Hétfő+örömök

A hétfő a legkeményebb munkanapom. Volt benne minden, de most a jó dolgokat szeretném leírni a napomból.

7-től 15.20-ig épp elég volt, gyors bolt, haza. M. szabin van, főzött, mennyei borsófőzelék volt és friss fasírt a vacsim.

Rengeteget kutakodtam galambriasztás témában. Azt olvastam, hogy vékony dolgokra nem tudnak leszállni. Így az összes fellehető hurkapálcát, botot bevetettem, hurkakötözővel eszkábáltam egy "kerítést". Ma első dolgom volt itthon megnézni a teraszt: nem volt galamb a teraszon.

Kibújt a kapor is!

Nálunk nem bírják a növények a lakásban. Keresztanyum nagy virág-guru, a múltkor mondtam neki, hogy megint minden tönkrement, amit kaptam tőle. Kikérdezett a paraméterekről (hőfok, fény...), ez alapján kaptam tőle növénykéket. Mind él, de ez nemhogy él, új levelet is hoz! Hajrá, kicsikéim, én minden tőlem telhetőt megteszek értetek!

A kocsi fogyasztása amúgy sem, de ilyen üzemanyag árak mellett főleg nem mindegy.

És számomra hatalmas öröm, hogy lehűlt a levegő. Az előző napokban az a 20 fok feletti hőmérséklet nekem már nagyon sok volt. Most végre éjjelre is kilehet hűteni a szobát. Én hűvösben/hidegben szeretek -és tudok jobban- aludni.

 

Motiváció, reggeli örörmfutás

"Csak egy módon indulhatunk el egy cél felé: ha ott kezdjük, ahol most vagyunk." 

Elmer Wheeler

A tegnapi pms-es este után azt hittem, ma fájdalmak közt vergődve és haldokolva fogok ébredni. (Hinni a templomban kell. Ha nem lennének elvárásaink, nyugodtabban élhetnénk. A félelem illúzió. Túlzásokba meg ne essünk, kérem!) 

Nagyon jól aludtam, mint mindig, a takarmányszárító szirénájára ébredtem, mint mindig. (Légy hálás, hogy van fedél a fejed fölött, van ágy, amiben alhatsz, a friss ágyneműért, a jó füledért, azért, hogy hallasz.) 

Kipattantam az ágyból, kis hasfeszüléssel. Első utam mindig a legkisebb helyiségbe vezet, közben megláttam a tegnapelőtt kint felejtett futócipőmet. Rögtön tudtam, hogy megyek és futok egy tömbkört. (Megköszöntem a pihentető és elegendő alvást, hálát adtam azért, mert vannak lábaim, ráadásul erősek, hogy jól működik a vesém, hogy van futócipőm és hogy sok év alatt, de eljutottam oda, hogy a mozgás már nem nyűg, hanem örömforrás.)

Az egy tömbkör kb 1 kilométer, de olyan jó suhanni a szuper minőségű bicikliúton, no meg annyira jó a friss, reggeli levegőn, meg nagyon szeretek elfutni a kedven árkádom alatt (ez egy kis járdarész, mindkét oldalán csuda édes fákkal, amik a járda fölött már teljesen, sűrűn összenőttek), hogy még kocogtam kicsit. Így lett 3 km igazi, reggeli, napindító örömkocogás.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Napi örömök :)

...............................................................................................................................................................

"Minden életesemény, helyzet és történés -még a legkellemetlenebbek is- a javadat szolgálják. Általuk ugyanis még pontosabban határozhatod meg, mit akarsz valójában."

Abraham-Hicks

...................................................................................................................................................................

Kedden lesz a születésnapom. És most nem szeretnék szerénykedni, hogy jaj, hát ez ugyanolyan nap, mint a többi; ó, hát nem kérek semmit; ugyan, csak egy évvel öregebb lettem... Mert kellenek az ünnepnapok az életben. Amik kicsit kimozdítanak a megszokottból, ami kicsit más, amikor lehet picit magunkat ünnepelni, amikor lehet elfogadni, amelyik napot lehet kicsit jobban szeretni.

Így aztán idén kifejezetten várom a születésnapomat. Nem ideális a helyzet, mert külföldön vagyok, dolgozom akkor is, de ebből is ki szeretném hozni a legjobbat. 

Már az otthoni két héten megkaptam az első ajándékomat: a húgoméktól.

