2016. december 11., vasárnap

Vasárnap, Mo./3.

Sok-sok éve így csinálom: novemberben megveszem a következő évi naptárat, januárig, ahogy időm engedi, átmásolom a régiből az újba a szülinapokat, névnapokat, az első lapra pedig felírom, mikor voltam kontrollon, mikor volt az autó műszakin, olajcserén (...). Így látom, hogy a következő évben milyen fontos dolgok lesznek és ez alapján a nagyobb kiadásokat is előre tudom kalkulálni. 

Régebben rengeteg dolgot lejegyeztem a naptárban minden naphoz és külön vezettem egy étkezési és edzés naplót. Aztán már a kaják is és a mozgás is ment a naptárba, ma pedig csak a megtett kilométerek vannak egy-egy napnál és fel szoktam jegyezni, ha utaztam valahova. Amúgy pedig itt van a blog naplónak.

Ma is átírtam néhány dolgot a 2017-es naptárba, közben ugye lapozgattam az ideit és összeszámoltam: idén eddig 19400 km-t utaztam 😊 Ez a szám pedig még nőni fog, főleg, ha nem napolják el a jövő szerdai tárgyalást. Találtam egy képet, ide illik, hát beszúrom:


😃

Ez az első futás összefoglalós bejegyzésből való...


És azóta -jesszus, leírni is döbbenet- 9, azaz kilenc km van csak hátra!!! 🏃🏃🏃😎

Irtó mozgalmas volt a 2016, és még nincs is vége!


Mai adventi pozitívum: Veled a hétköznapi dolgok is izgalmasak.


Ma anyuéknál voltam. Nagyon finomakat főzött, mint mindig. A fasírtot beleejtettem a krumpliba, amikor kivettem a tálból, úgyhogy nem éppen gusztusos a kép, no de van ez így.



R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: húsleves, krumplipüré, nyers céklasaláta, fasírt

És a december innen kezdve "megengedő" hónap lesz. Azaz, ha megkívánok valamit, amit nem szoktam enni, meg fogom enni, belekalkulálva a következményeket (pl. hasfájás). De mindezt okosan: bizonyos határokat szabva. Szerény véleményem szerint nem attól lehet elhízni, amit karácsonykor, avagy karácsony és szilveszter közt megeszünk, hanem amit szilvesztertől karácsonyig. Én 23-tól amúgy is dolgozom január 6-ig, ott megint csak nem lesz nagy karácsony(ozás), hát most előtte csipegetek itthon. Pl. a mikulásra kapott Snickers is sorra fog kerülni biztosan, mert imádom és ezer éve nem ettem. De csak a fogorvos után: ma ráharaptam valamire és azóta a jobb oldali felső fogsorom sajog és nem tudok enni azon az oldalon. Fent van a listámon a fogorvos, de csak kontrollt terveztem...

Na jó, elég a szómenésből, előkészülök holnapra, aztán alvás.

Motiváció

"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.”


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016. december 10., szombat

Szombat, Mo./2.


*** A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye. Amikor "elhagyod magad". Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor "erőt veszel magadon". ***

Müller Péter

Hétkor keltem. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, automatikusan bújtam a papucsba, álltam fel, indultam az ajtón kifelé. Mázsás súlyként ült rajtam a fáradtság, aztán bevillant egy Müller Péter mondat: "Igazi természeted isteni és erős". Ez szépen be is fészkelte magát a fejembe, úgyhogy pár lakáskör után elővettem a már Ausztriában megírt listámat és nekiálltam a teendőimnek.

Adventi, 10.: Kedves vagy másokhoz.


Már délelőtt sok minden meglett. Még ebédet is főztem.



Délután is folytattam, lightosan, de haladgattam.

Holnap anyuékhoz megyek, hétfőn még van intézni való a városban (bank, posta...). Szerdán lesz elvileg a tárgyalás Korneuburgban, ennek a részletei még nem rajzolódtak ki, és még előfordulhat az is, ami a múltkor, hogy elnapolják. Úgyhogy autópálya matricát maximum kedden délután veszek csak.

