Szombat, Mo. 2.

Gyakorlatilag az első nap itthon.

R: 1 vajas kenyér, 1 vajas piskóta, keto kávé

E: minestrone leves, töltött paprika

V: linzertorta

Mozgás: 3 km

Mozi: Doctor Strange

Nagyon jó kis kikapcsolódás volt, szuper 3D-ben.

Linzertorta

Hozzávalók:

# 140g vaj
# 70g mandulaliszt
# 2 tojássárgája
# 40g eritrit
# 1 tojás a kenéshez
# csöpp kókuszzsír a forma kikenéséhez
# lekvár (nekem 7 tk)

Elkészítés:

# Minden alapanyagot kézzel összegyúrtam egy tálban.
# A tészta 2/3-át kizsírozott kis tortaformába nyomkodtam.
# Ezt megkentem lekvárral.
# A maradék tésztából kis "kukacokat" sodortam, rácsként a süti tetejére tettem.
# A rácsokat megkentem felvert tojással.
# 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Képek: Hetzmannsdorf

Odaút, Bécs

Átlátni a szomszéd faluba, Wullersdorfba

A vasúti pályaudvarra vezető utacska

Templomocska

Raffelhof felé

Ekkora a falu kábé

Esti Wullersdorf a szomszédban

Séta Raffelhof felé

Kedvenc fotóm

Egyik esti sétámon találtam egy sünit

Háttérben a szélgép

Kedvenc házam

Szeretek vonatot nézni

1. nap itt

2. nap itt

3. nap itt

4. nap itt

5. nap itt

6. nap itt

7. nap itt

8. nap itt

9. nap itt

10. nap itt

11. nap itt

12. nap itt

13. nap itt

14. nap itt

Péntek, hazaút, Magyarország 1.

Fél 10-kor ültem be a buszba, miután elbúcsúztam a nénitől és V-tól, a váltótársamtól. L. volt a sofőr, aminek örültem, mert habár mindegyik sofőrt csípem, L. megfontoltan vezet és jókat lehet vele beszélgetni, főleg, hogy most is elöl ülhettem. Beszélgettünk is, a csajokkal is, régóta először volt egy igazán jó kis hazautazás. Hosszú volt az út, mert Ausztriában helyileg eléggé szétszórt társaságot kellett összeszedni, de nyugodt voltam, hiszen végre a buszban ülhettem, végre hazafelé volt az útirány. Este negyed 7-re értünk haza.

Valahogy könnyűnek tűnt a csomagom, amit felvittem az első emeletre. Letettem a bejárati ajtó elé, kinyitottam a zárakat, beléptem. Hangos köszönömöket szórtam a két hete nem látott albérlet légterébe, boldog voltam, hogy jól utaztam, hogy itthon lehetek, megköszöntem magamnak és minden égieknek, hogy megcsináltam ezt a nem könnyű két hetet, hogy nem rinyáltam, nem menekültem el, hanem tettem a dolgomat legjobb tudásom szerint. Köszöntem a lakás melegét, a biztonságos fedelet a fejem felett, a csomagomat, amiben csupa tiszta ruha lapult, és hálásan köszöntem a cukormentes kólát, amit a hűtőben találtam, mert egész úton az ivásról és a kóláról ábrándoztam.

Első kép: Heztmannsdorf, második kép: itthon, a kólával.

Amikor I. búcsúztatóján kint voltam Sitzendorfban, I. unokahúga felolvasott egy verset, egy rövid, gyönyörű verset. Pontosan arról szól, ahogy én is gondolkodom a halálról. Ezt el is kértem akkor, mielőtt most kiutaztam, lefénymásoltam, és elküldtem Unternalbba annak a családnak, akinél ezelőtt voltam kint és ahol szintén meghalt a néni. Amikor hazaértem most, várt egy levél a családtól:

Nagyon fáradt vagyok. Legfőbb ideje volt, hogy lejárjon a kinti etap, mert most már átestem a ló túlsó oldalára, azaz olyan fokú a fáradtság, hogy se éjjel, se a buszon nem tudtam aludni. Meg kell nyugtatnom magam, hiszen itt most már nyugi van, nincs bébifon, nem kell 14x24 órában folyamatosan fülelnem, figyelnem, alhatok mélyen, senki nem fog hajnalban matatni a konyhában vagy hangos"hallo, hallo (hallo, hallo, hallo...)..." kiáltásokkal kiugrasztani az ágyból...

