Faca...

Napi szinten ez megy. 

Roppant kihívó ez a -valószínűleg szórakozásból jelentett- bejegyzés is... 

 

Dobozolás

 

Reggelim még van a hétre (tökmagkrémes pirítós, és még 1 paradicsomom is van), ebédre készült tonhalfasírt salátával, vacsora tojás lesz.

Hétvége

A kellemes kis munkahét után szombat reggel autóba pattanás, irány anyu. Egész hétvégén pakoltunk, dobozoltunk, zsákoltunk, hoztunk-vittünk. Szombat délután csodás napos idő volt.

46 évig nem ettem meg a tojáslevest. A szagát is utáltam. Tavaly, a műtét után jött rám, hogy tojáslevest kívánok. Képes voltam napi háromszor is megenni. Anyu nagyüzemben gyártotta nekem. :) A hétvégére is ezt főzött most, én pedig nagy örömmel lapátoltam magamba literszámra.

Jött M. a szomszéd utcából, hallotta, hogy anyunál vagyok, tudja, hogy szeretem az otelló szőlőt, hozott nekem. :)

Keresztanyumnál is voltunk, igaz, hogy csak pár percre (oda is vittünk, onnan is hoztunk cuccost), de legalább láttam. :) A kertje álomszép, mint mindig.

Hordtam le fát is anyunak a kazánhoz, hogy ne fázzon. :)

Aztán újra tele lett a telekocsi.

Ebéd után még gyors hajmosás, aztán irány Mohács. Felcipeltem anyuhoz a dolgokat 6 fordulóval a másodikra, elpakoltam, összeraktam egy polcot, aztán itthon másztam fel a saját cuccommal a harmadikra...

Roppant zsúfolt munkahét után rendesen tevékeny hétvége. Akkor holnaptól pihenés, ugye?

 

Munkahét

Hétfőn sima 8 óra 7-től 3-ig.

Kedden fogadóórával 7-től 16.30-ig 9.5 óra.

Szerdán a leendő elsősök szülőijével 7-től 18.15-ig 11.25 óra.

Csütörtökön az óráim után eljöttem (délután Davinci) 7-től 11.30-ig 4.5 óra.

Ma őszi bál, 7-18.40-ig majdnem 12 óra.

(De ma a holnapi idősek napjára volt próba, okt. 23-i megemlékezés, az ovisok voltak fent a suliban iskolanyitogató foglalkozáson, és még sorolhatnám.)

Purc a köbön...

 

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.

A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.

A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:

A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

• A híresen száraz hajam zsírosodik.
• Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
• Irtózatosan száraz a bőröm.
• A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
• Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
• Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
• Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
• A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
• Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
• Szörnyen lusta vagyok.
• Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.

Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........

Szerda

Mivel ma napfelkeltekor mentem dolgozni és naplementekor jöttem haza, most csak ennyi.

Napi cuki Lenitől (1. osztályos): Timi tanító néni. :)

 

Hétfői cuki(k)

Német óra. Éppen rajzoljuk egy mondat jelentését, amikor X -szokás szerint- eltér a tárgytól:

- Mondhatom neked, hogy Mutti?

- Mondhatod.

Rajzol tovább, majd egyszer csak felpattan, fülig érő szájjal, kitárt karokkal szalad felém, kiabálja: - Mutti! Mutti!, majd átölel.

...

Tízórai szünet. Ügyeletes vagyok, ekkor eszem a tökmagkrémes reggelim egy részletét az ebédlőben a gyerekekkel. Ők mindent mindig figyelnek, mindent észrevesznek, most látják, hogy kenem a zöldes kencémmel a pirítóst.

- Timi néni, maga spenótos kenyeret eszik???

Dobozolás

Megint gyors, megint egyszerű dobozolás munka után.

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Tízórai: körte, mogyoró.

Ebéd: tükörtojás, saláta.

Vacsora: holnap készül majd, így legalább egyszer frissen eszem: sajtos tészta.

(Így leírva szép a beosztás. Munkanapokon összevisszák az időpontok, ma a reggeli felét fél 10-kor ettem meg tízórai-felügyelet alatt, a másik felét fél 1-kor, az ebédet 2 előtt...)

 

Vasárnap

Szörnyen korán ébredtem. Pirkadatra már ki- és felpakoltam anyuhoz a tegnapi "telekocsis" cuccot, 6 fordulóval a 2,-ra. Rá egy órára meg már minden a helyén volt. (Visszavágyom az egy évvel ezelőtti állapotot, amikor a műtét másnapján szinte egész nap aludtam. A többi része után nem ácsingózom.)

