127. nap

Mennyi az esély arra, hogy lesz egy olyan napom, amelyiken nem történik semmi különös? Elméletileg nagy. Nagyon nagy. A gyakorlat azt mutatja, hogy konkrétan nulla. Mennyi az esély arra, hogy egy pici kavicska beszorul az autóban a féktárcsa és a fékvédő lemez közé? Elméletileg kicsi. Nagyon kicsi. Gyakorlatilag...

Már esőben értem a suliba. Ott egész délelőtt szakadt az eső. Már hazainduláskor felfigyeltem arra, hogy az út olyan mértékben kavicsos, mintha csak szórva volna. A pár napja útfelújítás címszóval betömködött lyukakból az eső kimosta a tölteléket, így hosszú kilométereken keresztül konkrét kavicsfolyam fedte az utat.

Hazaértem, leparkoltam. Aztán M. meghívott kávézni, kocsival mentünk. Csörög. Valami csikorog. Durván. Bakker, ez megint valami új. De hát egy hete hoztam el a szerelőtől! Sírni tudtam volna. Oké, kávé után szerelő. Legalább annyit mondjon, használhatom-e a kocsit. Z. kapásból azt mondta: de hát most vitted el az autót! Nagyon rendes volt, meg is nézte. Lekapta a kereket. Egy kavics. Beszorulva a féktárcsa és a lemez közé. Egy mini kavics, ami ha bent marad, nagy kárt okozhatott volna a pár hónapja kicserélt féktárcsán. Egy pindurka kavicska, aminek nagyon kicsi az esélye az odaszorulásra...

Az eset kapcsán több dolog felmerült bennem:

1. Írtam már: a 2018-as évem ilyen. Tényleg nem telik el nap harc, bosszúság (...) nélkül. Azt hiszem, végleg át kell állítanom az agyam arra, hogy a normális ez. És örülnöm kell minden kicsi jónak, a legapróbb kis pozitív történésnek is.

2. Le kell szoknom a beparázásról. Amikor ilyesmi történik, mint ma a kocsival, totálisan bepánikolok. Fojtogat a sírás, kétségbeesem, mohácsiasan mondva világvége van. És ez a kétségbeesés szó szerint felemészti minden energiámat. Amikor hazaértem a szerelőtől, immár kavicsmentesen, annyira fáradt voltam lelkileg, agyban és fizikailag is, mintha legalábbis egész nap szenet lapátoltam volna. És ez -mivel túl gyakran vannak az életemben történések- teljesen felemészt. Márpedig az életnek nem erről kell(ene) szólnia.

3. Nagyon erősen el kell gondolkodnom az autóeladáson (nem a kavics miatt). A kocsim jó állapotban van (nem én állítom, a szervizben mondták szakemberek), szeretem is, nekem tökéletesen megfelel, viszont nem áll nálam halomban a pénz, erre az autóra pedig -valószínűleg- kell majd költeni, hiszen 12 éves, a kopó részei kopnak, és mivel Mitsubishi, nem olcsók hozzá az alkatrészek.

4. Eddig csak hazafelé jártam a hosszabb, de klasszisokkal jobb minőségű úton, hát a mai eset arra is megtanított, hogy ne csak gondoljam, de tegyem is: odafelé is a kerülőúton fogok járni munkába.

5. Ha a kocsimnak, bármelyik háztartási eszközömnek (...) csak egy kicsit más hangját hallom, rohanok a szerelőhöz. A kocsit viszonylag rendszeresen takarítom, a lakást is igyekszem rendben tartani. Mosom a ruháimat, ha foltos lesz, kiszedem a flekket, ha picit is megsérül, viszem Mamihoz, aki megvarrja, helyrehozza. És itt vagyok én. Egy élő, 43 éves ember, aki úgy konkrétan vár a csodára. El kellene menni fogorvoshoz. Á, majd ha jobban fáj. Nőgyógyászati kontroll? Biztosan minden rendben. Hetek óta iszonyatosan fáj a vállam. Kértem már időpontot a Dávidtól? Francokat. Megbeszéltük, hogy a bokámat is rendbe teszi. Ja, még csak 1-2 évtizede van gondom vele? (...) Masszázsra menni? Ugyan, az drága! Egy évben egyszer elmenni kozmetikushoz? Ne viccelj, jó vagyok én így! Fodrász? Ne bomolj, én is meg tudom mosni. Tankolom az autót, lecseréltetem rendszeresen az olajat, de magamon spórolok, nem mindig azt eszem, ami igazán jó lenne, mert hát az élelmiszer drága. A tárgyaimra rászánom az időt, a pénzt, az energiát, de magamra nem. Durván nem. Hát ezen változtatni kell.

Ritkán sütök. Ezt a jó szokásomat meg kell tartanom. Nem érdemes a sütikkel próbálkoznom, mert habár elhitetik velem, hogy nagyon ügyes kis cukrász vagyok, képes vagyok egy, max két nap alatt eltüntetni a cuccost, az élj beosztással nem az én mottóm, ha édességről van szó... Ma készült a bounty süti. Nincs sok már belőle. Khm... Így már nem is vacsoráztam.

R: -

E: tonhal saláta

du.: Bounty süti

V: -

Mozgás: 6km

Keto bounty sütemény

Piskóta:

# 3 tojás
# 3 ek kókuszzsír (folyékony)
# vanília (aroma) ízlés szerint
# Rum (aroma) ízlés szerint
# csipet só
# 1 mk sütőpor
# 40g eritrit (cukorhelyettesítő)
# 35g cukormentes kakaópor

# A tojást szétválasztjuk.
# A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Ebbe belekeverünk minden hozzávalót.
# Sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 160 fokon 30 percig sütjük.

