Vasárnap

 

A szombati csodás, ajándék jó idő után esős vasárnap reggelre ébredtünk.

Reggeli, beszélgetés, pakolás. Kávé Bólyban.

Búcsúzás. Haza.

Szörnyen gyorsan elröppent a hétvége...

Szombat

 Reggel. 

Pécs. 

Mésztufa barlang. 

Frei kávézó. 

Somberek. Vacsora. 

Este. 

Hétvége

Baráti találkozó (Kecskemétről, Paksról, Orosházáról, Mohácsról, Sződligetről) idén Sombereken. Minden alkalommal van az aktuális helyszín környékén egy kis kiruccanás, most éppen Szekszárdon jártunk. Én ott voltam főiskolás, sok ismerősöm él a tolnai megyeszékhelyen, mégsem hallottam még eddig soha a Petrits családról és a Mézeskalács Múzeumról. Érdekes hely, aki arra jár, mindenképp kukkantson be.

Az ajándékboltban anyunak vettem márcot. Hogy miért? Amióta élek, anyu mindenre, ami nagyon édes, azt mondja, "édes, mint a márc". Hát most megtudtam, mi az a márc, így anyunak poénból vettem egyet. Aztán bent is felejtettem P-ék autójában, így anyu márca most Orosházán pihen kicsit a kamrában.

Majd Bati kereszt kilátó. Hallottam már róla, de itt sem jártam még. Kalandos volt az út felfelé, de maga a hely, a kilátó és a kilátás pazar.

Reggeli után kései ebéd, avagy korai vacsora, farkaséhesek voltunk már. P. néni főzött idén is, mindenki nyaldosta a tíz ujját: bableves, gőzgombóc, rétes.

Bodza cica is előkerült estére, csodacicmókos macsek.

Én roppant korán mentem aludni, egyszerűen hulla fáradt vagyok, no meg a bebögyölt vacsora is elpillesztett.

Másnap reggel viszont viszonylag korán ébredtem és élveztem a tavat, a jó -roppant hideg- levegőt, a csendet, a nyugalmat.

Sajnos nagyon hamar elröppent a hétvége. De nagyon jó volt a kis csapattal újra kicsit együtt lenni. Köszönet M-nak és P-nek a szervezésért és a vendéglátásért.

53-55. nap

53. nap, péntek

A munkabeosztásom nem ideális. A hétfő-kedd szörnyen laza, aztán szerda-csütörtök igazi tortúra, a péntek normál. Így teljesen kipurcanok hétvégére.

A naptáramba pirossal szoktam beírni és be is karikázom a fontos dolgokat, a határidőket, a halaszthatatlan elintézendőket, a konkrét időpontokat. Ezen a héten full piros a naptár. Már előre tervezve is kérdéses volt, belefér-e majd minden, de ugye mivel ennek nagyon nagy része nem tőlem függ, bele kell férnie. Aztán jött még hozzá ez meg az. Még ma is, délután, így borult a hétvégi program. Iszonyú fáradt vagyok, de ezt most el kell felejtenem, az élet megy tovább, nekem is mennem kell.

Munkában: 2 szendvics (4 részletben, még enni sem volt idő ott sem), kávé

Otthon: kis sajt

Este: szabolcsi töltött káposzta

Mozgás: -

54. nap, szombat

Tegnap délutántól egész hétvégés buli. Lett volna, mert ugye tegnap délután derült ki, hogy anyuékhoz vitték a régi sulimból a papírokat, amik kellenek a fizetésem intézéséhez, de hétfőn adjam le. Hát akkor ezt el kell hozni. Szóval nekem másfél nap lett a 2.5 napos buliból.

És hogy érdekesebb legyen, egész nap szenvedett az emésztésem, egész nap ment a hasam, nem győztem wc-t keresni meg lemaradni-félrevonulni, hogy a távozó bélgázaimmal ne okozzak biológiai pusztítást...

Ebéd Kozármislenyben, délután Pécs, planetárium, Frei, séta.

(Vannak, akik nem szeretnek neten szerepelni. Tiszteletben tartom.)

R: vajas-paprikás (saját) kenyér, és fél dobozka májkrém
E: húsleves
V: töltött káposzta

55. nap, vasárnap

Fél 7-kor keltem. Amikor már fél 8 volt... (Óraállítás...) M. hazaugrasztott, átültem a kocsimba és irány anyuékhoz. Persze nincs meg az összes papír, ami kellene a fizetésem intézéséhez. Jöhetnek az újabb telefonok, az újabb körök, az idő meg csak megy... Nagyon a határán tartok annak, hogy lecarom az egészet és csak a munkám 50%-át fogom elvégezni, amennyiért fizetnek...

Az oda- és visszaúton mást sem csináltam -a kátyúkerülgetésen kívül-, mint előztem, dudáltam, villogtattam. Mindamellett, hogy tudom magamról, hogy nem vagyok egy Vettel, egyértelmű, hogy rengeteg (!) autós lottón nyerte a jogsiját. Városban 25, kint 60. Ez a max. Irányjelző minek. És ma mindenki kikanyarodott elém a mellékutcákból az orrom előtt, aztán tötymörgött max 30-cal. Az egyik faluban egy néni tolta ki a kanyarban a biciklijét az út közepére, ott megállt kesztyűt felhúzni... Szerinted megvártam, amíg felöltözik?

Ma meg kell még írjam a cikket...

És újabb fejlemények a "nem vizes a mop" ügyben. Már mindegy, vizes-e, vegyük úgy, hogy megcsinálom, amit kell, viszont nem látszik, kosz van. ...    ....    .....    ...............................

Itt az ideje, érzem, hogy bennem felgyülemlő feszültséget kiadjam magamból. Szeretném nem lekiabálni valaki fejét, márpedig ez lesz, ha nem eresztem ki a gőzt. Nem biztos, hogy kibírom a tavaszi szünetig, mert az még 3 nap. És ha ilyen intenzitással történnek a hajattépős dolgok folyamatosan, az már sok lesz, túl sok.

Feszült vagyok jó ideje, ideges, mást sem csinálok, mint füstölgök. És sok a munka, rengeteg a futkározni-, elintéznivaló, az utánajárás, a telefon, a mások hibája-tévedése miatti plusz várakozás, plusz ügyintézés. Fáradt vagyok. Alig tudok reggelente felkelni. Most még órát is állítottunk. És hogy a Holdról jöttem, annak nagy a valószínűsége, mert valahogy nem stimmel, amit csinálok. Ha valakivel valamiben megegyezünk, akkor tuti, hogy ő mégsem úgy csinálja, aztán még én vagyok a hüle. Ha valaki valamit megígér, az ziher, hogy nem úgy lesz. Ha valamit sikerül elindítanom, bomba biztos, hogy valahol megakad az ügy, újra kell kezdeni, megint neki kell ugrani, blabla.

A húgom szavaival élve: "elegem van", na.