Reggeli.

Lassan 2 hónapja, hogy belerúgtam hajnalban a szekrénybe. Ez friss, mai fotó:

Sajnos amilyen lila és dagadt, annyira fáj is. Cipős időben minden lépésnél. Hja, szép rúgás volt: ha valamit csinálok, szeretem rendesen csinálni...

 

Szülinap :)

Ma egy éve ködös, fagyos reggelre ébredtem. Szörnyen gyengén és elgyötörten, de csordultig bizalommal és reménnyel. Ma szinte óráról órára átéltem a tavalyi október 15-ét. Láttam magam előtt minden részletet, éreztem az akkori nyugodtságomat és optimizmusomat. Emlékszem, mennyire szépen besütött a nap a kórterembe.

Négykor műtöttek. Tényleg mindenre emlékszem, az ébredésre is. Arra a hatalmas boldogságra, hogy habár majd szétszakadtam és nyöszörögtem a fájdalomtól, ez NEM endós fájdalom volt, és tudtam: amit most érzek, az napról napra jobb lesz és majd elmúlik. Igyekszem most is bízni...

Ma anyunál voltunk. Lassan kész minden a költözésre. Én közben (már hetek óta minden hétvégén) telekocsizom és hordom a könnyebb, már elpakolható cuccost a lakásba.

Tegnap este lefekvés előtt újra bekapcsoltam a telefont, hogy a munkanapi ébresztőt szüneteltessem. Csakhogy nem tudtam a PIN kódomat. Egyszerűen elfelejtettem, hiába pötyögtem be már szerintem ezerszer. Letiltott. A PUK kódot kérte. De nem találtam. Úgyhogy ma kikapcsolt telefonnal mentem anyuhoz. Átmentünk Tamásiba, anyunak úgyis esedékes volt a "telefonos bolt", ahol egy perc alatt orvosolták a problémát. Anyu ügye nem volt ilyen egyszerű, ott maradtam intézni, amíg ő M-val bejárta a temetőt, a volt Posszert boltot és a Penny-t is. 

Mamihoz most nem volt idő bemenni, de anyu gyakran beszél vele és a nővérekkel is telefonon is (bár mami sokszor nem tudja, kivel beszél). Mami jól van szerencsére, nagyon jól megszokta az ottlétet, a nővéreket. Szépen eszik, a gyógyszereit is beveszi hiszti nélkül. Csak ne beszélnének neki annyian a falakból és a padlásról...

Visszatérve a telefonra: mivel nem sikerült kikapcsolnom az ébresztőt, meg is szólalt jó korán... Pedig sokszor fent voltam éjjel és hajnalban, pont reggel tudtam volna még aludni. Lehet, hogy jó ötlet a pékség... ;)

Egy éve...

Tavaly október 14. volt a műtét előtti utolsó nap. Több mint egy éve folyamatosan görcsöltem, túl voltam egy hormonterápián, több kiló fájdalomcsillapítón, görcsoldón. Egy éve ilyenkor már 9 hónapja salátán éltem, a műtét előtti diétán is túl voltam és a Picoprep kihajtotta belőlem az élet utolsó szikráját is. Emlékszem: teljes nyugalomban tettem meg mindent, amit előírtak, és ebben a totális nyugalomban vártam a másnapi műtétet. Mint a Messiást. Tudtam, hogy minden rendben lesz, tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok, tudtam, hogy sikerülnie kell. Nem gondoltam az utána következő időkre. Tisztában voltam vele, hogy lesznek fájdalmaim, hogy időbe fog telni a felépülés, de tavaly ilyenkor csak a mostban éltem, tettem a dolgom szépen, lassan, percről percre, egymás után.

Az endometriózis -egyelőre- gyógyíthatatlan betegség. Sokaknak több műtét után is kiújul. Egy éve szentül hittem, hogy én kivétel leszek. Mert három évtizedes szenvedés után megérdemlem.

Kb két hete kezdett el tompán fájni a hasam. Azóta is kitart. 20-án kontroll. Nem könnyű erre koncentrálnom, de azt akarom hallani a professzortól, hogy all clear. 

Felemeltem...

