Juharszirup kúra 2. nap + túra

1. nap itt

A kép nem adja vissza, nagyon szép a balkon-kertem. Tegnap végeztem az ültetéssel.

Juharszirup kúra 2. nap. Előkészítő nap.

Reggeli: banán

Tízórai és ebéd: alma, banán.

Délutántól már csak kúraital.

(Juharszirup, méz, narancslé, citromlé, víz, cayenne bors.)

Kis szieszta után mini túra: szabari erdő (Székelyszabar).

Plusz folyadék: másfél liter víz. És este megy majd egy deci Hunyadi gyógyvíz.

Mérleg: 67.3 kg

Juharszirup kúra 1. nap

1. nap, azaz előkészítő étrend.

(A kép illusztráció, forrás itt.)

Reggeli: leves (krumplis-sárgarépás)

Ebéd: leves

Vacsora: leves

Folyadék: 2 liter víz 

Mérleg: 67.3 kg

Húsvét vasárnap

M. dolgozik, egyedül itthon. (Soha nem volt gond egyedül lennem, ünnepnapon sem, ma sem az.) Elfoglalom magam apróbb házimunkával, pihenek. M. elvitte munkába a maradék krumplis tésztát, viszont van itthon egy adag főtt tészta (a krumplihoz nem adtam hozzá, túl sok lett volna), készítek belőle egy aglio olio-t. Még a Felseneckben tanultam, amikor Olaszországban dolgoztam. Egyszerű, gyors, mennyei.

Egy lábosban olívaolajat forrósítottam. Rádobtam 6 gerezd tisztított, reszelt fokhagymát, majd hozzáadtam 6 félbevágott koktélparadicsomot. Tettem hozzá vegetát, sót. Rádobtam a főtt tésztát, összekevertem. Salátával tálaltam (saláta, borecet, tökmagolaj, só).

Hogy mégis ünnepi legyen, elővettem az "arany szélű tányért", mami és anyu örökségét.

Mennyei volt.

 

Nagyszombat

 A Google készítette az elmúlt évek emlékeiből:

Korán ébredtem, de visszafeküdtem még pihenni. Kábé nyolckor keltem fel, és rendes pörgés volt a nap. Nem sorolok fel mindent, de voltam a pékségben a megrendelt húsvéti kalácsért és boltban.

Kivettem a sonkát a főzővízből (M. főzte meg tegnap este)...

... megfestettem a tojikat...

... tisztítást kért a mosogatógép, megkapta...

... készült egy adag muffin ...

... meglett a tojásfa is.

Ebéd volt tegnapról (brokkoli krémleves, krumplis tészta), utána kis szieszta, majd séta.

Vacsora hatkor, nemsokára alvás.

"Zöldcsütörtök", Nagypéntek

M. meghívott Bátaszékre a Zona-ba vacsorára. A neten fent az étlap. Mivel napok óta rossz a gyomrom, tudtam, hogy húslevest biztosan eszek.

Másodiknak harcsapaprikást választottam túrós csuszával. Mennyei volt (nem ettem meg az egészet), de a gyomromnak sok.

Már este nyolckor mentem aludni. Péntek reggel 7-kor keltem. Úgy, mint akit megmérgeztek (és ez 1-2 hete így van): szédülés, gyomorfájdalom, fogalmam nincs, hol vagyok, ki vagyok érzet vagy fél-egy óra hosszat... De ma legalább nem kellett dolgozni menni. (Szerdán is ugyanez volt, írtam is a kolléganőmnek, hogy késni fogok -akkor még hasmenésem is volt-, egyszerűen nem mertem kocsiba ülni, nem mertem elindulni.)

Összedobtam az ebédet (brokkoli krémleves, krumplis tészta alap). M. is felkelt, és mintha hallotta volna az esti gondolataimat, hogy mindenképp muszáj picit sétálnom, levegőn, napn lennem, reggeli után megkérdezte: mikor menjünk a Dombay-tóra most vagy ebéd után. A most mellett döntöttem. És mentünk is.

Napos-szeles-felhős (de jó) idő, csodaszép tó, kedves emberek, séta, beszélgetés, nem-rohanás, nyugalom. Nagyon (NAGYON) ritka. És AAAnnyira jó.