Lefixáltuk: 23-án kimegyek újabb két hétre dolgozni. Tudom, ennek -most- kevesebb előnye van, mint hátránya, hiszen kint leszek karácsonykor, szilveszterkor, újévkor, de túl fogom élni és ez is elmúlik. Viszont azért picit szeretnék karácsonyozni a családdal, így ezt is ebbe az itthoni két hétbe kell belesűríteni. A budapesti részt, ha minden a terveim szerint alakul, egybe tudom kötni az osztrák úttal (ma megtanultam az útvonaltervet, ami hazafelé bevisz a húgomékhoz, gyorsan ment, lefotóztam a szememmel és eltároltam az agyamban), anyuékhoz el tudok még menni, a mohácsiak meg helyben vannak. A gyerekeknek kell még valami ajándékot kitalálnom, kell egy kis fahéj illat és kész is a karácsonyi hangulat.

Ma egyébként sok apró jó, kedves dolog történt, és a sorsjegyem árát is visszanyertem.

R: 2 vajas piskóta, kávé
E: petrezselymes zellerkrémleves, zöldséges csirke, csicseriborsó tészta
V: az ebéd maradéka, mert hogy ez a nem nagy adag is kifogott rajtam, 1 nyers répa

Mozgás: 5km

Petrezselymes zellerkrémleves


Hozzávalók (2személyre):

# egy közepes zellergumó # 2-3 ek zsiradék # 1 közepes fej vöröshagyma # pár szál friss petrezselyem # só, bors, natúr vegeta

Elkészítés:

# A zellert, hagymát megpucoljuk, felkockázzuk.
# Egy lábosban forró zsiradékon átfuttatjuk.
# Felöntjük a két adaghoz szükséges mennyiségű vízzel. (Általában ez annyi, amennyi pont ellepi, de úgy is szoktam csinálni, hogy a leveses tálkába teszek kábé annyi vizet, mint amennyi levest szeretnék és ezzel öntöm le a zöldségeket.)
# Fedő alatt puhára főzzük, közben mehetnek bele a fűszerek és a végén a petrezselyem, egészben, szárastól.
# Amikor kész, picit hagytam kihűlni, majd a chopperemmel leturmixoltam.


Nincs szükség sűrítésre, csodásan krémes lesz így is.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs


"Amíg a rendszer szabályai szerint játszol, a rendszer fog győzni. Így alkották meg.

Nem az a dolgod, hogy megbuktasd a nem téged szolgáló rendszert, nem az a dolgod, hogy új rendszert alkoss. Egyetlen dolgod önmagadnak lenni. Megteheted, hogy kilépsz a rendszerből.

A tudatosodás nem csak azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtöd a szemetet, hogy odafigyelsz a környezetedre, hogy rendes ételeket eszel/veszel/termelsz, hogy testmozgást végzel, hogy nem a birtoklási vágy hajt élőlények és tárgyak iránt.

A tudatosodás azt is jelenti, hogy tudatában vagy önmagad teljes létezésének. Tudod azt, hogy semmi nincs, amitől félned kell. Senki nem büntet ha nem teszel ezt vagy azt. Senkinek nem kell megfelelned soha. Senki nem birtokolja az életedet. Az érzelmeid belőled fakadnak, a lényed magjában (magadban) keletkeznek, nem valaki más csinálja ezt veled: Te csinálod.

A rendszer összes szabálya mindezek ellentéte. De tudnod kell, hogy a rendszer csupán illúzió, buborék. A rendszer nem mindenható, Te mindenható vagy. A rendszer nem örök, Te örökkévaló vagy. A rendszer nem árthat neked, Te megteheted, hogy ártasz a rendszernek. A rendszer nem érez, Te érző lény vagy. A rendszer alapja a félelem, és mivel Te érző lény vagy a rendszer rávesz Téged, hogy keltsél önmagadban félelmet. Mondjuk ki ismét: Te csinálod.