Idén 6 munkahelyen dolgoztam, 1 ápolás, 2 vendéglátás, 3 ápolás, de ahhoz, hogy ne saját zsebből kelljen finanszíroznom a kinti decemberi TB-met, még egy két hetes etapot be kell vállaljak idén. Lesz itthon is bőven elintéznivalóm, de egyelőre nem gondolkodom előre, nincs terv, nincs "célkitűzés", csak nyugi, pihenés, alvás.

Sokan írtatok, amíg kint voltam, üzenetet, hozzászólást, megjegyzést, 2-3 napon belül gépről megnézem mindet és válaszolni fogok. Köszönöm a türelmeteket!

Ausztria 14/14.

Az ut haza vezet... 

Meg egy ejszaka es letelt a ket het. Kimondhatatlanul faradt vagyok, ket napja nem voltam kint, ket hete alig alszom, de holnap vegre -remelem- nyugalom var otthon. Es bebifon nelkuli agyiko. Es csond. Es alvas. Meg alvas. Es alvas... (...)

Ausztria 14/13.

Egy nap meg. Holnap mar elmondhatom, hogy holnap hazamegyek.

Ausztria 14/12.

Viszonylag nyugodt volt a nap. Delutan A. fia megmutatta a gazdasagot. Eletemben nem lattam meg egy csaladhoz tartozo ilyen sok epuletet, mezogazdasagi gepet es ilyen hatalmas krumpliraktarat. Gyakorlatilag a harmad falu az ovek, iszonyatosan sok munka lehet vele.

A szervezetem kiadta a voros riasztast faradtsag ugyben. Folyamatosan beszelek vele, tartom benne a lelket, hogy meg ket napig tartson ki, meg ket napig maradjon az ossze-vissza dobogo szivem a helyen, aztan mar hazafele a buszon meg sem mozdulok, becsukom a szemem es ki se nyitom hazaig, nyugi lesz, pihenni fogok es aludni...

Ausztria 14/11.

Reggel epp A. agynemujet csereltem, amikor hivtak a birosagrol: a targyalast elnapoltak, mert levelet kaptak I. baratjatol, hogy Afrikaban van, nem tud megjelenni. Majdnem felnevettem. Es a nyelvemen volt, hogy megkerdezem, utananeztem-e a level igazsagtartalmanak, ugyanis ez az ipse maga Munchhausen, mar ami a meseit illeti. De nem szoltam semmit, nem volt ra energiam.

A delelott nyugodtan telt, 3/4 11-kor jott A. lanya, kimehettem egy orara. Nagyon jo volt nappal kint lenni, nem volt tul hideg, a nap is kisutott rovid idore, es talaltam egy bicikliutat. Nagyon szep, a vilag vegeig vezet, ha lesz meg alkalmam nappal kimenni, tutira ezt az utat valasztom. Plusz szuperseg, hogy amire visszaertem, A. lanya megfozte az ebedet. Csak a rizst kellett befejeznem, es mar ehettunk is. Finom volt, raadasul nekem is jo volt. T. megkerdezte, visszajovok-e. Azt mondtam, meg meggondolom. Persze mar meggondoltam. Nekem nagyon faraszto ez a hely, nem tudok ket hetekig nem aludni es mellette egy demenssel lenni ejjel-nappal. Lehet, hogy az en "gyengesegem", "hibam", de nekem ez tenyleg nem megy hosszu tavon. Ezt a ket hetet megcsinalom becsulettel, turelemmel, mosollyal, aztan igyekszem majd regeneralodni... A csalad amugy teljesen rendben, nem rossz hely annak, aki nalam jobban birja a gyurodest.

