2023. július 10., hétfő

Nincs unalom


Tegnap kész lett a magozott meggybefőtt is.

Ma pedig ami rosszul sülhetett el, az megtörtént. Semmi katasztrófa, csak ilyen apróságok, hogy sikerült kimosni egy papírzsebkendőt (a fél világ zsepidarabos), leesett egy darabka vaj, amit nem láttam, sikeresen beleléptem és széthordtam (a zsepitakarítás után jöhetett egy újabb takarítás), ami leeshetett, leesett, ami beeshetett, beesett (például a nadrágom hátsó zsebéből a teló a wc-be...), nem is sorolom.


Vannak ilyen napok. Majd elmúlik ez is.

2023. július 9., vasárnap

2023. július 8., szombat

Első szabadság-hét

Többek között voltunk maminál. (Fizikailag jól van. Az elméje egy másik dimenzióban. Mami megmutatta a férjemet -szerinte Hackmayer János, amúgy az ételkihordó fiatalember; M-nak eddig hol egy lánya volt, hol két fia, most épp kislánya született a két fiú után...) 


Anyunál: felhők a teraszáról fotózva. 


Egész héten M. intézte az ebédet, ezer hála érte. 


Anyut is meghívtuk ebédelni. 


A reggeli nyári napfényben csodaszép növénykéink. Ezt munkanapokon sosem látom, amire ideér a napfény, én már a munkahelyre érek. 


Üvegvadászat létrával a legfelső konyhaszekrényből, mert befőzés lesz. 


Minden nap pakolok is kicsit, leginkább a minimalizálás jellemző. (Túl sok a cucc, a lakás meg kicsi.) 


Szombati piac kora reggel anyuval. Gyümölcs beszerzés. Aztán a harmadikon, a teraszon meggyfeldolgozó üzemet nyitottunk. 


Holnapig áll, akkor kerül üvegekbe. 

És közben megy a nyaralás-előkészület, jövő héten M. jóvoltából északra, magasra vesszük az irányt. 

2023. június 30., péntek

Utolsó munkanap

Nagyon vegyes érzelmekkel keltem ma reggel és mentem dolgozni. Feszített tempóban, de sikerült minden fontosat megcsinálnom, amit terveztem/kellett. 




Tudom, hogy a cél ez.

Csak felfogni nem tudom, hogy vannak még, akik mindezt nem veszik észre, pedig még a Holdról is látszik... (És nem a vezérünk ellen vagyok, sem a pártja ellen, ebben a történetben mindez csak apróság; ez az egész nagy színjáték nem kerek nekem...)

Senkinek nem könnyű manapság (a "pórnépről" beszélek), szuper ügyesen a pedagógus szitokszó lett, az egyik leggyűlölendőbb "faj". Sok-sok éve mondom: ha mindenki kidobná a tévét, lehetne itt (is) egy teljesen más (jobb) világ. Aki utálja a gyermekkertészeket, az ne olvassa a blogomat, de átadom egy hetemet a suliban és az azért járó fizetésemet is, csak hogy lássa, tapasztalja meg belülről, mi az, amiről úgy utálkozik, hogy közben fogalma sincs az egészről.

Tavalyi órarendem.


Ez a következő évi. (Igen, ezt (is) meg kell csinálni már akkor, amikor még véget sem ért az aktuális tanév.)


A gond a lap aljával van elsősorban. És ez megy hosszú évek óta: papíron -szinte- minden szép és jó, ideális, de a valóság............


(Csüt. 1. óra. 3. és 4. osztály német, akik mellé még beül a 2. osztály, akinek lyukas órája lenne, de nincs ki vigyázzon rájuk, így én felügyelek rájuk az összevont német órán. Aki ismer mai gyerekeket, el tudja talán képzelni, ez mennyire hatékony, mennyire kivitelezhető, mikor kezdenek el szétpattogni az agyidegek, mennyire szuper lehet a gyerekeknek...)

Sok éve agyalok a menni vagy maradni kérdésen. Ami biztos: a maradás egyre károsabb, betegítőbb. (És a gyerekek többségének esélye sincs vált(oztat)ásra gondolni...)

Itthon kertészkedtem kicsit.