Mivel egyedül Te vagy képes érzelmeket létrehozni magadban, csak Te teheted meg, hogy nem fogadod el többé a félelmet, hanem létrehozod magadban a világot mozgató másik nagy érzést: a szeretetet. Boldogságnak is mondhatjuk, ez tulajdonképpen a folyamatos szeretetben levés, a szeretet állapot jelzésére szolgáló szó. És most mondjuk ki erre is: Te csinálod. A benned lévő szeretetet egyedül Te hozod létre. Senkitől és semmi mástól nem függ. A szíved energiájában keletkező minőség ez. Nem a fejedben keletkezik – valójában semmi nem keletkezik a fejedben, az agy nem képes önmagában gondolatok létrehozására – érzelmekre sem).

A történelemben gyakran volt arra példa, hogy azok vitték végbe a leghihetetlenebb tetteket, akiknek nem volt veszítenivalója. A rendszer másik szabálya, hogy elhiteti veled, hogy van veszítenivalód. De ez is csak egy ügyes hazugság. Nincs semmi veszítenivalód, mert nincs semmid önmagadon kívül, önmagad pedig soha nem veszítheted el! A birtoklás illúzió.

Észrevetted már, hogy az élet szépségét és nagyszerűségét akkor veszed észre leginkább ha úgy hiszed hatalmas veszteség ért? Mikor úgy érzed nincs tovább? Elhagy a szerelmed/meghal egy hozzátartozód/elveszíted a vagyonod stb. Mondjuk sétálsz az utcán összetörten és elered a zápor. De téged akkor nem érdekel, hogy elázol, nem érdekel már semmi. És akkor megtörténik valami csoda. Megérzed az arcodon az eső érintését. A felhők alatt áttörő napsugarak millió fényszikrává robbantják szét az esőcseppeket. Úgy érzed sosem láttál még csodálatosabbat. Mert ekkor éppen jelen vagy, valóban élsz és nincs benned félelem – nem akarsz semmit, csak létezel önmagad létének tudatosságában.

Az ilyen csodák minden nap jelen vannak az életben. Láthatod és érezheted. Ha nem látod, az azt jelenti nem vagy jelen, figyelmed leköti valamilyen problémád, vagy valaminek a megszerzésén vagy birtoklásán gondolkozol – vagyis félsz.

Természetes állapotunk a szeretet. Mindenki szeretetben akar lenni, nem pedig félelemben. De csakis Te dönthetsz úgy, hogy nem félsz tovább. Csakis Te döntheted el, hogy kilépsz-e a rendszerből vagy tovább szolgálod."

2016. december 9., péntek

Magyarország 1., este, otthon

Reggel A. iszonyatosan nyűgös volt, akaratos, követelőző. Hiába mostam meg és csavartam be a haját tegnap, addig hisztizett, míg a hazaindulás előtt negyed órával megmostam és becsavartam a haját. Újra. Amint rátettem a szárítósapkát, megérkezett a busz. Két szót váltottunk a váltótársammal, aztán már a buszban ültem. Végre.

Jó kis csapat volt, M-val ökörködtünk Bábolnán.

     

Nyolc emberke két heti cuccal: a busz sokszor így néz ki, de a kemény munkával letelt etap után ezt már mi is csak a fotón láttuk, elhihetitek, hogy hulla fáradtan senkit nem igazán érdekel, rend van-e, amíg hazaérünk.

Az üvegben kóla van, de mi borosüvegnek hívtuk és jót nevettünk ezen (is). Hazafelé sokszor kicsit "megbolondulunk" a fáradtságtól. M-val megbeszéltük, hogy ha legközelebb együtt utazunk haza, igazi buli lesz, pezsgővel, pálinkával :)

     

Majd Pakson is folytattuk.


Itt készült életem egyik főműve, egy cicás szelfi, amin nincs rajta a cica feje, az enyém se, viszont megvan egy lábam meg a hajam vége. :)


Ugyanilyen citromdíjas a pályáról leérő naplementés fotóm. Pedig tényleg szép volt. :)


Jó időt futottunk, jó hangulatban utaztunk, H. biztonságban hazahozott minket.

Itthon...

Két hete vártam már, M., A., T., telefonok a családdal, csönd, nincs tévé, nincs A., beszélhettem -és mondtam is, csak meséltem, meséltem-, nincs bébifon, nincs pisiszag, nem KELL takarítani, lehet csak úgy lenni, ülni és nézni ki a fejemből (...).

