1. osztály. Az állatokat tanuljuk. Barkácsolunk. Lovat.
- Kínza az állatot. Pedig kínzani az állatot nem szabad! Aki kínza az állatot, az börtönbe kerül!
.....
- A pacik nem fekve aludnak, hanem állva! Csak akkor aludnak feküdve, ha betegek.
.....
- A férfi ló nem tud terhes lenni!
Ha valaki szeretné:
1. osztály, német óra.
Énekeltem egy dalt. X tátott szájjal hallgatta, majd odasomfordált hozzám, rám nézett nagy szemekkel és megkérdezte:
- Timi néni, te német vagy?
Ha lassan is, de igyekszem a rendszeres mozgást visszaépíteni a hétköznapokba. És a mozgás már nem feltétlenül valami erőteljes és hatalmas programot jelent, mint annak idején az Insanity, az Asylum, a Les Mills Pump vagy a futás. 47 éves vagyok, túl egy hosszú betegségen, egy teljes egy éves fájdalom-tengeren, egy méheltávolító műtéten és két kovidon. Két hónap van még vissza a műtéti teljes felépülésig. Semmiképpen nem szeretném elszúrni. Fizikailag pedig nagyon visszavetett az utóbbi egy-másfél év. Még egy hosszabb séta is megerőltető, az izmaim és a csontjaim nagyon érzik az elmúlt, fizikailag nulla időszakot. Sokszor jobban esik egy antistressz-gyakorlás, fokozatosan ez is épül vissza a mindennapokba. Igazán jól átmozgat, ellazít, kikapcsol, és erre óriási szükség van.
A kép tegnapi, egy séta-meditáció végén készült.
1. osztály, német óra. Mutatom a képet, kérdezem, mi ez.
- Was ist das?
X: -Die Bú!
- Nein.
X: -Die Mú!
- Nein.
X: -Die Kuh!
- Sehr schön! Gut gemacht!
Etika órán arról is beszélgettünk, hogyan lehet egy vitát, veszekedést "okosan" rendezni, a dühöt kezelni. Mondtam a gyerekeknek, hogy ne nézzenek gyakran mérgesen, mert felnőtt korukra ráncos lesz a szemük közötti rész, mint az enyém.
- Neked nincs is! - mondta X.
- Nézd csak meg közelebbről!
X nézi (Y is) tátott szájjal, majd megszólal:
- Megfoghatom a ráncodat?
Odamegyek, egy ujjával megsimítja.
Y: - Én is?
Majd Y kétségbeesetten:
- Jaj, én sokat mérgeskedek, már az enyém is olyan?
- Nem, neked még csodaszép, egészséges a bőröd.
Y megkönnyebbülve:
- Akkor jó.
Persze bedurrant a fogam. Úgy néz ki a fél bal alsó fogínyem, mintha egy alien akarna belőle megszületni. Az érzés? Felbecsülhetetlen...
Karantén 4. nap. Továbbra is jól vagyok. A köhögés átment felszakadóba, ha éppen összegyűlik (általában hajnalban és ébredéskor), az melós, ezen kívül semmi extra.
Tegnap majdnem a teljes délelőtt ráment arra -táppénz ide vagy oda-, hogy küldjek anyagot a suliba a két kolleganőmnek, akik szegények most helyettem is dolgoznak. Ma délelőtt a hiányzóknak küldtem a megszokott felületen ugyanezt.
Ez a karantén "ajándék" olyan szinten, hogy tudok kicsit pihenni, ha szükségét érzem, és tudok kicsit pakolászni.
Most nem dobozoltam/dobozolok előre, hiszen tudok akár minden nap is főzni, de mivel szerdáig nem mehetek boltba (se), már összeírtam és "leadtam" a listát. Jövő hétre már megint megy majd a dobozolás.
A műtét miatt október közepén felfüggesztettem az Egészség Akadémiát. Az Antistressz ment már novembertől (csak nagyon alap szinten, mert a hasam akkor még sok mindent kellemetlennek érzett). Ma elkezdtem az egész akadémiát a kályhától. A jó felénél tartottam már októberben, viszont annyira szuperek voltak a témák, az előadások, hogy szívesen veszem újra az anyagokat. Sosem árt, ha az ember tisztában van a teste alapvető működésével, mert így másfajta nyitottsággal tud viszonyulni magához, a fájdalomhoz, a testérzetekhez és egyéb érzetekhez. És napi szinten visszavezetem az Antistresszt, mert fantasztikusan jó, kikapcsoló, lazító, igazi test- és lélekmasszázs.
A képen a mai ebéd: sült lazac, rizs, párolt zöldség, kis pesto...
... és a vacsora: tükörtoji, paprika, kenyér (akciós a pur).
Kedd hajnalban volt egy kis gond, ami délutánra jelentősen javult, de teszteltek, az eredmény "legyen pozitív". Szerdán szóltak a népegészségügytől. A határozat ma (csütörtök) este jött meg. Előtte még reggel az egyik fogtömésem úgy döntött: kivándorol. Mivel nem fáj, csak kicsit érzem, evésnél elfelejtettem a lyukat és ráharaptam egy falat kenyérrel. Nem is tudom, miért fizettem eddig a fogtömésért: tökéletesre sikerült. 😁
A képen a reggeli zabkásám.
Naív vagyok. 😇 Arra számítottam, hogy a "majdnem pozitív" tesztemmel majd oké, táppénz pár napig, de aztán jövő héten már mehetek dolgozni. Ma telefon a népegészségügytől: karantén február 8-ig...
Szerencsére egy kis köhögést (főleg hajnalban jön rám) leszámítva jól vagyok. 😇
Hajnalban nagyon köhögtem, szinte semmit nem aludtam, "lázam" volt (37.8) és hasogatott a fejem. Egyértelmű volt, hogy nem megyek dolgozni. Egész délelőtt aludtam. Délután rendelt a háziorvosom, felhívtam. Akkor már sokkal jobban voltam, minimális köhögés, normál hőmérséklet, vettem be a fejemre gyógyszert, az is sokkal jobb lett. Délután 4-re be kellett mennem a rendelőbe tesztre. Ezren voltak, mindenki tesztre várt, majdnem 5 óra volt, amire sorra kerültem. Teszt: nem egyértelmű pozitív, de legyen az. (?) Holnaptól táppénz. Kaptam a felhőbe Favit és azitromicint. Szerencsére tényleg jól vagyok. Ha holnap is marad így, nem vált(at)om ki a gyógyszert.
(Tudnék írni felelősségvállalásról és felelőtlenségről, hogy hogyan "kaphattam el" a dolgot, nem létező kontaktkutatásról és sok mindenről, elsősorban a saját lelki békém miatt nem teszem.)
Tegnap beszélgettünk a kollegákkal az álmokról. Hogy mennyire különlegesek tudnak lenni és milyen élethűek.
Szokásos nap volt egyébként, napközi után jöttem haza. Itthon a megszokott januári program: pakolás. Irtó fáradtan mentem -viszonylag korán- aludni.
És egyszer csak éreztem: valami nem stimmel. Nem vagyok jól. Olyan kellemetlen. Sőt már fáj. A hasam... De hát fizikai képtelenség, hogy menstruáljak! Próbáltam elhessegetni a gondolatot és az érzést, de az egyre intenzívebb lett. Már görcsöltem. Nem hiszem el! Még négy hónapja sincs, hogy műtöttek! Istenem, ne, kérlek, könyörgök, neee!!!
Felültem, kinyitottam a szemem. 5 óra 10 volt. És egy kegyetlen álom...