Krém:

# 250ml tejszín
# 120g kókuszreszelék
# 40g eritrit

# A tejszínt az eritrittel felverjük.
# Hozzákeverjük a kókuszreszeléket.

A tetejére:

# 30g olvasztott, cukormentes csokoládé

16 szeletre vágtam.

1 szelet tápértéke: 126 kcal, 3g fehérje, 4g CH, 11g zsír

Eredeti recept itt.

Megjegyzés:

Nekem irtózatosan édes így ez a süti, legközelebb fele ennyi vagy még kevesebb eritritet fogok használni.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

126. nap

R: -

E: rántotta (3 nagy tojás, só 1 ek kókuszzsíron), házi szalámi, házi hagyma

du.: 1 keto kávé

V: sült hal, saláta, darabka vaj

Mozgás: 6km

18. hét összefoglaló, 123-125. nap

123. nap, péntek

(Munkanap. Én, a nagy mindent dokumentáló ebben is változom, alig írok fel valamit, se ide, se a naptáramba. Aztán nem is emlékszem, hogy például mit ettem. És ez szerintem nem is olyan fontos.)

124. nap, szombat

Osztálytalálkozó. Fantasztikus, töltődős élmény.

R: 2 vajas-paprikás kenyér

E: (anyuéknál) borsóleves, resztelt máj, mákos rétes

V: (osztálytalin) ld. kép

Mozgás: konkrétan semmi

125. nap, vasárnap

Mivel hajnali 3-kor értem haza Tamásiból, az osztálytalálkozóról, délelőtt aludtam. 

R: -

E: ld. tegnap + anyu féle mákos rétes

V: ?

Mozgás: 2 km séta

............................................................................................................

• Jó ideje nem álltam mérlegen. És ez így jó.

• Megint be-becsúszik ételben ez-az. Ez nem jó.

• Irtó kevés a mozgás. Ez nagyon nem jó.

Nálam már nem működik az, hogy megvárom a motivációt, azt a bizonyos kattanást, ami erőt visz a próbálkozásaimba, ami akkora hátszelet ad, amivel újra szárnyalok. Tény, hogy vannak az életemben "hátráltató tényezők", de annyira naív és önáltató nem vagyok, hogy ne tudnám ezt néven nevezni, úgy hívják: kifogások. Szóval a "katt" leginkább nem jön. Már csak egy dologra tudok apellálni, ez pedig a józan ész. Vasárnap este elővettem a jobbik eszemet. Remélem kitart egy jó darabig. :)

Heti haladás: 23km, éves eddigi összes 805km.

30 éves osztálytalálkozó

1983-84

1998

2018

Még ilyen hosszú idő után is összetartozunk. Mert ez egy igazi Közösség. Nemcsak volt, hanem van és lesz is. Mély, meghatározó nyolc év. Fantasztikus felsős osztályfőnökkel, csodálatos Osztálytársakkal, vegyes életutakkal. Olyanok vagyunk, mint egy gyermekláncfű termésbóbitái. Sodorhat minket bármerre, bármeddig a szél, időről időre visszaszállunk és ugyanúgy pompázunk, mint a legelején.

120-122. nap

Sajtos karaj. Szinte lehetetlen elrontani.

Frei kávé.

Sulis népismeret kirándulás Geresdlakra.

Ismét sajtos karaj.

Mozgás: 6+3+6 km.

Szívem csücske :)

Anyai ágon teljes mértékben, apai ágon kis részben német származású vagyok. Anyai nagyszüleim svábul beszéltek egymással, még ismertem dédapámat, aki szintén svábolt. Mondókák, gyerekdalok, ünnepekhez köthető énekek, göcögtetők... Volt benne részem magyarul is, németül is gyerekkoromban. Mamiéknál körülvettek a svábok életére jellemző tárgyak, és a nagyszüleim rengeteget meséltek a múltról, az ő gyerekkorukról, arról, ahogy régen éltek. Világ életemben érdekelt ez a téma, szívem csücske a német népismeret. A német-tanító diplomám után elvégeztem munka mellett a nemzetiségi német tanító szakot is. Fantasztikus tanáraim révén is erősödött bennem, hogy ha hobbi szinten is, de foglalkozzak a témával. Így született meg anno a könyvem is, a Hőgyészi német népdalok, melynek készül a második része, ami a magyarországi német népszokásokat gyűjti össze egy naptári évben.

Tanítani a német mellett a népismeretet szeretem legjobban. És érdekes módon a gyerekek is vevők a dologra. Nagy öröm számomra, hogy sikerült összehozni egy kirándulást Geresdlakra. A suli melletti második faluba, ahol anno tanítottam is. Nagyrabecsült volt kolleganőm, Erzsi kalauzolt minket, aki nagy példakép, vérbeli, született tanító, nagyszerű ember. 

A program:

Babakiállítás:

Terítő és hangszer kiállítás:

Minden helyszínen van lehetőség a témához kapcsolódó játékra. Minden kiállítás maximálisan gyerekbarát, kicsik és nagyok egyaránt jól érezhetik magukat.

Mézeskalács falu.

A geresdlakiak minden évben elkészítik a falujukat mézeskalácsból.

Cipészműhely:

Nagy élmény volt az is, hogy írhattak a vendégkönyvekbe.

Terítő kiállítás:

Vállkendő kiállítás:

Tájház:

Majd túra a kisgeresdi kilátóhoz.

Mindenkinek szívből ajánlom Geresdlak kiállításait. A gyerekeknek csupán 150 Ft-ba kerül egy belépő, igény esetén ebédre gőzgombócot is kapnak. Ősszel kerül megrendezésre a geresdlaki Gőzgombóc Fesztivál, rengeteg programmal, magyar és külföldi fellépőkkel, érdemes ide is ellátogatni egyszer.