Este is kimehettem, ovatosan azert, de haladtam rendesen a minusz 1 fokban a sportcipomben.

Irto faradt vagyok, nehez mar a sajat fejemet is megtartanom a nyakamon, de mar csak 3 nap.

2016-ban 2016 km: 32. heti osszefoglalo

Ausztria

H: 6.09 km
K: 7.64 km
Sze: 9.23 km
Cs: 5.33 km
P: 2.74 km
Szo: 7.84 km
V: 6.13 km
-------------------------------
Osszesen: 44 km
Hatravan: 222 km

Ausztria 14/10.

Ugy szeretnek valami ertelmeset irni, de nem megy. Hulla faradt vagyok. Jo dolgok /tobbek kozott/: megcsinaltam a Kayla Itsines progi 2. napjanak elso reszet, voltam setalni, meghozza nappal, a nap viszonylag nyugodtan telt es mar csak negy nap van vissza.

Ausztria 14/9.

Tegnap delutan ota nem mukodik a blogom FB oldala. Vagyis mukodik, csak nekem nem enged semmit csinalni. Ezt az uzenetet kaptam:

Az ejjel ugy aludtam, mint akit lelottek. Es olyan faradtan ebredtem, mintha Niederosterreich osszes uthengere atment volna rajtam. Jo fel oraba telt, amire meg tudtam allni a labamon es mar nem szedologtem. Aztan meg negyed oraba, amig beindult az agyam es gondolkodni tudtam. Tegnap nyugis volt a neni, de ugye ez sem egyszeru, emellett nem igazan volt delutan pihenom, mert mindig jott valaki, es este nem jott a neni fia, igy nem voltam kint egesz nap. Es azert igy 8-9 nap utan mar nagyon sikitozik a szervezetem es az agyam egy kis pihenes, seta, hosszu levegozes utan.

Ket nap meg a targyalasig, azutan pedig meg ket nap itt, majd utazom vegre haza.

Ausztria 14/9.

Tegnap delutan ota nem mukodik a blogom FB oldala. Vagyis mukodik, csak nekem nem enged semmit csinalni. Ezt az uzenetet kaptam:

Az ejjel ugy aludtam, mint akit lelottek. Es olyan faradtan ebredtem, mintha Niederosterreich osszes uthengere atment volna rajtam. Jo fel oraba telt, amire meg tudtam allni a labamon es mar nem szedologtem. Aztan meg negyed oraba, amig beindult az agyam es gondolkodni tudtam. Tegnap nyugis volt a neni, de ugye ez sem egyszeru, emellett nem igazan volt delutan pihenom, mert mindig jott valaki, es este nem jott a neni fia, igy nem voltam kint egesz nap. Es azert igy 8-9 nap utan mar nagyon sikitozik a szervezetem es az agyam egy kis pihenes, seta, hosszu levegozes utan.

Ket nap meg a targyalasig, azutan pedig meg ket nap itt, majd utazom vegre haza.

Ausztria 14/8.

Harom eve kezdtem a betegapolast Ausztriaban. Az elso helyemen sokaig voltam, E. olyan volt mar, mint egy pot nagymama. Jol kijottunk, ismertuk egymast, mint a sajat tenyerunket. Nagyon sokat tanultam tole. O mondogatta nekem, hogy "Du darfst nicht alles so tragisch nehmen", azaz hogy ne fogjak fel mindent tragikusan. Azota gyakorlom ezt, nagyon sokszor eszembe jut E. ezen bolcselete. 

Vannak dolgok, amiket nem tudok nem "tragikusan" felfogni, peldaul ha fenyegetnek, kest fognak ram, kovetnek. Szerintem ezek felelmetes dolgok. De itt volt peldaul a tegnapi nap, a neni total bolond volt -szegeny-, minden idegszalammal probaltam elviselni az ordibalasat, a hangerot, amivel uvoltott megallas nelkul, reggeltol estig. Mikozben tudtam, hogy elmulik. De kozben mar elkepzeltem, milyen lesz, ha ezt meg egy hetig ki kell birnom. Ugy, hogy tudom, hogy nincs ket egyforma nap, a feny mellett mindig van arnyek is, a Hold utan feljon a Nap. Es ma nyugi volt. Szoval legkozelebb tudatosan igyekszem nem belelovalni magam a sajat, kitalalt jovokepembe, hanem jobb lesz, ha hagyom tortenni az itteni dolgokat, hiszen minden elmulik egyszer.