Itt, ezen a héten jött a második: egy 10%-os végösszeg kupon a billától.

És kíváncsi voltam, hogy a 985 Boszorkánykonyha facebookos oldalkedvelésből lesz-e 1000 a szülinapomra, hát láss csodát: tegnapra meglett! :)

Itt is szeretném megköszönni azoknak, akik megszerezték ezt az örömöt nekem :-) Tényleg csodás születésnapi ajándék!

Kaptam kölcsön egy könyvet, a címe bizarrul hangzik, de nagyon-nagyon jó könyv. Vannak részek, amik szinte rólam szólnak, mintha csak én írtam volna bele azokat a mondatokat. És gondolatok, amik szinte konkrét válaszok egy-egy engem foglalkoztató kérdésre.

Sőt az egyik példaképem, Zs., aki szintén blogot vezet, szeretne rólam írni az elektronikus naplójában. 

És még három nap visszavan a szülinapomig :)

És ha addig semmi más nem történik, már akkor is hálás vagyok. :)

Napi örömök :)

Tegnap este érkezett a húgom. Ajándékkal. Mivel idén -is- Ausztriában, munkával töltöm majd a születésnapomat, szeretett volna személyesen meggratulálni, mert ki tudja, mikor találkozunk legközelebb. Egy szép albumot kaptam, 40 db pozitív idézettel, mind saját kezűleg leírva, díszítve. És egy dobozt, 40 db sk kókuszgolyóval, kiszámolt 4.4 szénhidrát van 1 darabban. Hát annyira meglepődtem, hogy kis híján múlt, hogy ne sírjam el magam.

Napi örörmök :)

Hét hete kaptam egy hatalmas pofont az élettől. Hiszem, hogy minden okkal történik. És ma már kezdem látni ennek is egy-két okát. És azt is, hogy habár lassan kezdek megnyugodni, ez a dolog tényleg megváltoztatta az életemet. Felnyitotta sok mindenben a szemem, megérteti velem, hogy a negyven éve bennem szunnyadó emberkének végre meg kell találnia önmagát, pontosan tudnia kell, mit akar, és cselekednie kell, ha lehetőség adódik. Nem pedig kihagyni mindent mások miatt vagy lustaságból. 

Hét hete még a létezés is fájt, kín volt minden egyes lélegzetvétel, soha nem tapasztalt mélységekben próbáltam életben maradni. Aztán nagyon tudatosan elkezdtem figyelni magam, irányítani a gondolataimat. Pár hét elteltével elkezdtem érezni, hogy az Univerzum szeret és mindenben támogat. A magánéletben is, a munkában is. Elkezdtek jó dolgok történni, képes voltam az eddigiekhez képest máshogy gondolkodni, a "nem" szót egyre ritkábban használtam, csak előre figyelek, igyekszem tanulni a múltból és a jelenre koncentrálni, miközben megvannak a terveim is a jövőre nézve. És lassan már egy hete még az előbbieknél is fantasztikusabb dolgok történnek.

Az első bekezdésben említett lehetőségek kihasználása egyik legjobb példája, hogy végre nemcsak álmodoztam, hanem cselekedtem is: tegnap megmásztam a Tremmelberget. :)

Este pedig láttam, hogy a blog FB oldalán 700 kedvelő van. Ma reggelre ez a szám 819. :)

Két napja regisztráltam egy receptes oldalra (myTaste), és este totális kíváncsiságból megnéztem, megjelent-e már a blogom. A végéről, hátulról kezdtem a nézelődést, mert hát frissen regisztrált blog, talán még rá sem találtak. De tévedtem. Tátottam a számat, mert a 395 blogból a 216. volt. Ma reggel pedig a 127.! :)

Reggel pedig A-tól egy ilyen kezdetű üzenet várt: " Szeretem a blogodat, mindig olyan érzésem van, mintha egy jó könyvet olvasnék bebújva a a takaró alá egy bögre teával vagy kakaóval :) ".

Ráadásul ma van az utolsó munkanapom, holnap utazom haza, ahol sokan várnak, sok program vár.

Működő mantra Balogh Bélától: "Világomban minden rendben van." :)

Napi örömök :)

Tegnap este csoda színes éggel búcsúzott tőlem a nap.

Embertelenül fáradt voltam.

Még éjjel kaptam egy szép sms-t.