Amikor (fél 2 körül) hazaértünk, csak kifőztem a tésztát és összekevertem a felforrósított krumplis alappal, már ehettünk is.

Utána szieszta, vacsi, és hamarosan megint megyek aludni (M. korábban ment, holnap hajnalos...).

Csütörtökön volt a fogászaton időpntom délután, de lemondtam. Mert nem szeretném az egész tavaszi szünetet (azaz a szabadságomat) szétszedett, sajgó foggal tölteni. Pihennem kell, innen tanév végéig nincs lazítás...

 

Cukik

Rögtön első óra elején ez fogad:

(A gyerekek tündérek, óra után átírják a nevet a másik tanítóéra, aki órára jön hozzájuk.)

Közeledik a húsvét, ma már vittem óra végi lazulós nyuszis-tojásos feladatot, színezőt. Amíg a gyerekek tevékenykedtek, beszélgettünk. Rögtön az elején X. elkezdett énekelni, a dal címe -és szövege- ennyi volt: Timcsíz a nyúl! (Timi néni, Timcsi néni, Timcsíz én vagyok.) Bekapcsolódott az egész csapat, én meg jókat kacagtam rajtuk.

És jött a vita, az érvek-ellenérvek, létezik-e a húsvéti nyúl és a többiek.

"A fogtündérben hiszek, mert ha kiesik egy fogam, mindig van ajándék a párnám alatt, és ugye anyáék nem tudhatják, mikor fog kiesni a fogam!" 

"Én nem hiszek a húsvéti nyusziban, de azt el kell mondanom, hogy egyszer láttam egy lila nyuszit, leöntöttem vízzel, és nem lett más színe." 

"Jézus létezik, de a Jézuska nem." 

...

"Nekem április elsedikén van a szülinapom." 

Csütörtök, péntek, szombat

Irtó sűrűek, tömények, intenzívek a napok. Nem túlzás: folyamatosan hulla fáradt vagyok. Ha úgy készülnék órákra, ahogy szeretnék, sosem aludnék. Nincs idő, energia, de azért igyekszem nem megkeseríteni a gyerekek életét. Sokszor hallom, hogy úúúútálok írni, így második hete folyamatosan mutatok érdekesebb gyakorlási technikákat (amikből nem mellesleg választhatnak).

Csütörtökön a sze-i sulis kollégák hívtak meg név- és szülinapi partira. Sze-ben kezdtem, aztán át B-ra, órák után onnan haza. Aludtam egy órát, majd gyorsgyaloglás a buszmegállóba, busszal át Bólyba, parti, és az egyik kollégámmal jöttem haza kocsival.

Pénteken 7-től fél 4-ig suli, bolt, haza, főzés előkészület szombatra.

Ma (szombat) fél 6-kor ébredtem, fel is tettem a húslevest. Ténykedtem (még mindig szanálok), aztán ledőltem kicsit. Felkeltem, elkészült a második, aztán megint ledőlem háromnegyed órára. Ebéd.

Újabb szieszta, majdnem két órát aludtam. 

(Képtelen vagyok kipihenni magam, nagyon kimerítő egy-egy munkahét. Olyannyira, hogy hét közben, ha hazaértem, szinte semmire nem vagyok képes, és rendszerint le kell feküdjek aludni, teljesen mindegy, hány óra van, ájulásig fáradt vagyok. De egyre több ismerősöm számol be ugyanerről. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom: ez nem normális, nem természetes. Hajnalban még óraállítás is lesz, na aztán győzöm magam összekaparni szeptemberig- engem kegyetlenül megvisel.)

A munkában minden egyes nap gyakorlom a "stresszcsökkentést" (és most eszembe jutott, hogy ezt a szót kötőjellel kellene írni a mássalhangzó-torlódás miatt?, de ezen sem stresszelek). Elsősorban a saját hozzáállásom megváltoztatásával. Sajnos olyan vagyok, aki mindent meglát, mindent meghall, mindent észrevesz, na ebből adok le nagyon sokat. És ami érdekes: hoz pozitív változást. Van egy kolléganőm, akivel lehetőség szerint sokat beszélgetünk, tőle rengeteget tanulok arról, mennyi és a mi az én felelősségem tanítókét, és mi az, amit nem tudok befolyásolni, amin kár erőlködni. Na ebben még rendesen fejlődnöm kell, de haladok. :) )