Hétfő + cuki

Kaptam:

Munka. Levest "főztünk" (még anyu lakásából hoztam el a babot, lencsét...) ...

... a csajok ültettek is ...

... és termény-batyu is készült. (Imádom, amikor kreatívkodnak a gyerekek, azt is, amikor -sajnos nagy ritkán- nem a teremben vagyunk.)

Rendesen befűtöttek ma is, szó szerint rosszul voltam a melegtől egész nap. És akármilyen meleg volt is a tanáriban, folytattam a szanálást-szortírozást délután.

Félig alva vezettem haza, le is dőltem.

Vacsika:

.......

X (megunva a társa hisztijét): - Hááát, te idegbeteg vagy...

Y: - Nem vagyok hidegbeteg! Te vagy hidegbeteg!

Tökéletlen és terápia

Korábban képes voltam hosszú ideig rakosgatni az ételt a tányérra, szerkeszteni a képeket, feliratozni, hogy faca legyen minden. Most a két mai képen (is) látszik, hogy belelóg a kés, nem vágtam le aképernyőfotóról a fekete sávokat (2. kép), és még a kezem is belelóg. Mert már nem tartom fontosnak.

Ma reggel korán feltettem a csontot főni. Későn reggeliztem:

Találtam a babfesztes táskámban még egy ott vásárolt fülbevalót. :)

Tegnap is és ma is egész nap ténykedtem, és azért 1-2 helyen még meg is látszik. :)

I. kolléganőmtől kaptam pénteken terápiás leves-csontcsomagot (itt is nagyon szépen köszönöm!), ma reggel feltettem, este levettem, kiporcióztam. Marad a hűtőben is és megy a fagyóba is.

Ma részletekben megnéztem egy filmet. Nem is tudtam volna egészében, annyira "kikészített". Ha kész leszek rá, írok róla.

Mamit ma két éve temettük. ♥

 

Laboreredmény

Megjött a Lyme-kór eredmény: negatív. 

Péntek

7-től munka B-on. Az év végi német dalt tanuljuk és barkácsolunk (is). Volt már Sommerkatze, Sommerkoffer, Sommereis.

Át Sz-be. Kaptam. (Ha a csengőt megnyomom, azt jelenti, "nagyon mérges vagyok", egyelőre beválik, mindenki figyel rám.

Sz-on fél négyig napközi. Aztán gyorsan haza...

... és nem volt levegő, a sz-i kolléganőmtől kapott husit bedugtam a hűtőbe, mini frissítés, irány vissza B-ra, ovis ballagásra.

Aztán megint haza, mosás, teregetés és purc....................................................

Csütörtök

Az éjjel alig aludtam, sokszor fent voltam. Reggel hasmenésem volt. Mert ma kirándulás, és vannak "nem könnyű gyerekeink". A programot én szervezetm, így én vagyok mindenért felelős, hát nem voltam nyugodt. Indulás előtt megkértem őket: ha BÁRMI gondjuk, sérelmük, panaszuk lenne, egy felnőtthöz legyenek szívesek menni, mondják el, azonnal, ne rögtön egymás közt intézzék el (mert annak rúgás, fájdalom, egyebek a vége). Spoiler: semmi, de semmi gond nem volt velük. (Hála a Magasságosnak!!)

Megnéztük a tájhzat, Tóthné Schiebelhut Lívia nagyon ért a gyerekek nyelvén, mindent a lehető legegyszerűbben és szemléletesen/szemléltetve mesélt el (felelevenítve sok mindent, amit német népismeret órákon tanultunk).

Az első szobában kezdtük, megnéztük a konyhát, a hátsó szobát. Az udvaron meséltek nekünk a feliratról az ajtón, voltak, akiknek kérdéseik is akadtak.

Tízórai (és ajándék házi meggy szörp) után interaktív feladatokat oldottak meg csoportokban. (És semmi hiszti, hogy én vele nem leszek!, biztosan nem csinálom ezt!, és társai.)

Aztán kint a teraszon volt puzzle...

... illatpárna-textil festés...

... tömőanyaggal kitömtük, került bele gyógynövény (levendula/rozmaring), a végén szép szalaggal megkötöttük. Nagyon élvezték.

Lehetett még memóriázni is.

Volt még játszótér, séta, sok beszélgetés.

(Amióta Babarcon dolgozom, minden évben megyünk év vége felé egy németes kirándulásra. Hogy ne csak könyvben, képen lássák (néhányuk) őseik múltját, hagyományait (...), hanem megtapasztalhassák testközelből. Mindig nagy sikere van (és részemről hatalmas élmény, hiszen én ebben a kultúrában nőhettem fel).

Más. 9 éve:

A pólóm még megvan, de feszül. A nadrágot már elajándékoztam: a térdemig, ha felmegy. A kalap még megvan, és jelentem: jó! 😆

Hétvégén hajat mostam: ijesztően kevés, ijesztően. 9 éve még anyuval ritkíttattam...

.......

Nem tudom, mi történt (talán eszembe jutott az Igenember című film), ma elkezdtem tenni önmagamért. Délután intéztem, hazajöttem, aztán úgy megmotiválódtam, hogy még a fáradtságot sem éreztem annyira és még főzni is nekiláttam, sőt  be si fejeztem. Zöldbab leves, sajtszószos makaróni, shakshuka. Így dobozoltam is holnapra.