És nagy öröm volt, hogy sikerült viszonylag gyorsan elaludnom.

 Reggel megtaláltam B-tól kapott kis ajándékomat. B. csak most megy majd iskolába, de már ilyen szépet tud írni :)

Nagyon kipurcantam tegnapra, este a FB-on kértem energiát. És kaptam! Sokaktól, sokat! Itt is köszönöm! Ideért, érzem!

Egy lap is útra készülőben, így sikerül betartanom egy ígéretemet is.

Ráadásul E. ma reggel végre nem a szokásos Schützkapellét ordíttatja a magnóján, hanem Andreas Gaballier-t, akinek van néhány egészen hallgatható száma is.

Mindez reggel 7 óra előtt :-)

Köszönöm mindenkinek!

Ma még dolgos napnak nézek elébe, és ha minden igaz, vasárnap kapok pár óra szabadságot :-)

Liebster award blogger vándordíj

Megtisztelő elismerést kaptam Nóritól, a Csipetfalat blog tulajdonosától.

Nagyon meglepett és nagyon szépen köszönöm!

Mi ez a díj pontosan?

A bloggerek egymás blogjának, munkájának elismerésére létrehozott díj.

A díjhoz tartozó szabályok:

• Tedd ki, hogy kitől van a díj!
• Válaszolj a kérdésekre, amit a téged jelölő kérdezett!
• Küldd tovább a kérdéseiddel együtt! A feladónak nem küldheted vissza.

Kapott kérdéseim:

1. A "civil" szakmád kapcsolódik-e a blogodhoz?

Az eredeti szakmám tanító. Most idősgondozóként dolgozom. Mindkét területen szükség van kreativitásra. A mostani munkám szorosan kapcsolódik a bloghoz abban az értelemben, hogy sokat kell tanulnom magamról, másokról, elfogadnom, meghallgatnom, odafigyelnem. És minden nap főzök, mindig két személyre, mindig másfélét, sokszor a semmiből. Születtek már itt jó kis receptek :)

2. Mi késztetett arra, hogy blogot írj? 

Az egész a receptekkel kezdődött. És a főzéssel. Mindenkinek ízlett a főztöm, a receptekkel pedig elárasztottam az internetet. Ekkor javasolták többen is, hogy írhatnék egy blogot, ahol a receptek, az ötletek egy helyen lennének és biztosan mások is szívesen olvasnák.

3. Melyik saját blogbejegyzésed a kedvenced?

Több is van. Ha egyet kell megneveznem, akkor ez a Hihetetlen!. Méghozzá azért, mert itt sikerült talán először bebizonyítanom magamnak, hogy le lehet, sőt érdemes legyőzni a félelmeinket, hiszen ezek csak a fejünkben léteznek. Mindegy, hogy az élet mely területéről van szó: csupán a gondolataink, a gondolkodásunk megváltoztatásával hatalmas dolgokra vagyunk képesek.

4. Ha öt szóban kellene bemutatni magadat, mik lennének azok?

Egyszerű, nagyszerű, lehetetlent nem ismerő.

5. Sorolj fel tíz dolgot, amit szeretsz!

Vezetés, futás, főzés, olvasás, blog írás, szeretteimmel lenni, Coco Noir, a magyarországi németek kultúrájának kutatása, tánc, cigánypecsenye.

Akiknek tovább szeretném adni a díjat:

• Életreformáló
• Keto.hu
• Body Szisz
• Sweetmami

A stafétához a kérdéseim:

1. Mikor és miért kezdtél blogot írni?

2. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?

3. Mit üzennél két szóban a gyermek önmagadnak?

4. Mi a legközelebbi célod?

5. Van kedvenc idézeted? Ha igen, mi az?

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Napi örömök :)

1. Tegnap este láttam, hogy mit mutat a blog statisztikája. Ez a két éves olvasottság.

2. Harminchét nap után tegnap estére végre sikerült megnyugodnom, sírás és mindenféle "fejemben a képek" nézegetése nélkül elaludnom és ma reggel emberien felébrednem.

