Szerda, december 24.

Elkészült. :) Élőben sokkal szebb. :)

Hajnalban kétszer ébredtem arra, hogy valami leesett. A fáról mászott le két mézeskalács. Tisztára olyan volt, mint amikor még Tamásiban a cicá(i)nk pofozgatták le a díszeket.

Ebéd: sajtos karaj, paradicsomos rizs, borsó.

Annyira jó így benézni a szobába a folyosóról. :)

 

Szerda

 

Jó ideje megvolt már a fa, már talpban várta a teraszon, hogy bekerüljön a szobába. Álomszép fenyő. Ha csak úgy dísztelenül hagytam volna, akkor is csodás éke lenne a szobának. Ma elkezdtem díszíteni. A saját mézeseim kerültek rá eddig, szalmadíszek és dió.

Anyutól hoztam pár régi dolgot. ezeket az angyalkákat azóta ismerem, amióta az eszemet tudom. Nekem mindig ők voltak a húgom meg én.

Holnap fejezem be a díszítést.

Kedd

Korán keltem. elmosogattam a tegnapi főzés kellékeit. Elpakoltam. Elkészítettem a karácsonyi csomagokat. Kis tasak, jelképes ajándék.

Előkészítettem a karácsonyfa helyét. Majd megsütöttem rá a mézeskalácsot. Anyu kölcsönadta az ezer éves családi szurkodókat. 

Délután konzultáltam a dokival, akinek tegnap átküldtem a laboreredményemet. Kér még egy kiegészítő labort is. Először azért elmegyek nőgyógyászhoz, magán úton (mert csak így rendel, endometriozis specialista). Így is csak január 20-ra van időpont... Addig legalább még jön egy fizetés... Ha nem endometriozis, lehet még akut intermittáló porphyria. Ezt Budapesten szűrik, és a Jóisten mentsen mindenkit ettől a betegségtől...

Nem fogok ezen kattogni állandóan, csak nehéz figyelmen kívül hagyni a folyamatos fájdalmat, a hullámokban jövő görcsölést. Ma (most) épp 10/6-os, és már ennek is örülök...

Hétfő

Pénteken volt a szünet előtti utolsó tanítási nap. Már iszonyú fáradt voltam. És görcsöltem egész nap. 10/9.5-ös. Mivel összesen öten vagyunk felnőttek a suliban, tartottunk magunknak egy mini kis ünnepet. Halászlé, jelképes ajándékozás. Fullos koktéllal alig tudtam ülve tartani magam a széken. 

Szombaton a délelőtt még gyógyszeres-szenvedős volt, estére már bírtam szerek nélkül.

Vasárnap anyuék. Segítettem kicsit a karácsonyi előkészületekben. Mami kiakasztotta a húgom -akkor még kis- fiának az egyik karácsonyi ajándékát a szekrénykulcsra. A nagymamák mindent megőriznek. Amit nem tárgyként, azt a szívükben.

Csütörtökön voltam dokinál a görcseim miatt, ő kért vérképet. Én meg beutalót és időpontot a laborba. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Február 12-ére kaptam volna, de az nagyon késő. M. protekcióval szerzett nekem beutalót, ma reggel mehettem érte. Azzal a laborba, onnan egy másik papírral fizetni, vissza a laborba. A fizetős papírommal soron kívül behívtak, és 2 óra múlva kezemben (vagyis az eeszt-n) volt az eredményem. Nem meglepő, mert szerencsére így szokott lenni, és örülök is neki, mert sine morbo. Nem indultam rögtön haza, szédültem, így ültem még egy kicsit a kocsiban. Otthon aztán próbáltam meggyőzni a 10/5-ös "hasfájásomat", hogy igazán nincs görcsölésre oka, hiszen -legalábbis- a vérképem nagyon szuper.

Délután be kellett mennem a városba ügyeket intézni. Mivel máshogy nem megy, így kénytelen vagyok maszkot húzni. Szemüveg, maszk, kint hideg, bent meleg, hát nagy botorkálás az egész, de szerencsére eddig mindenki mindenhol nagyon kedvesen arrébb rakott, ha útban voltam, segített, ha kérdeztem. A bioboltban a tejfehér szemüvegem lejjebb toltam, fölötte néztem a polcot. Mandulaliszt kellett. Oké, megvan. 680 Ft, hát drága, de kell (meglepit szeretnék belőle). Fizetek. Az eladó: 3680 Ft-ot kérek. Hát sokkot kaptam, belém szorult a szó, fizettem és távoztam. (Ezer éve használtam utoljára mandulalisztet, tudom, hogy akkor sem volt olcsó, hát most sem az.)