Ausztria 14/7.

Orulok, amikor jon valaki a nenihez es meg este 8-kor kimehetek, de valahogy nem szivesen glasszalok meg ebben a kicsi faluban sem sotetben. Az elso par itteni napomon csak en voltam a sargas fennyel megvilagitott utcan. Aztan mindig talalkoztam egy cerfival, de o csak egy beugro garazsresznel maszkalt fel-ala, koszont, aztan rotta tovabb a kis koreit. Tegnap mar sokadszor mentem az egyik falutablatol a masikig, amikor ugy ereztem: valami jon utanam. Hatraneztem. Tisztes tavolban jott valaki. Mentem tovabb, amikor ereztem, hogy az a valaki kozelebb ert, kovet. Gyorsitottam a lepteimen, o is gyorsitott. Elokotortam a kapukulcsot a zsebembol, mikozben mar szinte rohantam. Igy is hallottam, hogy az illeto csak par lepessel siet mogottem. Imadkoztam, hogy elerjek a kapuig es rogton illeszkedjen a kulcs a zarba. Fogtam a kilincset, becsusztattam a kulcsot a helyere, a pasi mogottem megszolalt: Hova ilyen sietosen? Haza- mondtam ey beslisszantam a kapun. Sebteben bezartam belulrol, nekidoltem es igyekeztem lelegezni. Biztonsagban voltam vegre.

Fel ora mulva, fel 10-kor sikerult A-t agyba tennem. Rogton elaludt, de gyakran fent volt. Igy en is. Gyakorlatilag hajnali cel 4-ig folyamatos mozgas volt. Aztan en fel 8-ig aludtam, A. 8-ig. Ugyanolyan hisztisen ebredt, mint ahogy aludni ment... Es maradt is ilyen egesz nap. Iszonyat, komolyan, ez a betegseg...

A fenti sztorival kapcsolatban jutott eszembe, hogy a minap kitoltottem egy "pszichotesztet". Es az eredmenye sokkolt, mert -szerencsere mar kepes vagyok kivulrol/ratekintessek is latni magam, ha kell- igaz. Tenyleg legvarakat epitek. Alig akad olyan szituacio, ami ne lenne szamomra nagy jelenet, aminek en vagyok a foszereploje. Szamomra minden igazi konfrontalodas a valosaggal hatalmas jelenes, oriasi dolog, ami ugy log a fejem felett, mint Demokles kardja. Ennek a valosagtol valo felelemnek valoszinuen mely gyokerei vannak, viszont kilepve a multbol ra kell jonnom, hogy mar semmi valosagalapjuk nincs.

Igen. Van egy sajat valosagom, amit igaznak hiszek. De ennek sokszor nincs sok koze az igazi valosaghoz. Pl. bizom a lotto otosben, ami egy idore megoldana az anyagiakat, viszont erre normalis ember biztosan nem alapoz. Kinlodok a munkaval, legyek barmilyen munkahelyen, legyen barmilyen sz@r, barmennyire nehez, nekem megfelel, mert mindig megtalalom magamnak az okokat, amik miatt az egesz szitu nem is annyira sz@r. Ugyanezt teszem az emberi kapcsolataimban. Csernus mondana erre, hogy ez az ucsorges a meleg carban. Amirol az ember bemeseli maganak, hogy meg nem is annyira budos, hogy gyakorlatilag nem is olyan rossz, hiszen jo meleg... Felos vagyok. Fogalmam nincs, miert, de felek kidugni a fejem ebbol a posvanybol. Megszoktam. Talan attol felek, hogy johet valami mas, valami olyan uj, ami jo, nyugodt, ahol -ahogy a hugom mondja- a munka moka is. Sok szituacioba belemegyek mar, olyanokba, amiktol iszonyatosan felek, de egy emberi elet szempontjabol ezek nem igazan fontos dolgok /munkahely valtas, egyedul kikocsizni Ausztriaba.../. Nem fogom tulagonizalni: van meg dolgom magammal boven. Es nem szabad halogatni, ahhoz tul gyorsan telik az ido.