3. Jöhetnek a húgom gyerekei hozzám nyaralni pár napra. (P. fényevő, M. cukorbeteg, én ketos, jó móka lesz a kajakészítés. És mindhárman várunk még 

valakit erre a pár napra, mert úgy lesz az igazi :) )

4. Ma reggel láttam, hogy tegnap majd' kétezren kukkantottak be az én kis blogomba.

5. A 14 munkanapom fele letelt, most már igazán visszaszámolhatok. És számolok is!

6. Ceruzával beírtam az otthoni két hét programját a naptáramba. Vannak átfedések: gyakorlatilag megint nem fog beleférni minden a 14 napba. Ami biztos: 9-én lakodalom, a gyerekek jönnek 4-5 napra. Van egy meglepi meghívásom "egy aranyos kis helyre" G-tól, Zs-hoz ott alvós halászléfőzésre, P-hoz 2-3 napra (vagy ő szeretne jönni), mellette garázsvásározni is kellene és még sorolhatnám... Szóval hála az égnek megint nem lesz unalom, van miből válogatni, de a fejemben már megvan a fontossági sorrend.

7. Ma valószínű kapok egy óra szabit délelőtt.

És még csak reggel 7 óra van! És már -legalább- hét szuper dolgot fel tudtam sorolni!

Igen: kell a rend a fejben. És a hit és a bizalom önmagunkban, a jelenben. Én CSAK előre nézek. Csak azzal foglalkozom, arra gondolok, amit szeretnék. Tanulom mindenben, a jelenben is meglátni a jót, a szépet, még ha apróság is, hogy minden napom tele lehessen ilyen és hasonló örömökkel. :)

63. nap

A régóta tartó folyamatos és állandó tervezés, szervezés után úgy döntöttem, amikor két hete hazajöttem Ausztriából, hogy nem tervezek az itthoni két hétre étrendet. Az edzésterv adott volt, ment tovább a Les Mills Pump, de képtelen lettem volna előre meghatározni, mit fogok enni, mennyit, bevásárlólistát írni, boltba menni... Így terv nélkül ettem, nem is sikerült rosszul. Kissé "engedékeny" voltam magammal, zabsütike, csoki (...), persze nem végtelen mennyiségben, no de azért na. Azért na, mert a második hetemre beteg lettem, így edzés gyakorlatilag öt napja volt legutóbb...

Napok óta iszonyat meleg van. Számomra a plusz húsz fok feletti hőmérséklet már megterhelő, az amúgy is alacsony vérnyomásom ilyenkor a padló alatt kapirgál, nehezen viselem, no. De mivel változtatni nem tudok rajta, így elviselem. (Tehetek mást? ;-) )

Gyakorlom közben a mindenben meglátni a jót, a szépet dolgot. 

Ma reggel csodásak voltak a fények. Ahogy a konyha asztali virágcsokor fekete-fehér árnya a falra vetült.

Ahogy a reggeli napfényben virított a muskátli a balkonládában.

Hogy kellemes volt a hőmérséklet kint.

Ahogy a teraszon a pálmán (becses nevén Juci) csillogtak a napsugarak.

Hogy finom volt az ebéd, amitől kivételesen jóllaktam.

Hogy van mit csomagolni a holnapi útra, sőt, hogy már kész is a csomag.

Benne például a zabkeksz, no meg a fincsi zabkupac.

Az itthoni két hetemen (ilyen tán évek óta nem fordult elő) egyetlen egy sort sem olvastam könyvből. Viszont a csomagba bekerült kettő is. No és szuper dolog, hogy vannak nagyon kedves ismerőseim, akiktől sok-sok edzés DVD-t kaptam ajándékba, ezek is ott lapulnak a piros utazótáskában.

Három éves már a kis pálmám, ma az "irodámba" költöztettem, itt jobb helye lesz nyáron.

Szuper volt nézni, és tényleg úgy is néztem, mint egy kisgyerek, a gólyát, ami a viharos égbolton vitorlázott. Dörgött, villámlott, sötét felhők lepték az eget, de ő csak a felszálló meleg légáramlatokkal foglalkozott, amiken hosszan-hosszan, élvezettel lebegett.

Nagyszerű volt, ahogy a fullasztó hőségből a vihar után kellemes, tiszta, friss idő kerekedett.

És időben megkaptam a "behívót" is, azaz az sms-t a hajnali indulásról.

A betegségből a köhögés és az orrfújás maradt még, de amúgy hála az égnek jól vagyok, mehetek holnap Ósztriába dolgozni.