Nem vettem elő a listát, amit már kint összeírtam az itthoni teendőkről. Csak kipakoltam a pár mosnivalót, a többi holnapig ráér. Most minden ráér. Itthon vagyok. Nem gondolkodok. Nem tervezek. Ma nem. Csak alszom egy nagyot. A. nélkül, bébifon nélkül, órabeállítás nélkül, figyelem nélkül. Ma csak pihenek. Ma -kicsit önző módon, de csak ma- kicsit én vagyok a fontos. Csak pár órára. Csak amíg egyszer alszom egy jót. Aztán holnap indulhat a mandula. Itthon. Végre itthon.


Magyarország 1., reggel, még Ausztriában

(Érdekes ez: az első szabadnapot az ember Ausztriában, munkával kezdi, ami ugyanúgy megy, mint minden itteni munkanapon, egészen addig, amíg meg nem érkezik a váltás. És az első szabadnap gyakorlatilag eltelik az utazással.)

Nyolcadika van, este fél 11. Most tettem le A-t aludni. Bezártam az ajtót, a kulcsot zsebre tettem biztonsági okokból. Megvárom, amíg A. elalszik: egész gyorsan megy, az esti gyógyszeradag "kiüti" annyira, hogy hamar álomba merüljön. 

Ülök a szobámban, a csomagomat nézem. Holnap reggel kivihetem végre a kapuhoz. Örülök, hogy mehetek haza, még akkor is, ha fáradt vagyok és igazán nem sikerül teljes szívvel örülnöm emiatt. Azért a nap folyamán párszor elkurjongattam a "yesss"-t és hogy "megcsináltad", meg hogy "holnap hazamegyek". 

A. lánya este elhozta a fizetésemet és elmondta, hogy mindegy, mit és hogyan főzök, mert az anyukája dicséri a főztömet, így aztán ő sem kritizálja. Én itt tanultam meg igazán, hogy nem kell betojni mások rossz véleménye miatt. Tudom, hogy tudok főzni, otthon is ízlik mindenkinek, eddig minden munkahelyemen elégedettek voltak vele(m), A. főleg a leveseimet imádja, tehát nem vettem magamra a lánya kritikáit. Fölösleges.

Sok mindenen jár a -lestrapált- agyam, de hallom a bébifonon, hogy A. elaludt. Letusolok hát, aztán elteszem magam az utolsó, remélem, nyugodt éjszakára.

Reggel vár még rám egy mosás, öltöztetés, takarítás, reggeliztetés, gyógyszerezés. Persze csak a reggeli korty kávé után.



Kiviszem a szemetet, áthúzom a váltómnak az ágyneműt, aztán várok a buszra. Beszállok, és reményeim szerint alszom hazáig.


2016. december 8., csütörtök

Ausztria 14/14., este

Mosás, vasalás, takarítás, főzés (...), minden kész. Délután le kellett dőljek fél órára. Még ha nem is aludtam, feküdtem csukodt szemmel és A. is csöndben volt, pihentem, szusszantam kicsit.



És este kimehettem fél órára.


R: 2 vajas kenyér, kávé
E: zöldség krémleves, zöldséges pulyka
V: sonka

Mozgás: 5 km


14/14. nap, reggel

Fáradt vagyok. Csodálattal nézek fel minden ápolóra, minden anyára, akik fáradhatatlanul mosnak, főznek, takarítanak, megértenek, mosolyognak, nyugtatgatnak és egy szavuk sincs. Nekem itt az a szerencsém, hogy két hét után felteszem a kezem és két hetet "pihenhetek" otthon. Nagyon nehéz egy nem demens betegnél is, de elbutulttal... Hú! Mindezt sokszor több napon keresztül folyamatosan, amikor nem jön senki a családból, hogy felváltson és kivehessem a pihenőmet. Pedig itt lehetőség van arra is, hogy helyettest kerítsenek erre a napi két órára, kisegítő vagy szakképzett ember is jönne, csak ugye ezt egyeztetni kell, aztán meg fizetni... És többe kerül, mint az én napidíjam (megjegyzem: azért kemény támogatást kapnak a 24 órás ellátásban lévő demensek családtagjai (is) a TB-től havi szinten).

Fáradt vagyok. A két hét -nekem- rengeteg egy demens beteggel. Fogalmam nincs, honnan van ennyi türelmem, honnan merítem az erőt minden egyes nehéz nap, nehéz óra (órák) után az újabb mosolyhoz, a nyugodt hangnemhez. Talán mert tudom: másnak itt semmi de semmi értelme.

Fáradt vagyok. Iszonyatosan sok itt a házimunka. Hatalmas a ház, napi szintű az ágynemű -és egyéb- mosás, minden fehér vagy világos, ha egész nap csak felmosnék, akkor is koszosnak látszana. Ha felvennének egy bejárónőt napi 4-5 órában, még akkor is akadna munkám bőven. És ugye egyáltalán nem mellesleg itt van A., aki folyamatos figyelmet igényel. (És én ugye elvileg ezért lennék itt.)

Fáradt vagyok. A fizikai fáradtságot két nap alatt kipihenem, most sikerült sokat aludnom is éjjelente, erre is elég lesz otthon 2-3 nap, de az idegi fáradtság az roppant kimerítő. Tudom: lesz otthon két hetem. (Amikor legszívesebben nem főznék, nem mosnék, nem takarítanék, csak kényeztetném magam egy wellness hotelben... Álom-álom...)

Egy nap van vissza, a mai. Holnap ilyenkor már a csomagom ki lesz készítve a kapuba és délelőtt megjön értem a kisbusz. 


2016. december 7., szerda

Ausztria 14/13.

A 14-ből 13 nap letelt, már csak egy nap. 😃


Kora reggel elindítottam az első adag mosást, a radiátoron délutánra megszárad, aztán kora este már vasalhatom is. Majdnem így jártam (icipicit fáradt vagyok):


Boltban is voltam, mert itt holnap ünnepnap van, azaz minden zárva. E-val, a boltossal váltottunk pár szót, jó volt kicsit normálisan, emberi nyelven beszélni valakivel.

Adventi naptár, 7. nap: Embereket motiválsz.


A. fél 10-ig aludt. Addig tudtam csinálni a dolgomat, ami itt akad, rengeteg. Ma a haját is megmostam, becsavartam, és mostam még, közben megint az egész lakást kitakarítottam és főztem is. A. lánya szerint nem tudok főzni, ezért a napokban hozott egy szakácskönyvet tanulmányozásra. Osztrák, minden recept úgy kezdődik, hogy vaj, liszt... A. jóízűen eszi a főztömet, szerintem is nagyon finom, napi szinten van leves és második, ha valaki ennél többet akar, vegyen fel egy x csillagos szakácsot.




R: 2 vajas kenyér, kávé
E: brokkoli krémleves,, zöldséges csirke (a spagetti "csalinak" volt a tányéromon, hogy A. ne hisztizzen, amiért nem ugyanazt eszem, amit ő)
V: sonka, szotyi

Mozgás: 3 km (Látszik, hogy ma sem kaptam meg a szabadidőmet...)


Bölcs

"Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni, nézz egy virágra, madárra, vagy egy gyermekre; ők Isten országának a tökéletes képei. Mert pillanatról pillanatra élnek az örökkévaló jelenben, múlt és jövő nélkül. Így aztán mentesek attól a bűntudattól és aggodalmaskodástól, amely annyira gyötri az embereket. Tele vannak tiszta életörömmel: nem annyira az embereknek és dolgoknak, hanem sokkal inkább az életnek magának örülnek." 

Anthony de Mello


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

2016. december 6., kedd

Ausztria 14/12.

Adventi naptár, 5. nap:


Amire a főzéshez vagy a háztartásban szükségem van, felírom egy listára és a néni lánya meghozza. Nem jön be, csak beteszi az udvarra a cuccost. Ma reggel is meghozta, egy kis plusszal:


A néni 3/4 10-ig aludt. Kész csoda. Így kivasaltam a három adagnyi ruhát, megreggeliztem, csönd volt. Csönd. De jó is volt!