Nálam sokkal-sokkal okosabb ember is réges-régen megfogalmazta, amit én is gondolok:

"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.
Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a tásadalomnak, ahhoz kétség nem fér. Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok és a tudományhoz nem értenek.
Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

Szent-Györgyi Albert

Azzal, hogy -habár sok éve szinte undorodva az egésztől- a közoktatásban dolgozom, magam is fenntartom a katasztrofális rendszert. Pedig benne lenni mindennapos gyomorgörcs, síráshatár. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma máson sem járt az agyam, mint hogy nem támogatom tovább munkavállalói részvételemmel ezt a beteg és betegítő szisztémát. Beteg a táradalom, betegek az emberek, a gyerekek nagy része is, és nem csoda, ha nekem is mindig van bajom. Nem ragozom. Az egyik lábam már felemeltem a lépéshez.

Tökmagkrém

Nem mintha számítana a számítás, hiszen naponta mennek felfelé az árak, mégis kiszámoltam, mennyibe kerül egy tökmagos reggelim. Azaz tökmagkrém pirítóssal. Ha a paradicsomot nem számolom (azt csak akkor eszem hozzá, ha kapok, vagy ha akciósan hozzájutok), akkor 214 Ft. Ráadásul imádom, ebédig legtöbbször kitart, gyors, könnyen szállítható.

A tökmagkrém egyszerű: tescós 20 dekásat szoktam venni, ebből 2 csomagot veszek, 2 részletben megpirítom egy serpenyőben. Várok kicsit, hogy ne legyen forró. A kis konyhai chopperemben addig aprítom, amíg már összeáll az edény szélén. És ez a titka. Utána sózom és chopperelem át, majd olívaolajat adok hozzá (annyit, hogy még épp hogy vigye a chopper, ha kell, inkább adok hozzá még). Ha kezdi könnyen vinni a gép, akkor már kész is. Most (is) 2 dobozba tettem, az egyik marad itthon, a másik a munkahelyre kerül (így csak a kenyeret és -ha van- a paradicsomot kell vinni hozzá. És konkrétan 2 hétre kész a reggelim. (Nem, nem romlik meg. Nem, nem unom meg.)

 

Hét közepe

Ülök a szerelőnél. Félnótás a fék, inkább megnézetem, semhogy baj legyen. Régen ültem ennyit. Egy hosszú műszak után próbálom nyitva tartani a szemeimet. Szatyromban a süni báb. Hazahoztam, hogy ne felejtsem el megkeresni az Igellied kottát a színezővel. A fék megjavul, még beugrom A-hoz, aztán haza. A kottát persze nem találom, de sebaj, tudom fejből a dalt.

Belenézek a hírekbe. Pedig minden nap megfogadom, hogy nem teszem, mert csak felmegy az ember vérnyomása. Na az enyém nem. (Akkor nem vagyok ember? ;) )

 

Dobozolás

Gyors főzés.

Akciós paradicsom, még az áremelések előtt bespájzolt tökmag, akciós tonhal, akciós virsli, kuponos jégsaláta... Főzeléknek való volt még a fagyasztóban.

Reggeli: tökmagkrémes pirítós (a tökmagkrém már másfél hete készült, a suliban van, mert ott reggelizem, hétvégére hozom haza), paradicsom.

Ebéd: 2x tonhalfasírt, saláta (+só és tökmagolaj), 2x főzelék, virsli.

Vacsora: tojás lesz.

 

:(

A negyedik óra előtt szaladok a számtech terem kulcsáért, szaladok vissza, nyitom. A 9 gép közül azt a négyet bekapcsolom, ami általában működni szokott. Iszonyat lassan bootolnak be. Közben még egy gépet elindítok tartaléknak, hátha az egyik bemondja az unalmast. Egyenként bepötyögöm: OH bemeneti mérés példafeladatok, egyenként megkeresem a magyart, a negyedikest. Én ezt már megcsináltam, hosszú volt, nem könnyű. Csengetnek, sorakoznak a gyerekek. Megkérem a negyedikeseket, hogy párnával, kabátban várjanak a számtech terem előtt. Mert hideg van, nagyon. 