Aztán freikávéval zártam le a tanévet.


Hétfőtől szabadság. 

(A fejem ma nem fájt annyira, mint tegnap. A zsibbadás, a késdöfés-érzet maradt, de a fájdalom intenzitása sokkal elviselhetőbb volt. Nem olvasom újra, amit írtam, nincs hozzá energiám. Ha szedett-vedett, hát az. Jó éjt!)

 

2023. június 28., szerda

Eü körök/5.


TB-s neurológus. Átküldött azonnal kontrasztanyagos CT-re. Eredmény délután, telefonon hív. 


Ha lúd, legyen kövér: már múlt héten vissza kellett volna menni a fogorvoshoz, így CT után mentem, nem halogattam. 

Átnéztem az idei eü-részvételemet (közben sikerült egy képet kitörölnöm, nincs energiám újra ide csatolni):



Este hívott a neurológus: a CT negatív. Szedjek 3x1 Quarelint és pihenjek, mert szörnyen kimerültnek látszottam a rendelőben. 

Szemész doktornőmhöz szetettem volna időpontot a kartonozóban, előttem kértek: 2024. március, így én már nem is kértem... 

2023. június 27., kedd

2023. június 26., hétfő

Kedves Mami!

Mami, olyan jó volna, ha elmesélhetném neked (és felfognád), hogy ma a babarci pedagógusokkal kirándultunk Székelyszabarba. Biztosan elmondanád, ki származik onnan vagy melyik hőgyészinek él ott rokona, ismerőse. Olyan jó volna, ha elmondhatnám, hogy a szabari Sváb Házat néztük meg!



Ha képes volnál figyelni, a mi valóságunkban létezni legalább pár percre, fotóztam volna sokat. Megmutatnám neked a képeket, mesélnék, és te elmondanád, hogyan volt ez nálatok.


Kifésülnéd és befonnád a hajam, talán még egy "Schmiezl"-t is készítenél.


Felkiáltanál, hogy "Timcsi, de hát ugyanilyen a terítő, amit a múltkor elvittél!", "A padláson ugyanilyen szekrény áll, nem viszed el?".


Beszélgetnénk a régi dolgokról, amikről mindig is szerettem veled beszélni, amit mindig szívesen hallgattam, és csak ámultam, mennyi emléked van és mennyire praktikusan éltetek régen.


Mesélnél a padlóról, a "kliccselésről", és hiába hallottam már százszor, mosolyogva, szeretettel hallgatnám végig újra és újra. Hiszen azzal, hogy ez a te életed része volt, az enyém is az, a génjeimben.


Megmutatnám, milyen klasszul ötvözték a régit az újjal, és te büszke lennél, hogy "Azért a régiek is tudtak valamit, voltak értékeik. Tudod, Timcsikém, ahogy a könyvedben is írtad: nem a régi dolgokat kell visszasírni, de ismernünk kell a múltat ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk".


És csak ülnénk és mesélnénk, mesélnénk, ahogy szoktuk, hogy szinte teljesen megszűnik körülöttünk a világ és csak mi vagyunk ott a konyhaasztalnál, a múltad, az emlékeid; a múltam, a gén-emlékeim.

Szörnyen hiányoznak ezek a beszélgetések, szörnyen hiányzol...

2023. június 25., vasárnap

Új családtag

 


A mai Mohács-Hőgyész-Tamási-Gyönk-Mohács körúton Hőgyésztől, keresztanyám kertjéből utazott velünk Lea, a balkon-család új tagja. Végleges helye még nincs meg, de lassan nem férünk már ki a teraszra 
a növénydzsungeltól. 🙃

2023. június 22., csütörtök

Évzáró

Botrányos melegben, de megvolt az évzáró. 
Köszönök mindenkinek mindent, a virágokat, a kedves szavakat.


Kaptam kincseket: öleléseket, egyebeket.


(A "flamingó" egy cuki sztori még elsős korukból, amin még negyedikben is jókat kuncogtunk.)


Nekünk (tanítóknak) még nincs szünet, avagy még nincs szabadság, az még odébb van. 

Holnap várható egy kis hőmérséklet-visszaesés. Nagyon jó lenne...