R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: ld. tegnap + grillcukkini
V: sonka, sajt

Mozgás: 5km

Nagyon nehezen telnek már a napok, az órák. Rettenetesen tele van a fejem a néni szövegével, az orrom pisiszaggal, nehéz már a bezártság, hogy itt elfelejt az ember németül, hiszen a nénit leginkább hallgatom és szinte senkivel nem találkozom, a családtagokkal, ha jönnek, annyit beszélünk, hogy mennyi időre mehetek ki... Két nap még, aztán hazaút. Nagyon várom már, hogy otthon legyek, a családot láthassam, az ismerősöket, Mohácsot, hogy nyugalom legyen, hogy legalább egy nap kialudhassam magam békében, bébifon nélkül.

Két nap még.

Motiváció: Saci


2016. december 5., hétfő

Ausztria 14/11.

Adventi naptár, 5. nap (hű, de szalad az idő...): Igazán szerethető vagy!


Tegnap este tízkor A. kérte, hogy menjünk aludni. És el is aludt rögtön. Én még letusoltam, aztán én is aludtam. Reggelig. Negyed hétre állítottam az ébresztőt, mert hajat mostam, már nagyon itt volt az ideje és A. mellett napközben ez nem kivitelezhető.

A reggeli rutin alatt majd' elaludtam (ágyazás, mosdatás, öltöztetés, egész lakás felsöprése, felmosása, mosás indítása, száraz ruhák leszedése, reggeli, mosogatás, elpakolás, gyógyszerezés, újság behozás, szellőztetés...).




R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: hagymás csirke, petr. krumpli, saláta, zöldségkrémleves
V: sonka, sajt

Mozgás: 8 km

Még 3 nap.




2016-ban 2016 km: 36. heti összefoglaló


No meg futni. 😃


Ausztria



H: 9.17 km
K: 9.24 km
Sze: 8.9 km
Cs: 6.76 km
P: 7.22 km
Szo: 9.69 km
V: 8.73 km
-------------------------------------
Heti: 59.71 km
Hátravan: 47 km 😃


2016. december 4., vasárnap

Austria 14/10.

Helene Fischer, hálás vagyok neked a karácsonyi koncertedért, mert A. 98%-ban néma csöndben végighallgatta!

Helene ebben a ruhában kezdte a koncertet. A. nézi, nézi, majd odafordul hozzám:

- Ezen függöny van.


kép: orf.at

Ezt pedig A. menyétől kaptam az este:









R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: marhapörkölt, saláta
Du.: szotyi
V: sonka, tojás

Mozgás: 8km

Még 4 nap.




2016. december 3., szombat

Ausztria 14/9.

A. esti pelusa elfogyott, de megjött postán az utánpótlás, viszont másik fajta: egy nagy lepel, amibe még betét kell, ehhez egy hálós fixáló nadrág... A másikat kis -minden estés- rábeszéléssel rá lehetett adni, tudtam, hogy ezzel majd bajok lesznek, de -vállveregetés- rábeszéltem, felhúztuk. Erre A.:

- Ezt a hülyeséget! Úgy nézek ki benne, mint egy tank!

Adventi naptár, 3. nap: Csodálatos ember vagy!


Egész jól halad az ikszelgetés. A naptáramban be szoktam jelölni a két hetes etapot és minden nap áthúzok egy napot egy iksszel, amikor felébredek. Itt kicsit elcsúsztam: a kilencedike már a hazautazás, úgyhogy csak öt nap van vissza.


Pár napja, amikor egyszer este kimehettem, szokás szerint tekintgettem mindenfelé. Egyszer hátranéztem és jött valaki. Persze betojtam. Aztán a következő pillanatban elhatároztam, hogy nem, nem félek. Ez egy ember, aki ugyanúgy közlekedik az utcán, ahogy én. Nem fogok hátratekintgetni, mert nem követ. Nyugodtan folytattam az utamat, csak a ház elől néztem hátra. Az ipse nem volt sehol.


R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: cukkini krémleves, marhapörkölt
Du: szotyi
V: sonka

Mozgás: 9km