Péntek

Kivételesen vekkerre ébredtem 5.10-kor.

Suli, első 2 óra, aztán irány Mohács, könyvtár, a havi egy délelőtt a természettudományos élményközpontban.

Rendezvény is volt a könytárban, a Könyvtár hete alkalmával Kávénapot tartottak, ingyenes kávéval, sütivel, adakozni idén a Kutyatárnak lehetett.

Kihasználtam a szíves invitálást, ittam kávét és ettem kis sütit. (Beírtam a Yazioba, belefért a mai napba.) Közben készültem a kicsiknek a következő német témakörre. (A havi egy élményközpontos programra nem kérnek kísérőt, de mi mindig megyünk ketten. Mert a csapatunk nem piskóta. Ma is megjegyezte az egyik szervező: "Kemények.". Emellett van egy cukorbeteg kisfiú, aki ma is hipózott egy olyat, hogy alig tudtuk feltornázni a cukrát 3 fölé, ezt nem lehet olyanokra hagyni, akik ilyenkor itatnák vízzel. (Akinek nincs közvetlen kapcsolata cukorbeteggel, sajnos abszolut semmi fogalma sincs a hipo-ellátásról, pedig itt szó szerint emberélet forog kockán.) Felváltva vagyunk bent a gyerekekkel, amíg kint voltam az előtérben, vagdostam-ragasztottam a háuszokat.)

Ma épp egy előadás-beszélgetés volt a zöldségek, gyümölcsök témakörben, aztán barkácsoltak, majd mikroszkópokkal nézhettek gyümölcsöket, metszeteket.

Onnan haza, majd vissza a városba dolgokért. Holnap ugyanis anyu szülinapja, megyek, meglepivel. De ma még ma van. Anyu ma kezdte a féléves kontrollsorozatát. Úgyhogy gondoltam rá egész nap és szorítok továbbra is, hogy minden simán menjen és időben, egyben hazaérjen.