Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2022. május 19., csütörtök
Csütörtök
2022. május 18., szerda
Szerda
2022. május 17., kedd
Kedd
2022. május 16., hétfő
Hétfő
R: tojás, pur kenyér, paprika.
E: tojás, virsli, paprika, kis mustár.
V: zabkása lesz frissen.
Hétvége
Megint csak nem tudnám összeszedni, mi minden történt. Sűrű volt a program.
Pénteken délután mondta be az unalmast a WC, egyben a tusoló és a mosdó lefolyója. Aznap este jöttek le hétvégére a húgomék látogatóba (is). Szerencsére - mármint WC-szempontból- nem nálunk volt a szállásuk.
Szombaton még munka volt délután, felléptünk a másodikosokkal egy kis német műsorral a Babfesztiválon Babarcon. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. :)
2022. május 14., szombat
Péntek 13.
Mostanában folyamatosan péntek 13. van porondon. Ez az utóbbi egy év valami fantasztikus unaloműzőkkel halmoz el, heti, de sokszor napi szinten. Idén aztán...
, pipi vödörbe
, kaksi zacskóba
. Én mondom nektek: kész élmény! 
2022. május 11., szerda
Napjaim
2022. május 9., hétfő
Sodródás
Mindig látszat-világban éltünk. Kisdobosként és úttörőként még nem értettem, pár hónapig kiszesként csak annyit éreztem: ez hülyeség, hogy ha nem lépek be, nem vesznek fel főiskolára. A család is ebben a mesterkélt rendszerben próbált kapaszkodni, de mindig úgy éreztem: csak sodródunk és néha túl erős az ár. Nem egyszer hoztunk kemény döntéseket. És az utóbbi időben rengeteg dolog történt, amiket koránt sem lehet pozitívként értékelni. Egy kicsit másfajta látszat-világban élünk, nagyon kemény családi döntéseken vagyunk túl az utóbbi pár hónapban és állunk az egyik legnehezebb előtt. Mindannyian átgondoltuk a lehetőségeket. Egyik sem "jó", mindegyik nagy veszteségekkel és hatalmas változással jár. Csak remélni merem, hogy senki nem sérül túlságosan a hiperugrásban...
A családunk a sodródás és anyu betegsége után kb egy éve egy örvénybe került. A nagy pörgésben is fogjuk egymás kezét, de azt hiszem, most mindenki elfáradt. Mert közben a nagy örvényben még kisebb-nagyobb tölcsérekbe is bele-belecsúszunk időnként és nagyon régen volt alkalmunk felemelkedni a felszínre levegőt venni.
Ezekről a dolgokról a blogban nem, vagy csak ritkán és nagyon érintőlegesen tettem említést. Talán, majd, egyszer, ha valaha kitisztul a kép és elcsitulnak a hullámok...
Nem tudhatjuk, hogyan él, mit érez a másik. Nem látunk bele igazán senki életébe, nem járunk a cipőjében. Sajnos ez a társadalom nem affelé megy, hogy az ember empátiával, megértési szándékkal fordulna embertársa (és a világunk) felé. Pedig óriási szükség volna egymásra, a kedvességre, a figyelemre, a minimális tiszteletre, elfogadásra, szeretetre, a -régi értelemben vett- emberségre.
2022. május 6., péntek
Péntek
2022. május 5., csütörtök
Napom
A heteim régóta: hétfőtől péntekig munka, szombat Hőgyész, vasárnap itthon házimunkával. Kedd és csütörtök fogorvos. Minden nap ügyintézés.
Már kedd reggel úgy ébredek, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Szerdán négy. Aztán ez minden nap hatványozódik.
Ma megkaptam az új fogamat, "beszerelték". A február óta (heti kétszer) tartó procedúra, a rengeteg fájdalom, szuri után ma is a kínok kínját álltam ki. A doktor úr elmondta, hogy ritka, de sokkal-sokkal több idegvégződésem van, mint egy átlag embernek, hiperérzékenyek a fogaim. Így születtem, nem tehetek róla (ő mondta). Annyira fájt ma, hogy iszonyatos energiámba telt, hogy ne sírjak (a könnyeim azért folytak), és magamban már könyörögtem, hogy nem érdekel az sem, ha nem lesz a helyén az új fog, kifizetem, csak hagyjanak már békén, csak ne fájjon már, csak hadd mehessek haza. A pénztárcám is hiperérzékeny lett az egészségügyi kiadásaimra (is), a fizetésem majdnem felét hagytam ott a fogorvosnál.
Fogzás(i) után Kormányablak. Negyedszer. Megkaptam a sorszámot. Sehol egy ügyfél, szuper, hamar végzek- gondoltam. Utánam jöttek még páran. Eltelt 5 perc. 10. Semmi. Aki utánam jött, már mindet hívták. 15 perc. Istenem, én hazamegyek. 16 perc. Végre megjelenik a kijelzőn a számom. Mondom, mit szeretnék, adom a kitöltött nyomtatványt. Utánanéznek. Sajnos ez így nem jó, nem lehet megcsinálni. Mondom: február 4-én lett kérve online, azóta nem történt semmi, most -gondoltam- papír alapon el lehet intézni. Hát nem. Az ügy ott tart, ahol február 4-én.
Amikor kijöttem, eltört a mécses. Nem lovaltam bele magam, mert várt rám még egy ügyintézés. Az április 10-én kezdődött. Sok-sok telefon, szkennelés, fotózás, egyeztetés után este 5-kor már a nevemet sem tudtam. Holnap kell futnom még egy kört, akkor talán sikerül (persze vége még nem lesz, az még egy hét biztosan). Nem hiszem el, hogy nem direkt létezik ez a hatalmas fokú bürokrácia, hogy nem az a cél, hogy tönkretegyék ezzel is az embert. Agyament sok papír, amit letöltesz, kitöltöd, aláírod, aláíratod, beadod, de nem jó, javítod, beadod, de ja mégis másik kell, kitöltöd, aláírod, aláíratod, de akkor hiánypótlás, beadva, végre kész, ja nem, mégis az első verzió a jó, de..., csak...
Így fél 5-kor értem haza, 5-ig még ügyintézés, szkenn, telefon...
Kedden ezt vettem észre a karomon. Nem ütöttem meg, nem nyomtam meg, még a szatyrot sem akasztottam rá.
2022. május 4., szerda
Dobozolás 2 napra
2022. május 2., hétfő
Dobozolás két napra
2022. április 30., szombat
2022. április 28., csütörtök
Napom
No nem az egész.
Fogászat. Egy hete váltam meg egy fogamtól. Ma elkezdtük a pótlást. Fogalmam nem volt a folyamatról, nyugodtan ültem be a székbe, amikor elhangzott: most kap egy szurit. Ami kettő volt. Az egész bal alsó felem lett zsibbasztva. A "klipsz" miatt nem kellett csiszolni, valami panellel lesz megoldva, ehhez két fogam (már tömöttek) lett szétfúrva és valami anyaggal bélelve. Az elején megállítottam a doktor urat, mert a kihúzott feletti szemfogam (amit szintén kezelünk február óta) nem bírta a fúróból jövő vizet és levegőt, majd' bepisiltem, annyira érzékeny volt. Ezután víz nélkül ment a fúrás, úgy már csak a könnyem folyt... Abból a szemfogból is kikerült az ideiglenes tömés.
Kettőkor kaptam az érzéstelenítést, este fél 8-kor kezdtem érezni, hogy múlik a hatása. Hát senkinek nem kívánom. Tudom, hogy ez "csak" -a szemfogammal együtt- 3 érzékeny fog és hogy másnak sokkal nagyobb baja is van, csak hát ez nem kicsit kellemetlen. Emellett még a kihúzott is csak gyógyul, az állkapcsom pedig úgy sajog, mintha arcba vágtak volna egy vasrúddal.
Jövő kedden felső szemfog kezelés, csütörtökön pótfog építés.
Több mint egy éve folyamatosan orvoshoz járok, rengeteg szúrás, várakozás, fájdalom, egy műtét, felépülés... Meglehetősen megvisel. Sem itthon, sem a munkában nem tudok pluszt vállalni, az alap kivesz belőlem minden energiát. (Ma a munka után haza, gyors evés, fogorvos, onnan Kormányablak, posta, hivatalos ügyben még egy hely, haza, munka folytatása, és már este van.) Biztosan vége lesz egyszer ennek a negatív szériának, legalább is szeretném, ha így lenne.
2022. április 27., szerda
Hat hónappal a műtét után
A műtét másnapja itt
Egy héttel a műtét után itt
Két héttel a műtét után itt
Három héttel a műtét után itt
Négy héttel a műtét után itt
Öt héttel a műtét után itt
Hat héttel a műtét után itt
Három hónappal a műtét után itt
Négy hónappal a műtét után itt
Öt hónappal a műtét után itt
2022. április 26., kedd
Dobozolás 2 napra
Napom
Csak a mai nap, délutánig.
Reggel gyomorszájfájással ébredtem. Van ilyen. Kis idő múlva hányingerem lett és nem is múlt. Se enni, se inni nem tudtam, rázott a hideg. Nagy nehezen összeszedtem magam, késésben is voltam, siettem a parkolóba. Leérve a harmadikról már a bejárati ajtónál láttam, hogy lapos a bal hátsó. Tuti defekt. Az ajtóból visszafordultam, fel a harmadikra, M. kocsikulcsát fogtam, irány a parkoló, aztán munka.
Elmajszoltam két pirítóst, hogy valami legyen bennem, megmértem a lázamat: nincs. Oké, akkor majd jobb lesz.
Az első órán rossz feladatlapot vittem a nagyoknak és elhagytam (abban a pici teremben) a ceruzámat és hozzám került egy gyerkőcé.
Az első szünetben hívtam az autószerelőt, mit lehet tenni, mondta, csörögjek rá tíz körül, amint tud, megy, megnézi. Csörögtem.
Népismereten megégettem az ujjam a ragasztópisztollyal.
A negyedik órára indulva nem találtam a tolltartómat. A folyosón kérdezte egy prüntyő, mi a baj, mondtam. Erre ő rámutat a kezemben a halomban a tolltartóra. Azt tettem be könyvjelzőnek az egyik könyvbe...
Sietni kellett haza, mert időpontra mentem, előtte még be kellett ugrani a Mohács-Hőhöz. Ahol persze nem ment simán. Mentem -gyalog- az időpontra. Majd még posta, takarék, onnan vissza a Mohács-Hőhöz. Kaptam egy szatyor papírt, és nagyon kedves segítőkészséget. Ezeket még ma ki kellene tölteni.
Haza.
Telefon anyuval, a húgommal. Közben még 3 pirítós. Mindeközben a kinti hangok alapján sejtettem: megjöttek a kerék-ügyben. Jól sejtettem. Nemsokára hozták vissza.
Még főzni kellene 2 napra, mert az alapanyagok már megvéve, de fogalmam nincs, hogy lesz a gyomrom, lesz-e étvágyam, tudok-e enni.
A fogam még sajog, vagyis a helye. Nem a lyuk, hanem mellette, az ínyem. Vasárnapig nem bírtam ki fájdalomcsillapító nélkül, tegnap és ma olyan 10/3-as a fájdalom, az már nagyon jó. Csütörtökön megyek kontrollra.
Most fél öt. Legszívesebben bezuhannék az ágyba és aludnék.
![]() |
| kép |













































