Egy éve...

Tavaly október 14. volt a műtét előtti utolsó nap. Több mint egy éve folyamatosan görcsöltem, túl voltam egy hormonterápián, több kiló fájdalomcsillapítón, görcsoldón. Egy éve ilyenkor már 9 hónapja salátán éltem, a műtét előtti diétán is túl voltam és a Picoprep kihajtotta belőlem az élet utolsó szikráját is. Emlékszem: teljes nyugalomban tettem meg mindent, amit előírtak, és ebben a totális nyugalomban vártam a másnapi műtétet. Mint a Messiást. Tudtam, hogy minden rendben lesz, tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok, tudtam, hogy sikerülnie kell. Nem gondoltam az utána következő időkre. Tisztában voltam vele, hogy lesznek fájdalmaim, hogy időbe fog telni a felépülés, de tavaly ilyenkor csak a mostban éltem, tettem a dolgom szépen, lassan, percről percre, egymás után.

Az endometriózis -egyelőre- gyógyíthatatlan betegség. Sokaknak több műtét után is kiújul. Egy éve szentül hittem, hogy én kivétel leszek. Mert három évtizedes szenvedés után megérdemlem.

Kb két hete kezdett el tompán fájni a hasam. Azóta is kitart. 20-án kontroll. Nem könnyű erre koncentrálnom, de azt akarom hallani a professzortól, hogy all clear.