Eszement sületlenségnek tartottam sok leírt dolgot, amit még idén (2012) januárban és azóta télen olvastam a fogyásról. Persze, mert nem akartam keményen edzeni és igazából már 2 éve "diétáztam", és a bugyrom tele volt vele. Kemény edzés? Szigorú diéta? Kalóriaszámolgatás? Ugyan már! Ez baromság! Szerintetek fogytam ebben az időben? Hát persze hogy nem! És amikor egyre több helyen olvastam ugyanazt: étrend, edzés, kalóriaszámolás, kezdett gyanússá válni a dolog. Most komolyan számolgassak? Ugye nem kell diéta? Az edzés oké. Hát edzettem (ekkor ment az Insanity), kiszámoltam a kalóriát és nagyjából tartottam az étrendet. Volt alakulás? Az Insynek köszönhetően eltűnt a fenekemről a zsír nagy része. De amúgy semmi. Újra csak olvastam és olvastam a cikkeket, blogokat. Miről volt szó? Kalóriaszámolás, étrendtartás, edzés. Több volt már ez mint gyanús. Februárban fogtam hát magam, rengeteget gugliztam, kérdeztem, és nekiültem kalóriákat számolni, makroértékekkel. És keményebben edzeni. Nem abbahagyni, ha fáj. De a kaját nagyon nem sikerült folyamatosan tartanom: 2-4 nap után farkaséhség és falási roham tört rám, és szó szerint tömtem magamba a mézes kenyeret, egyiket a másik után. Ami kis dekácskákat leadtam, azt vissza is jojóztam. Aztán nyár elejére már egész ügyesen kezdett kialakulni, hogy maradt a kemény edzés, az egész jó étrendtartás, a kalóriaszámolás. És minél fegyelmezettebb lettem, annál inkább kezdtek jönni az első eredmények. Igen: sok a lemondás. Igen, nehéz hajnalban kelni és lenyomni az edzést. Igen: néha nagyon meg tudnék enni egy francia krémest. Igen, sokszor szívesebben pihennék a délutáni edzés helyett. Igen: nehéz megállni, hogy csak 200 g gyümölcsöt egyek, ha annyi van betervezve, és ne többet. Igen: nagy művészet úgy ülni egy terített asztalnál, hogy az 5 feltálalt sütiből hármat imádok, de csak megszagolom. Igen: van, hogy inkább edzek mint mosogassak, és ott vár a mosogatnivaló az edzés után. Igen: van, hogy nincs kedvem az egészhez. Nem, nem ez a legfontosabb dolog az életben.
DE
Én AKAROM azt, hogy jól nézzek ki, hogy egészségesebb legyek, hogy büszke lehessek magamra, hogy megtaláljam azt az étrendet, azokat az élelmiszereket, amivel jól működik a testem. Amíg zsírleadó fázisban vagyok (és nincs sok vissza), marad a kalóriadeficit, és az anyagiak miatt a meglévő vagy a lehető legolcsóbb alapanyagokból az étkezés, de megcsinálom! Én felégettem magam mögött a hidakat, az összeset, innen nincs visszaút! Mert eljött a most vagy soha. 38 elmúltam, mire, meddig várjak, halogassak még?? Ami pár hónapja hülyeségnek tűnt, az igenis igaz. Nyomatni kell az edzést, tartani a megfelelő étrendet, nekem bejött a kalóriaszámítás, és kitartani, és roppant türelmesnek lenni, és hinni önmagamban. Mindezt magam miatt, magamért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése