Egy éve... 🖤

Egy éve május végén utoljára foghattam mamikám 94 és fél éves, gyenge, pergamenbőrű kezét. Örülök, hogy aznap a saját fáradtságomat félre tudtam tenni és elmentem hozzá, így el tudtam búcsúzni. Már amikor megláttam, tudtam, hogy ez lesz az utolsó találkozás. Anyut akkor veszítettük el négy hónapja, gyors volt ez ennyire rövid időn belül. 

Ma egy éve volt a temetése. Érdekes, hogy mami (mint anyu is) mennyire pontosan tudta, milyen temetést szeretne. Régen, amikor mami még viccelődve beszélt a majd egyszer leendő temetéséről, szokta mondani, mi mindent tegyünk majd mellé a koporsóba. A kis kapáját, a varrógépet például :D Aztán még mielőtt demens lett, határozottan mondta, hogy katolikus temetés legyen, misével, pappal, de hamvasszuk el. És kikötötte, hogy ne legyen pörkölt a halotti toron.

Mise volt és pap.

Aztán keresztanyumnál gyűltünk össze kicsit. És nem volt pörkölt. :D

Én ettem így. A két hokedlit tolták össze, a négy unoka szokott így enni. Volt két kis szék, két sámli. (Keresztanyum édesapja volt asztalos, ő készítette.) A világ legfinomabb ételeit ettük így sokszor, sosem felejtem el a hőgyészi meggyszósz ízét.

Drága mami, minden nap hiányzol. 

🖤

Hja

Este fél 9. Még mindig adminisztrálok. TÉR vállalás dokumentáció. Így nincs időm/energiám blogot írni... 

Napjaim

Hétfőn gyermeknap Sz-on.

Rajz órai kreatívkodások.

Kaptam.

(Igen, kimaradt a "t".)

Megtudtam, hogy jövőre Sza. helyett Sze-be kell átjárnom B-ról tanítani. Csütörtökön szülői volt Sza-on, ahol elhangzott, hogy személyi változás lesz. Jó érzés volt hallani néhány szülőtől, hogy pl. Úristen, hogy mondom ezt el X-nek?, Y. sírni fog. Másnap pedig érdekes volt reggel a gyerekek reakciója. Jöttek, szótlanul megöleltek. Kérdezték: Miért? "Nem akarom, hogy elmenj", "Most akkor holnap már nem is jössz? De, évzáróig még leszek. Az jó. (Ölelés.) És kaptam:

Németen már egy hete ismétlünk a kicsikkel, a családot pl. így (is).

Kaptam. Timi néni, ez egy karvédő neked, de koronának is tudod használni.

Roppant kemény hét volt, keményen sok munkaórával. Borzalmasan elfáradtam. Szombaton fél 10-kor keltem, ettem, visszafeküdtem. Fél 4-kor keltem, ettem, kicsit fent voltam, visszafeküdtem. Este még egy kicsit fent voltam, aztán újra aludtam. 15 órát összesen...

Ma 8-9 között ébredtem. M. elufrott a piacra, addig én feldobtam az ebédet (krumplifőzelék, vega fasírt).

Mai reggeli. (M. készítette.)

Ebéd után a tegnapra tervezett túra.

6 körül értünk haza.

(Kint nem akar hűvösödni, kegyetlen meleget jósolnak a következő 1-2 hétre...)

 

Túra: Kelet-Mecsek

Cigány-hegyi kilátó (Kisújbánya).

Majd Bodzás-forrás.

Az a plusz 8.5 kiló, ami "felkúszott" rám és amire szinte mindenki azt mondja: nem látszik, azért meginogtatja a ruhatáramat. 27 fok, szikrázó napsütés, megyünk túrázni. Előveszem a nyári nadrágokat: nem jön föl..., nem megy össze a cipzár..., bele tudom magam préselni, de öt percet nem bírnék ki benne... Egyszer csak megjelenik M. az egyik rövid túranadrágjával. Felpróbálom: jó, csak a madzagot kell szorosabbra húznom. Úgyhogy M. nacijában túráztam.  🙈 (Megjegyzem: roppant kényelmes. De az övé, így hamarjában be kell szereznem legalább egy nyári rövid nacit...)

A táj mesés. Akkor is, ha már többször jártunk a Bodzásnál. A képek nem adják vissza a látványt. Se azt az érzetet, hogy kint, az úton 28 fok volt, az erdőben 23. Mennyei.

A forrás kifolyóját sajnos feltöltötte a törmelék, de M. kiügyeskedett két öt literes palacknyit. (A flakonokat vittük itthonról.)

Erdei gazdasági úton fel lehet menni a cigány-hegyi parkolóig (és tovább Kisújbányáig is). Az út eleje kátyús, ügyesen figyelve kikerülhetők, neon zöld felfestés is segít meglátni őket. Ez a szakasz után csodásan autózható.

A túra nekem nagyon kemény volt, hiszen nem mozogtam 3 és fél éve, és a nagy része húzós emelkedő. Visszafelé az egyik öt literes ballonnal a hátizsákomban még keményebb volt, de megérte. 

A pályáról hazafelé lekanyarodtunk a Breiti cukiba Bólyba. Sacher, koff.mentes kapucsínó, mmmm!