KEDD
Kedden még nálam nyaralt A.
Reggeli: 2 vajas-sós-paprikás lenmag kenyérkém, kávé, tea.
Ebéd: a Mekiben, vittem töpörtyűt :) Egyszerűen imádom, csak úgy, magában.
Vacsora: sült tarja, sült mangalica szalonna, zöldség.
SZERDA
Edzés reggel. És nem Insanity. Szeretem az Insy-t, eddig szerettem, ha egy bizonyos programot csináltam, de most valahogy már nem. Eleve kánikula van. Van úgy, hogy egyszerűen fizikailag annyit kivesz belőlem a meleg, hogy nem vagyok képes mozogni. Máskor pedig lenne kedvem az Insanity-hez, de nem ahhoz, ami éppen következik. Megint máskor pedig valami teljesen mást csinálnék. Szeretek mozogni. Nagyon sokféle mozgást szívesen csinálok. Nem a program a lényeg, hanem a mozgás. Így ma egy EAP-os részt alakítottam az ízlésemre (nem elvettem belőle gyakorlatokat, hanem megtoldottam). Bemelegítéssel, nyújtással volt 40 perc. És délután úsztam még 500 métert.
Iszonyatos a kánikula, ma 39 fok volt árnyékban. Az uszodában is csak úgy bírtam, hogy merülő medence 20-30 mp, napozás hason 5 perc, háton 5 perc, aztán újra merülő medence...
Reggeli: 2 vajas-sós-paprikás kenyérkém, kávé.
Ebéd: mennnnnyei lecsó.
Aztán ettem egy lángost a strandon. Az az igazság, hogy 2 napja vágytam már a lángosra. Tegnapelőtt ölni tudtam volna érte. Ma próbáltam magam lebeszélni róla, de órákig csak ezzel foglalkozott az agyam, pedig szabin vagyok, pihenhetne is. Aztán megettem. Idén a 2. lángosom. Tudtam, hogy fájni fog tőle a hasam, tudtam, hogy kell utána mosdó a közelben, de isteni finom volt (csak sajttal ettem, a tejfölt már nem merem bevállalni egyáltalán), egyetlen falatját sem bánom.
Ahogy ettem a lángost, és utána is láttam a strandoló embereket. Pici babától idősig volt mindenféle nemzedék. ettek és ittak mindenfélét. Volt köztük sok dundi, de sok kövér is. Megdöbbentően sok. Rajtam is van fölösleg. Mert megengedtem mostanában olyan ételeket magamnak, amikről tudom, hogy hízom tőlük. De szeretem is, mint például a sárgadinnye, a szilva. És szinte minden nap ettem a kis saját kenyérkémet.
Én is voltam kövér.
Olyan igazi, max súlyos képem nincs is. Annyira utáltam magam anno, amiért zabálok vég nélkül és annyira gyűlöltem a kövér önmagamat, hogy fénykép abból a korszakból nincs, nem bírtam volna elviselni, ha úgy megörökítenek. De nem felejtem el az érzést, a szégyent, hogy minden ruhát mindig kihíztam, hogy ami rajtam volt, mennyire feszült, hogy nem tudtam mozogni, hogy képtelen voltam az akkor pici unokaöcsémmel egy jót játszani, mert pár lépés után nem kaptam levegőt...
Amikor hazajöttem, készítettem egy montázst az idei nyár elejéről a mai napról.
Igen: van rajtam néhány kiló fölösleg. Igen, van rajtam fedőréteg. De a mérleg szerint még mindig az "ideális" súlytartományon belül vagyok, a ruháim még mindig jók. És önmagamhoz mérem magam. Voltam kövér, annak a közelében sem vagyok. Simán felveszem a bikinit és nem takargatom magam a strandon. Mert tudom, hogy honnan indultam és tudom, miért nézek ki "normálisan". Tettem érte. És teszek ma is. Csak már nem fanatikusan.
Az elmúlt egy év életem talán legnehezebb háromszázhatvanöt napja volt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy máshogy látok már dolgokat. Hogy a jézusomhíztamhúszdekát, a jajnemmaradhatkiazedzés, bakkernemehetemmegasárgadinnyét (...) gondolatok eltűntek. Nem mondtam le a további tónusosodásról, csak valahogy természetesnek tartom, hogy nem a súlyom, a kinézetem áll az első helyen. Az pedig, ha az ember olyasmit is megeszik, ami nem támogatja a célja elérésében, az nem "bűn", hanem egy döntés. De ha nem rendszeres ez a döntés, akkor nem fog összedőlni a világ.
Viszont most a húgom jött hozzám nyaralni, így nem is folytatom tovább, gyorsan kilépek a virtuális világból a valódiba. És irány a strand!