Bolcs

Ausztria 14/6.

Amikor azt irom: nyugi van, az azt jelenti, hogy nem tortent semmi kulonos. Amugy a neni haza akar menni. Szegenynek halvany lila fogalma sincs rola, hogy otthon van. Egesz nap megy a pakolas, mit akar elvinni. Egesz nap errol beszel. Hogy holnap vegre hazamegy. Folyamatosan beszel, bele-belekezd egy-egy tortenetbe, majd a masodik mondat felenel elkezdi ujra. Emellett sztereoban szol a radio es a teve. Ezerszer telefonal, keri a gyerekeit, mondjak meg, mikor jonnek erte, mert o itt nem birja ki. Nem tudja, hogy a hangpostaval beszel. Csend akkor van, amikor alszik. Azt meg ugye nem teszi gyakran es nem teszi hosszu ideig. Nem ismertem korabban, a betegsegebol is adodhat, hogy folyamatosan merges, duhos, szitkozodik, atkozodik, ha mesel, az mind rossz, negativ. Ha nevet valamin, akkor karorvend. Ot nap alatt nem volt egyetlen pozitiv gondolata sem. Mindent kritizal, az etelben is mindig talal kivetni valot. Szoval ez az, amikor nyugi van.

A falu annyira kicsi, hogy nagy kihivas fel oran at setalni benne. Van ugyan bicikliut, de par perc utan a foutra vezet. Van egy mellekut, ami a szomszed majorsagba visz, az pontosan 1 km, tabla is jelzi. A kovetkezo falu 2 km-re van, de oda a fouton kellene menni, a padka pedig nagyon szuk. De talaltam egy utat, amin korbe lehet menni. Nappal. Mert a fele este nincs kivilagitva es habar itt nincs egyetlen kutya sem az utcan, totalis sotetsegben nem szivesen csaszkalok. Azert mindig orulok, ha jon valaki a nenihez es kimehetek, a levego, a mozgas, a seta, a futkoraszas, a szabadsag hatalmas loketet ad a nap tovabbi, bent toltendo, idegmunkas reszehez.

Az etkezest egesz jol meg tudom oldani. Vans sok alapanyag, ha valamit kerek, megveszik es hozzak, es van szemben egy kis bolt, ott az alap dolgokat meg tudom venni a konyhapenzbol. Ket adag kenyeremet hoztam magammal, a fagyasztoba befert egy adag, az kitart egy darabig. Hus is van boven, szerencsere nem kell itt harcolni az ehseggel. Ma pl. a neninek cordon bleu volt krumplisalataval, magamnak sonkas rantottat sutottem. Van itt egy merleg, ma reggel raalltam, ha jol mukodik, akkor 1 kilot fogytam, amiota itt vagyok.

A napi seta+futas mellett minden nap gyakorlatozok valamit a gumikotelemmel. Ami eppen eszembe jut. Jolesik nagyon.

Meg 7 nap.

Motivacio

Ausztria 14/5.

A neni este 10-kor azt hitte, reggel van, varta a fiat. Fel 11-re sikerult azert agyba tennem, letusoltam es aludtam. Reggel fel nyolcig.

A delelott gyorsan telt. Kitakaritottam, elokeszitettem az ebedet. Fel 12-kor jott az egyik gyerek, kimehettem fel orara. November elseje van, de eloszor a kabatot vettem le, aztan a pulcsimat is, maradt a rovidujju, olyan meleg volt kint hetagra suto nappal.

A nap megint nyugodtan telt szerencsere. Mostam, teregettem, foztem, estig tarsasoztunk. Rengeteget dominozunk. Segitek A-nak, ugy egesz jol megy. Mint az ido is. Meg 9 nap.