Az edzés és az étkezés, avagy az életmódváltásom fizikális vonalán frissítésre van szükségem. Azt hiszem, elavult a szoftverem, ideje letöltenem egy frissített verziót. Túl sokat agyalni nem fogok rajta, tapasztalatom és edzésprogramom, -videom is van bőven, van miből választanom. Ami biztos: a Les Millsnek így, hogy nem tudom kivinni a súlyzókészletemet, nincs sok értelme. Pedig hatásos és nagyon szeretem. És a túlzottan megengedő kajálás sem segít abban, hogy közelebb kerüljek a célomhoz. Viszont nagyon jó tapasztalat. ;-)

Leginkább azonban a motiváció nevű szoftverem szorul frissítésre. Rajta leszek a dolgon.

Ja, és olyan fitness matracot keresek, ami elég nagy és nem csúszik el a laminált padlón. Bármilyen ötletet szívesen fogadok!

Reggeli: zabkeksz, mogyoróvajas pufi rizs.

Tízórai: bogyós gyümölcs, joghurt.

Ebéd: párolt zöldség, sült csirke, tükörtojás.

Uzsonna: u.a. mint a tízórai plusz csoki.

Vacsora: tojás, zöldség, mogyoróvaj.

Mára záróra. Tusolás, csomagellenőrzés, alvás. Mert nagyon hamar hajnali kettő lesz.

:)

500 (+1) kedvelő a Facebook oldalon :) Wow :)

Napi örömök

Igazán nyugodtan telik a nap.

Mesés, ahogy az áprilisi nap fénye beszűrődik a házba.

Igazán finomakat ettem ma is (és a vacsora és a +1 étkezés még hátravan).

Amikor 2013. augusztusában elkezdtem az Új fejezet nevű testzsír-csökkentő programomat, vettem még itt kint egy kis méretű füzetet, amolyan motivációként. Azt mondtam: amire ez a füzet betelik, el kell érnem a célt. És láss csodát: pár lap maradt üresen és az egyik álmom valóra vált.

Ma sikerült E-t rábeszélnem, hogy menjünk az a bolt felé, mert eldöntöttem: új füzetet kezdek az Út a cél felé programnak is. Kaptam ugyanolyt, csak más színben. :) Ha az első részhez elég volt egy füzet, kábé fél év, akkor ehhez is jó lesz: ebbe is kábé fél év feljegyzései kerülnek majd, azaz annyi idő múlva már biztosan határozottan változni fog az alakom. Már előre örülök neki :)

Csönd van, énekelnek a madarak.

Igazán szép ez a nap :)

Napi örömök :)

Tegnap táncversenyen volt az én kis örökmozgó, fényevő, csupa izom és energia unokahúgom, és csapatával elsők lettek :)

Az én 16 évvel ezelőtt, szülinapomra kapott pálmám csodaszépen fejlődik (K. ápolja, öntözi, gondozza, mossa a leveleit), ma kikerülhetett nyári helyére, a teraszra.

A tegnapi csokor még ma is csodásan szórta színeit :)

Sikerült ma is dobozolnom a napi kaját, szokás szerint cetlikkel megjelölve, mikor melyiket kell ennem. Apróságnak tűnik, mégis egyre inkább látom, hogy mekkora dolog ez. Rengeteg ismerősön szeretne életmódot váltani, de egy ilyen egyszerű, gyors és időtakarékos dologra sem hajlandóak.

És bizony rettenetesen hosszú idő után ma történt meg először, hogy be kellett ugranom a városba, és én csak felhúztam a farmert, felvettem egy pólót és elindultam. Hogy mi ebben a nagy dolog? Menet közben jutott eszembe, hogy nem térdig érő felsőt húztam fel. Hogy bele sem néztem a tükörbe indulás előtt. Hogy totálisan fölösleges is lett volna takargatnom magam vagy ellenőrizgetni, mi hol buggyan ki, mert régóta nincs már túlsúlyom, nincs úszógumim, nem ficereg a nadrág derekánál kétoldalt az a bizonyos sehova el nem tűntethető hájcsordulás. Egyszerűen totál normális a testalkatom. És ez fantasztikus. Hiszen ez volt az egyik nagy álmom: hogy csak simán felöltözzek és gyakorlatilag bármiben normálisan nézzek ki. Csodás érzés a majd' 20 fokban kabát/pulóver/lebernyeg nélkül, teljesen természetes módon az időjáráshoz öltözve élvezni a napot, a fényt, mosolyogni. Minden, de minden eddigi kajabetartás, mozgás, tervezés (...) megérte! :)