Elsősorban a PC használata miatt vittem be őket, gyakorolni az egérhasználatot. Talán az éles mérés is hasonló struktúrájú lesz (senki nem tud róla semmit), akkor nem lesz nekik olyan idegen. Olvasnak. Hosszú a szöveg nagyon. Sírni tudnék, ahogy látom az arcukba fröcsögő kékes fényt a monitorból. Mellette zúg a falra szerelt gépes-kütyü-doboz. Kint süt a nap, kellemes az idő. Ezek a gyerekek meg itt ülnek. Wifi-gőzben, kék fényben, felnőtt székeken... Olvasnak. A legjobban olvasónak is húsz perc kellett. Volt, aki nem is végzett... Mellé 14 feladat. Elmondom, mutatom, mi a "legördülő menü", amely szókapcsolat (szakkifejezés) egy utasítás része... Aki végez, annak elindítok a gépén egy gyerekeknek szóló egérhasználati gyakorlást (a sárkányt kell a husihoz vezetni), hiszen csak pár percünk maradt. Ők egy gyenge csapat. De mindannyian csodás gyerekek. A rendszer nem látja (nem méri, nem kérdezi, nem érdekli...), hogy egyikük tud fejszenyelet faragni, a másik mindent tud a traktorokról, a harmadik angolul tanul egyedül egy app segítségével, a negyedik nagyon ügyesen fogalmaz (...). A példafeladat eredménye? Azt tükrözi, hogy ők nem tudják megugrani. Mert egyszerűen nem tartanak itt. Mi lenne, ha minden egyes gyereknek a világon 1 év 3 hónap 5 naposan kellene tudnia járni?? (Utalva a következő bekezdésre: ők gömbök...) Sajnálom a gyerekeket, közben összedörzsölve melegítem a kezeimet. 

A frenetikus oktatási rendszerünk célja: mindenféle testet: gúlát, gömböt, kúpot, kockát (...) belepréselni egy nyílásba, amibe a téglatest illik. Itt szó sincs emberről, gyerekről, lélekről (...). Ez a rendszer tantárgyakban gondolkodik, köze nincs a személyiséghez, az egyéniséghez, a kompetenciák fejlesztéséhez, az egyediséghez. Nem foglalkozik az emberrel, csak a saját demagóg, elavult, poroszos, poros tananyagát akarja lenyomni válogatás nélkül minden csimota torkán, frontálisan. Az oktatást -szerény véleményem szerint- nem megreformálni kell, hanem új alapokra helyezni. Amíg erre nincs igény (ez a 4. iskola, ahol tanítok), amíg sokan gyermekmegőrzőnek tekintik, amíg a szülők, a diákok és a pedagógusok részéről nincs igény a változtatásra, és legfőképp amíg az állam nagy ívben tojik az egészre és a célja a Népbutító Alap Tanterv, addig kapálózhat bárki bárhogy... :(

Na befejezem. Nincs sok értelme belemenni a témába...

Örülök, hogy nem most vagyok iskolás.

 

Hétfő

 

Megint csodás napfelkeltében autóztam munkába.

És megint nagyon turbós nap volt. Délutánra úgy éreztem: péntek van...

Péntek. Pénteken az egyik gyerkőc, akivel kemény csatákat vívtunk elsős korában, és nem egy bújós típus, német óra után odaszaladt hozzám, szorosan megölelt és azt mondta: Timi néni, én úúúgy szeretem magát!

Ma pedig ezeket kaptam: egy nekem készült színezőt és egy kis lapot:

(Önfényezésnek tűnhet, hogy megosztom ezeket a kedvességeket. Ha a munkámról írok, a negatívumokról nem tehetem, csak szelektálva, akkor inkább legyenek itt ezek a kis öröm-morzsák.)

Munka és pihenés

Kora reggel A-nál.

Aztán itthon. És a városban.

Ebéd volt tegnapról anyutól (ezer hála érte). 

Ebéd után Malomvölgyi-tó. Mesésen szép napsütésben.

Irtó fáradt voltam, már az odaúton majdnem elaludtam, a kép készültekor szintén. Csak hátradőltem, becsuktam a szemem és éreztem: ha most nem kelek fel, akkor menten álomba merülök. Kinyitottam a szemem, láttam, milyen szépek a fák így fekvő helyzetből nézve, hát fotóztam. Bence-sztárfotó lett. Ha kinagyítod a képet, látszik, hogy lekaptam egy büdös bencét. 😆

 Majd freikávé. Tényleg bearanyozza a napot, amikor a kedvenc kávézódban annyi tejszínt kapsz a kedvenc kávédra, amennyit csak rá lehet nyomni; elkészítik a már nem kapható kávét; a sor végén (kb. 10.-ként) a pultból megkérdik, mit szeretnél inni, elkészítik, és ráérsz fizetni, amikor már nincs sor; amikor elkészül a "potyarendelt" italod, a neveden szólítanak, hogy kész (...).

12ezer lépés lett a nap vége. És rendesen elfáradtam. De nagyon jólesett a délutáni kis lazítás. Nagyon.