Sikerült egy kivétellel mindent elintéznem. Még kiváltottam és átvittem M. gyógyszerét, és megfőztem 2 napra. Csak ebédet. Rakott krumplit. Hogy egyszer végre igazi, hagyományos, anyu-féle rakott krumpli legyen, vettem egy kis kolbászt bele. Itthon láttam az összetevőket...

... de mostanában a legbagatellebb dolog a (szőlő)cukor a kolbászban...

A haladással egészen jól haladok. Amikor elviselhető a hasam, akkor halad(gat)ok, és sok kicsi sokra megy. Ha a Jóisten is úgy akarja, hamarosan meglesz a 2020 km.

 

Vasárnap

A december, az adventi időszak általában az elcsendesedés ideje. A naptári év vége felé közeledvén számot vetünk a hátunk mögé kerülő 365 nappal, összegzünk, megvizsgáljuk, mi történt, összegyűjtjük a jó és a rossz dolgokat, a jóknak örülünk, a rosszakból tanulni próbálunk.

Az idei év mindent felforgatott. Úgy vélem: mindenki életében. És még koránt sincs vége. Nálam -istenem, idén rengeteg szónak változott meg a jelentése, "viccesen" hangzik:- hullámok voltak. Kisebbek, nagyobbak. Volt, amelyiket sikerült meglovagolni, volt, amelyik majdnem maga alá temetett.

A december más. Ez egy tomboló hurrikán. Az elmémben dühöng, vijjog, rohan körbe-körbe, mindent beszippantva és vágtatva járja ördögi táncát. A szó szerint mindennapi újabb és újabb -nem pozitív- történések egyre csak erősítik. Lassan már akkora zajt csap, hogy a fülem képtelen felfogni. Ez az a pont, amikor csend lesz. Amikor már nincs akarás, nincs elvárás, nincs harc, se ellenkezés. Csak csönd. Valamiféle békés belső nyugalom. 

Csütörtök

Aki régebb óta olvassa a blogot, tudja, hogy iszonyatos menstruációs görcseim vannak. Két éve elvitt a mentő, aztán egy görcs alatt elájultam és jó kis agyrázkódásom lett, egy hónapja a munkahelyemen kapott el, ott is orvost kellett hívni. Ezek a görcsök egyre félelmetesebbek, az utolsóhoz már hányás is társult. Sőt hónapok óta a kiemelkedően erős "rosszullétek" mellett a "hasfájás" mindennapos (10-es skálás 7-es az alap).

Két éve alaposan kivizsgáltak, nem találtak semmit. Rengeteg orvosnál, rengeteg vizsgálaton voltam, eredmény semmi. Őszintén: belefáradtam. A mostani helyzet már ijesztő, M. unszolására (utolsó próbaként) ma voltam egy magánklinikán. Javasolt vizsgálatok: labor, diagnosztikus laparaszkópia, hasi MR. Nagyon nagy valószínűséggel (talán a labor sikerül "hagyományosan") magánúton kellene elvégeztetni. Utánanéztem az áraknak. Dobtam egy hátast. Aztán megállapítottam: itt és most nyugodtan pontot tehetek a dolog végére...

Kedd

M. szólt, hogy napok óta nem írtam blogot. Túl sok minden nem történik.

Eszek...

... volt egy freikávé...

... voltam anyuéknál, elvittem a temetőkbe...

... megnéztük a tamási betlehemet...

... a suliban mindig van cicek...

... ünnepeljük a szülinapokat...

... ültettünk Luca búzát...

... barkácsoltunk karifát a kicsikkel...

... és általában (mindig) fáradt vagyok. Tanítóként pedig mindig hül.e. Ha van rajtam sapka, azért, ha nincs, azért. Ja, és persze közben degeszre keresem magam. Úgyhogy tök jó nekem. ;) Nem panasz, hanem tény. Napi szinten. De nekem bárki elhiheti: mindez nem fontos.

Péntek

 (A végétől kezdd olvasni ezt a bejegyzést, fordított sorrendben teszi csak fel megint a képeket a program...)

Megsütöttem anyunak a mézeskalácsot, hát vigyázzban kellett állnom végig, nehogy belemásszanak... Jól záródó dobozban a teraszon várnak a sütik, amíg megyek anyuhoz, különben itt -a lakás bármely pontján) fél órán belül megszállnák a hangyák... Ja, irtás volt, az egész lépcsőházban, és lesz még 2x, hát nagyon kíváncsi leszek...

Itthon meg hangyák, most aztán már tényleg mindenhol IS, a wc-n sem lehet nyugta az embernek, randalíroznak a hátsómon... A képen épp egy fiókból a sütőpapír...

Ma is volt barkács a suliban.

A sulinál mindig van cica. Ez a kis rossz szemű minden nap jön simire.

