ezek mind itthoniak. Munkanapokon szörnyen kuszán étkezem...

Mami- ma egy éve ❤

Egy éve ma reggel kedd volt, munkanap. Fél nyolc után csörgött a telefonom, unokanővérem hívott: mami elaludt. Kimentem az udvarra, sírtam. Felhívtam a húgomat. Sírtunk.

Mami a világ egyik legjobb nagymamája volt. Szerencsés vagyok, mert 49 és fél évig a mamikám lehetett. Óvott, védett, szeretett, segített, támogatott, tanított, nevelt. Rengeteget nevettünk együtt.

Hiányzik minden, ami vele kapcsolatos. (Nem tudatos sorrendben a képek.)

A kalácsai...

Ahogy a verandán ült. Varrt, olvasott, mesélt.

Minden évben nála is megünnepeltük a születésnapomat.

Unokanővérem lakodalmában.

Tanított.

Szabott, varrt. Itt éppen lábsúlyokat nekem a tornához.

Sokszor elvittük misére.

Vagy a hőgyészi forráshoz.

Itt mutatta meg, hogy kötöttek régen kendőt, a csomót Honihknopfnak hívták. (És ez a kendője nálam van.)

A hőgyészi kälberstalli keresztnél.

A gyönki otthonban. Ahogy eszi az imádott kompótot.

 Egy régi szülinap.

Palacsintasütés.

Mindig vittem neki német nyelvű dolgokat mindenhonnan, amerre csak jártam. Mindig mindent elolvasott az első betűtől az utolsóig, aztán beszélgettünk róla.

Nem tudom elmondani, mennyire hiányzol, mami. 

Egy éve ezen a napon felhívtam a gyönki otthont, beszéltem Sz-val, hogy mami megkaphassa az utolsó kenetet. Mert tudtam, hogy nagyon hamar meghal.

És nem ,nem megy a blogírás. Ma 7-től ügyeltem Sz-on, aztán át B-ra, aztán vissza Sz-ra, onnan vitt B. minket Villányba továbbképzésre, 4-re értünk vissza Sz-ra, onnan autómmal Mohácsra, nagyon gyors bolt, 5 óra volt, amire hazaértem...

Paff...

Hétfő- utoljára

Drága mamikám, egy éve ezen a napon láttalak utoljára. 

Most este nyolc, B-on kezdtem ma (megint elaludtam, M. ébresztett...), majd Sz-on volt gyereknap, utána háromig felügyeltem, csak most tudok sírni (M. edzésen). Az utolsó találkozásunk minden percére emlékszem. Te határozottan úton voltál, teljesen bizonyos voltam ebben. Olyannyira, hogy kihasználtam a lehetőséget és elbúcsúztam tőled. Egyrészt örültem, hogy találkozhatsz a sok-sok szeretteddel odaát (ha ez így van), másrészt anyu is csak négy hónapja halt meg ekkor, és ezután elveszteni téged is..., számomra emberpróbáló volt.

Azóta is borzalmasan hiányzol. Te is, a hőgyészi ház, a szereteted, a gondoskodásod, a türelmed, a nevetésed, az együtt töltött idő, ahogy a hajamat szárítottad, hogy mindenhez értettél, hogy bármit kérdeztem a svábságról, te tudtad a választ, a közös éneklések, az a rengeteg tudás, amiből meríthettem, ahogy tanítottad a kalács négyes fonását, az egyszerűséged, a segítséged, a tanácsaid (...).

Pénteken meghalt a húgom párjának az édesanyja is...

CSütörtök

A hétfői fáradtság után kedden hazaértem, ledőltem és 3 órát aludtam...

Aznap hírt kaptam a munkahelyemen a jövőre vonatkozóan. Nagyon nem tetszik. Kedden éjjel rémálmaim voltak, és hajnali fél 3-tól fent voltam, képtelen voltam megnyugtatni magam. 

Ugyanez ment szerdán is.

Ma (csütörtök) az óráim után kerek 3 órán át csak adminisztráltam, fél órával túllépve a 8 órás munkaidőt, de a dolgom tizedét sem végeztem el. Pedig csak 3/4 3-kor keltem fel mosdóba, akkor először...

Abnormálisak (!) minden munkakörben (amiben ismerősök dolgoznak és mesélik) az elvárások(k). Komolyan: sokszor belegondolok, megéri-e...

Kedd

Tavaly ilyenkor. 

Ma is este van. Nem pakolok. Nem garázsvásározok anyunál.

De ma sem tudok írni, mert ma is borzalmasan fáradt vagyok...

Hétfő

Egy éve ilyenkor hallottam anyut a fejemben. 

Egy éve ilyenkor voltam maminál. Akkor még csak sejtettem, hogy utolsó előtti volt ez a találkozás.

Tavaly ilyenkor ezerrel garázsvásároztam anyu lakásában.

Tavaly ilyenkor jöttek unokanővéremék anyu lakásába elvinni, amit szerettek volna. És ugyanezen a napon voltak a húgomék maminál. Akkor még nem tudták, hogy utoljára. Mami ébresztehetetlen volt.

Ma roppant zsúfolt, tömény, eseménydús munkanap volt. Csak egy szösszenet: kis tanítványom 3. lett a szövegértés versenyen. 😎 (Az év végi beszámolóra összeszámolom majd, hány tanulót versenyeztettem hány versenyen. Az első szám 20 körüli.)

Olyan fáradtan értem haza, mint akin az ország összes úthengere átment. És még csak hétfő van...