Hétvége

Hétvégén, szombaton buli.

Cica.

Fények, zene, régi és új ismerősök.

Tánc. Éneklés. Szeretem.

Borzalmasan nagy köd.

Vasárnap pakolás, takarítás.

Hulla vagyok.

 

"Hételeje", Gyopáros

Hételeje, mert nem hétvége. Mindenesetre Orosháza-Gyopárosfürdőn.

 Ismerősök, barátok, jó hangulat, beszélgetések, nevetés. Mint 2016-ban, akkor egy utcával odébb.

Tetkót is kaptam.

És volt cicc is.

Hazafelé kis kerülővel Hőgyész, Cicmó.

53-55. nap

53. nap, péntek

A munkabeosztásom nem ideális. A hétfő-kedd szörnyen laza, aztán szerda-csütörtök igazi tortúra, a péntek normál. Így teljesen kipurcanok hétvégére.

A naptáramba pirossal szoktam beírni és be is karikázom a fontos dolgokat, a határidőket, a halaszthatatlan elintézendőket, a konkrét időpontokat. Ezen a héten full piros a naptár. Már előre tervezve is kérdéses volt, belefér-e majd minden, de ugye mivel ennek nagyon nagy része nem tőlem függ, bele kell férnie. Aztán jött még hozzá ez meg az. Még ma is, délután, így borult a hétvégi program. Iszonyú fáradt vagyok, de ezt most el kell felejtenem, az élet megy tovább, nekem is mennem kell.

Munkában: 2 szendvics (4 részletben, még enni sem volt idő ott sem), kávé

Otthon: kis sajt

Este: szabolcsi töltött káposzta

Mozgás: -

54. nap, szombat

Tegnap délutántól egész hétvégés buli. Lett volna, mert ugye tegnap délután derült ki, hogy anyuékhoz vitték a régi sulimból a papírokat, amik kellenek a fizetésem intézéséhez, de hétfőn adjam le. Hát akkor ezt el kell hozni. Szóval nekem másfél nap lett a 2.5 napos buliból.

És hogy érdekesebb legyen, egész nap szenvedett az emésztésem, egész nap ment a hasam, nem győztem wc-t keresni meg lemaradni-félrevonulni, hogy a távozó bélgázaimmal ne okozzak biológiai pusztítást...

Ebéd Kozármislenyben, délután Pécs, planetárium, Frei, séta.

(Vannak, akik nem szeretnek neten szerepelni. Tiszteletben tartom.)

R: vajas-paprikás (saját) kenyér, és fél dobozka májkrém
E: húsleves
V: töltött káposzta

55. nap, vasárnap

Fél 7-kor keltem. Amikor már fél 8 volt... (Óraállítás...) M. hazaugrasztott, átültem a kocsimba és irány anyuékhoz. Persze nincs meg az összes papír, ami kellene a fizetésem intézéséhez. Jöhetnek az újabb telefonok, az újabb körök, az idő meg csak megy... Nagyon a határán tartok annak, hogy lecarom az egészet és csak a munkám 50%-át fogom elvégezni, amennyiért fizetnek...

Az oda- és visszaúton mást sem csináltam -a kátyúkerülgetésen kívül-, mint előztem, dudáltam, villogtattam. Mindamellett, hogy tudom magamról, hogy nem vagyok egy Vettel, egyértelmű, hogy rengeteg (!) autós lottón nyerte a jogsiját. Városban 25, kint 60. Ez a max. Irányjelző minek. És ma mindenki kikanyarodott elém a mellékutcákból az orrom előtt, aztán tötymörgött max 30-cal. Az egyik faluban egy néni tolta ki a kanyarban a biciklijét az út közepére, ott megállt kesztyűt felhúzni... Szerinted megvártam, amíg felöltözik?

Ma meg kell még írjam a cikket...

És újabb fejlemények a "nem vizes a mop" ügyben. Már mindegy, vizes-e, vegyük úgy, hogy megcsinálom, amit kell, viszont nem látszik, kosz van. ...    ....    .....    ...............................

Itt az ideje, érzem, hogy bennem felgyülemlő feszültséget kiadjam magamból. Szeretném nem lekiabálni valaki fejét, márpedig ez lesz, ha nem eresztem ki a gőzt. Nem biztos, hogy kibírom a tavaszi szünetig, mert az még 3 nap. És ha ilyen intenzitással történnek a hajattépős dolgok folyamatosan, az már sok lesz, túl sok.

Feszült vagyok jó ideje, ideges, mást sem csinálok, mint füstölgök. És sok a munka, rengeteg a futkározni-, elintéznivaló, az utánajárás, a telefon, a mások hibája-tévedése miatti plusz várakozás, plusz ügyintézés. Fáradt vagyok. Alig tudok reggelente felkelni. Most még órát is állítottunk. És hogy a Holdról jöttem, annak nagy a valószínűsége, mert valahogy nem stimmel, amit csinálok. Ha valakivel valamiben megegyezünk, akkor tuti, hogy ő mégsem úgy csinálja, aztán még én vagyok a hüle. Ha valaki valamit megígér, az ziher, hogy nem úgy lesz. Ha valamit sikerül elindítanom, bomba biztos, hogy valahol megakad az ügy, újra kell kezdeni, megint neki kell ugrani, blabla.

A húgom szavaival élve: "elegem van", na.

Új fejezet / 2. szakasz / 63-65. nap

2013. december 30 - 2014. január 1.

 

Iszonyatos gyorsasággal robogott el az év utolsó két napja, és így 2013 is. Nem fotóztam minden étkezésnél, de nincs titok: nem ettem mellé, nem sütiztem, de az utolsó két napon már nem is edzettem. Mivel szilveszteri buliba készültünk, sejtettem én, hogy lesz ott mozgás bőven. Vagyis nem is sejtettem, hanem úgy indultam, hogy táncolni fogok. Sokat.

 

Habár készítettem magamnak mindenmentes marcipángolyót, ebből 2 darabot ettem csak.

 

 

 Ezt a kis büféasztalt vittem magammal: anyu mennyei húsgolyója :-)

 

 A buli előtt még megvacsoráztam:

 

Élő zene, K., rokonok, ismerősök és ismeretlenek, mi kell még? Hajnali 4-ig ment a tánc, az éneklés, a bolondozás, a prosecco meg a pálinka :) Nagyon jól éreztem magam :-)

 



 

1-jén gyakorlatilag aludtam, felkeltem enni (húsleves, kis lencseleves, káposzta saláta, kis zöldséges rizs), majd mentem aludni. Felkeltem, hazavezettem, mentem aludni. :)

Nagyon jó évvége volt és nagyon jó évkezdet. Nem terveztem, nem számoltam, jól éreztem magam. Nagyon, nagyon kellenek az ilyen napok, órák, pillanatok. Hiszen újra kezdődnek a "szürke" hétköznapok, 6-án már megyek vissza Ausztriába. És milyen jó lesz, hogy a nehéz utazótáska mellett a szívemben viszem magammal ezeket a könnyed élményeket is. :-)