Csütörtök

Ez sem volt egyszerű nap. Azért megy a munka. A nagyokkal is készítettünk havas házikót. A nyomtatható alapot is felteszem. (Forrást szívesen megjelölnék, de nem tudom, anno hol találtam.)

Kb. 3. hónapja görcsöl folyamatosan az alhasam. Ma megint annyira, hogy győztem életben maradni... "Csehül állok" a futással, 1930 km-em van, és nagyon kevés időm, hogy meglegyen a 2020. Megteszem, ami tőlem telik, oszt maj' möglássuk.

 

Szerda

Napfelkelte a tanári ablakából.

Hangolódunk.

Pöppet sok a cucc az asztalomon.

Sokat barkácsolunk.

Szerencsénk van, hogy "hagyományosan" működhet a sulink. A gyerekekre a legfinomabb kifejezés, hogy meg vannak zakkanva. Haladunk a tananyaggal is, de úgy alakítom, hogy több legyen a mindennapokban az öröm, a mosoly, az alkotás. Mert nagyon fogy az idő, amíg ezt még megtehetjük...

Kolleganőim csodás suliablakot is varázsoltak.

És ajándékot is kaptam már.

Sosem voltam nagy karácsonyozós, de idén nem hagyom ki. Semmi nyomulás, de lesz fám (is). Már meg is van. (Köszönöm, M.)

Sőt a -jelképes- ajándékok fele is beszerezve. És a nagy asztal is szervezés alatt. Ha lesz majd még lehetőségem a későbbiekben emlékezni, 2020-ról nem k ovidos képeket szeretnék megőrizni.

 

Hétfő

Sötétben indultam dolgozni. És naplementekor indultam haza. A felkelte is szép volt, de siettem, nem álltam meg fotózni. A lemente vakítóan szép volt. Gyorsan megálltam az út szélén, de csak sebtiben kaptam le a pillanatot. Azt hiszem, ez baj. És nem csak a mai fotókkal. Élünk a társadalmi elvárásoknak megfelelően: 3 évesen beadjuk a gyerekünket az óvodába, hogy dolgozhassunk. Évtizedekig csak rohanunk a munkahelyre, ott kidolgozzuk a belünket, amiért épp annyi fizetést kapunk, hogy eltengődjünk belőle. Aztán rohanunk haza, hulla fáradtan, kiégve, tele feszültséggel. Miközben nem vesszük észre azt, ami jó, ami szép. Ha meg is látjuk, nincs idő oda fókuszálni, legalább pár másodpercig elidőzni benne. Elveszik a kisgyermekkort, a gyerekeket tönkre vágják az iskolákban (ha valaki tudja, mi folyik ott globális szinten, akkor én vagyok az), mindaddig, amíg oktatás címszóval "tanulni" lehet, aztán élet-e az élet munkás felnőttként?

Vannak, akik azt hiszik, ez a járvány mizéria egyszer véget ér és aztán minden olyan lesz, mint régen. Soha többé nem lesz semmi olyan, mint eddig volt. És nem is bánom. Ha csak magamat nézem: nem szeretnék úgy élni, ahogy 2020. márciusa előtt. (A részletekbe nem megyek bele.)

Amennyire látom: roppant kegyetlen korszakban ülünk benne nyakig. És szörnyű világ lesz. Csak azt remélem, hogy jön/jöhet majd később egy olyan időszak, amikor értelme lesz élni. De ebben csak roppant halványan merek reménykedni. Hogy miért? Le tudom írni egyetlen szóval: ember...

 

Dobozolás

Dobozoltam, eddig jutottam. Van itt reggelikre bundás kenyér paprikával, rántotta sajttal-felvágottal-paradicsommal-paprikával, ebédre sárgaborsó leves, töltött káposzta. A többi majd alakul menet közben. 

Advent

 

Szerda

 Gyerekként imádtam rajzolni és egész jól csináltam. Gimis koromtól valahogy elveszett ez az érdeklődés. Tanítóként mindig elámulok néhány gyerek művén. Csodálattal figyelem, milyen kreatívak, ügyesek tudnak lenni.

2.osztályos

1. osztályos

10 tanóra. Haza. Online szülői értekezlet. Hangyairtás (az egész lépcsőházban, hivatalos). Fél 9. Evés? Jó lesz holnapra a mai...

Kedd

A "lóg a belem a munkanap végére" jó cím lehetne. 

A lelkemet azért melengette ma -tesi helyettesítés elején- a kis aranyköpés:

"Timi néni, szép a sípa" (sípja), 

és napközi végén M. rajza.

Hétfő

Még nem sejtik a hatalmasok,

hogy kinek ma hatalma sok,

hiába takarná el a szemét,

beborítja majd őt is a szemét.

Még nem sejtik a hatalmasok,

hogy kinek ma hatalma sok,

hiába tapsol most nevetve,

megy később ő is a levesbe.

(by me)