Vacsorám: shakshuka:

Készült kép a dobozolásról, de ezek szerint nem mentette a gép, így hát ezt teszem fel.

Reggeli: kovászos pirítós, tökmagkrém, paradicsom.

Ebéd: sajtszószos makaróni, zöldbab leves, saláta.

Holnap is hosszú nap lesz...

Kedd és cukik

Kaptam:

A vacsit is kaptam M. jóvoltából.

(Embertelenül fáradt vagyok...)

Vasárnap, hétfő

Vasárnap

M: Ebédre kellene valami. Én is így éreztem, de annyira fáj a fejem 3. napja és olyan végtelenül fáradt vagyok... Megkérdezem a húgomat, hogy milyen kaja tippje van. Ír néhányat. Benézek a hűtőbe: hát úgy semmi nincs, hogy ebédet varázsoljak. Oké, levonszolom magam a boltba. Ott már tudom, mi lesz az ebéd. Tárkonyos zöldségleves...

... paprikás krumpli vele főtt kolbásszal.

Amint kész a főzés, már dobozolok is: holnap hétfő, vinnem kell a kaját.

Hétfő

Nagyon sűrű, tömény munkanap 7-től fél 4-ig a suliban, aztán itthon folytatás, 3/4 7-kor álltam fel a géptől (adminisztráció, cikkírás...). Mindig a munka, mikor annyi mindent kellene tennem magamért... Pulmo kontrollon sztem 2 éve nem voltam (fél évente kellene mennem; az inhalátort használom, felíratom), pedikűr (nem luxusból: a nagylábujjaimon a köröm nem egyenesen, hanem a húsomba nő, nem kellene megint megvárni, amíg már nem tudok menni), a kocsimon még mindig téli gumi van (másfél éve, tavaly sem sikerült lecserélni az urológiai "elfoglaltásom" miatt), szomatordámán fél éve nem voltam, fül-orr-gégészhez kellene időpontot kérnem (a füldugó miatt megint összegyűlt a fülzsír, amit nem tudok miszedni, plusz az orromban 3. hete nő egy seb, ami nemcsak fáj, hanem lassan benövi a jobb orrlyukamat, levegőt meg nem ártana venni), nem is emlékszem, mikor jártam utoljára anyuéknál a temetőkben, keresztanyumnál...

Néhány kora esti vihar előtti fotó a teraszról:

Szombat

Csak röviden, mert nagyon fáradt vagyok (és irtó melegem van).

Szombat. BabArc fesztivál Babarcon. Nekem munka 2-szeresen: van fellépőm, és a Meseudvarban barkácsolunk tanítók a vendég gyerekekkel.

Mesés környezet.

Anyai felmenőim öröksége.

Fellépő gyerkőcöm.

Nem hiába kapott arany minősítést a versmondón. Itt, sok németül értő vendéggel megtapasztalhatta, milyen az, ha hatást vált ki a nézőkből (vicces vers volt, a közönség a poénoknál nevetett, K. sütkérezett a színpadon a nap mellett az örömben is, először láttam ilyennek).

Aztán én, véletlenül a színpadon. (Kolléganőm helyett, aki másik helyszínen dolgozott.)

Segítettem a Meseudvarban a barkácsolásban, közben végigjártam a kirakodóvásárt. (Vettem egyedi fülönfüggőket, mostanában rájuk vagyok kattanva; voltam a bonyhádi pacskerosoknál, elvittem a mami kötötte pacskeremet, lefotózták, mert gyűjtik a mintákat -olyan profik, hogy ránézésre tudták, hogy hőgyészi-; találkoztam sok mai b-i tanítványommal, jöttek nagy ölelésre, találkoztam sok mostani sz-i tanítványommal, találkoztam több geresdlaki ismerőssel-volt tanívány anyukájával; kaptam állásajánlatot.)

Volt néhány "negatív" helyzet, de szerencsére vagyok már olyan öreg róka, hogy ami nem az én saram, ezért nem kérek bocsánatot.

M. is volt és a szülei is, örülök, hogy K.-ék is kimozdultak kicsit.

Borzalmasan meleg volt, itthon még megy a klíma, majd éjszaka kinyitunk.

Összességében engem rengeteget töltött a mai nap.

 

Péntek

Már "csak" ismétlünk, gyakorlunk, a kicsiknél a család, számok volt a téma. Vittem be 4-5 lehetőséget, választhattak. (Érdekes megfigyelni őket ilyen szabad" helyzetben.)

A nagyoknál pl. egyes szám, többes szám játékosan.

Nagyon meleg volt ma is, de nem volt hőség. A napközivel kint voltunk, ilyenkor gyűjtöm a D-vitamint. Az egyik osztály napisai ott kint spontán színházi előadást raktak össze és előadták A-nak és nekem, székekekt az árnyékba téve rögtönöztek nézőteret és meglepően összeszedetten adtak elő. Jót nevettünk a végén a csattanón.

Ma egész nap nem tudtam kiverekedni magam a fáradtságból. Van, hogy nem sikerül megformálnom a szavakat, elkezdek egy mondatot és nem tudom befejezni, mert nem emlékszem, mit kezdtem el... Így aztán kegyetlenül nehéz egy órát megtartanom, ahol roppant módon kell koncentrálnom. Na "mindegy", elmúlik ez is.

Holnap is munka (igen, szombaton, fesztivál a suli falujában). Sóhaj.