Így...

Nem az számít, hogy hol járt a sarkad, hanem merre mutat a lábujjad! 

Csarni Norbert

Elütöttem...

Szokás szerint indult a nap, készülődés, cuccok a suliba, kabát, cipő, ajtó bezár, parkoló, kocsikulcs, gyerünk. Szokás szerint lassan megyek, pásztázom az utat, a szántást, rengeteg (!) erre a vad, nincs nap, hogy ne futna át előttem valami vagy ne látnék a földeken állatokat. Az utolsó dombtetőre érve láttam, hogy lejjebb egy csapat őz vágtat át az úton előttem. Még lassítottam is, ritka, ha egyedül van egy őz, de most is egy csapat vágtázott, megint szerencsém van -gondoltam-, hogy nem éppen ott tartottam, ahol a kitörtek az út menti erdősávból. Amikor odaértem erre a helyre -pár száz méterre a falutól, ahol a suli van-, csak egy hatalmas csattanást hallottam és mintha a kocsit oldalról valami iszonyatos erő lökte volna meg. Jézusom, elütöttem egy őzet! A csapat utolsó, kései tagja lehetett, nekiugrott az autónak jobbról, a visszapillantó tükör ripityára tört és messze repült, az állat végigcsúszott a kocsi jobb oldalán, majd elszaladt. A becsapódás pillanatában annyira megijedtem, mint már nagyon régen nem. Indexeltem, hogy megállok, ekkor néztem a jobb tükörbe, hogy ott-e az őz és láttam mindkettő hűlt helyét, és hogy a mögöttem jövő autó is megáll.  Bekapcsoltam a vészvillogót, kiszálltam. Minden izmom összerándult, a lábaim erősen remegtek. Ránéztem a kocsira, hogy egyben van-e, tudom-e használni. Közben odaért a mögöttem megállt autó sofőrje is. Nagyon kedves hölgy volt.

- Jól vagy? Minden rendben?

- Jól, köszönöm.

- Az autó is egyben van?

- Csak a visszapillantó tükör...

- Igen, láttam, hogy repült, az úton van, nem mentem rá.

- Ó, köszönöm.

- Az őz is jól van, elszaladt.

(Közben kikerült az iskolabusz a sulisainkkal.)

- Biztosan minden rendben?

- Igen, csak a lábaim remegnek. Köszönöm, hogy megálltál!

Nagyon nagy szerencsém volt. Semmi bajom, a kocsi is egyben, az őz is. Nem az, amelyiket elütöttem, hanem amelyik elütött.

(A kép már itthon készült. A helyszínen úgy megijedtem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.)

Motiváció

Eleinte magam is azt hittem, a sorsa mindenkinek meg van írva. Aztán, ahogyan minél több emberrel beszélgettem, úgy kellett rájönnöm, hogy ez nem teljesen így van. Dolgaink igenis tőlünk függnek. Pillanatok és lehetőségek vannak, és mi döntjük el, mikor melyiket választjuk. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

forrás

elkötelezettség 

1. Adott ígéret; egy jövőbeli cselekvés megtételét, cél, eredmény elérését vállaló számon kérhető kijelentés. 

2. Hűséges hozzáállás, amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétfő, kedd, szerda

Érdekes dolog ez az emberbőrben kapott, földi létezés. Az a tapasztalatom, hogy az emlékek egy része nem változik, de azon túl minden más igen, napról napra, percről percre, folyamatosan.

Néhány éve szinte életcélom volt a testem megváltoztatása, az étkezés, a mozgás megszervezése és kivitelezése, a sorsom alakulását nagy részben a személymérleg által mutatott szám változása befolyásolta. A tavalyi mérlegállásokból nem tudnék statisztikát készíteni (ahogy korábban szoktam), mert nincs elég adat. Valahogy nem is érdekel, hány kiló vagyok, annyira mellékes ez szerintem. 

Idén nincs újévi fogadalmam, semmiféle téren. Mert nem óhajtok "függeni" a fogadalmaktól, nem szeretnék lelkiismeret-furdalást, ha esetleg valami nem sikerül. Biztosan fogok dolgozni, mert kell, biztosan fogok mozogni, futni, mert szeretem, biztosan fogok enni is. Úgy, ahogy nekem jó. Kényszer nélkül, túlagyalás nélkül, túlzott tervezés nélkül. 

Nincs fogadalom, de vannak dolgok, amiken változtatni fogok. Az egyik ilyen az elérhetőség: az internetes és a telefonos kapcsolat. Csökkentenem kell. Mert az élet nem odaát van, és mert ezekkel sokszor homokszemek módjára kifolyik az idő a kezemből.

A másik: mindenféle agyonagyalás nélküli minimális tervezés. Nekem le kell írnom, kell a lista az elintézendőkről, a határidős tevékenységekről, különben elfelejtem vagy halogatom, nem ritkán az utolsó utáni pillanatig.

A harmadik: visszahoztam a reggeli és esti rutinokat a FlyLady programból. Egyelőre még felírom, de egy-két hét múltán újra rutinná válik majd, hatalmas mértékben megkönnyítve és leegyszerűsítve sok "nemfontosdeinkábbnehalogassuk" dolgot. Nem mellesleg ezzel még időt is nyerek.

Mocorgó ✅

Plusz 45 perc meglehetősen intenzív tánc délután a sulisokkal (szökdelések, kitörések, guggolások...), rendesen izomlázam lett tőle. 🙂

Mocorgó ✅

Motiváció

Ha nem tudod, mit mozogj, menj sétálni. De van itt néhány tipp otthoni mozgásra is:

edzéstippek otthonra.

Boldog új évet! 🍀🐷☮

2017: zárszó

Szilveszteri bejegyzések:

2012 itt
2013 itt
2014 itt
2015 itt
2016 itt

Idén sem unatkoztam. :) Munka két országban, három munkahelyen. Ausztriai ápolás után helyettesítés a volt sulimban, majd szeptemberben kezdés egy új iskolában.

A blog 5. szülinapjára edzőterem bérletet kaptam ajándékba. 

Jártam is, szépen haladtam is, aztán egy kézsérülés (nem edzős) miatt nem tudtam súlyzózni konkrétan a mai napig.

Maradt a futás, de a kezem miatt ebben is hetek maradtak ki. Így is szép számú km-t gyűjtöttem az idén is a tavalyi 2016 km után. Pontosan 2002.6-et. 😊

Összegzés?

Nincsenek nagy vágyaim. Ami biztos: minden változik. Ezt kell elfogadnom. Már nem félek a változástól, akkor sem, ha nem mindig az/úgy történik, ami/ahogy jó, kedvező, kellemes lenne. Nem akarok agyalni, túltervezni, nem arra szeretnék fókuszálni, amit nem akarok, hanem arra, amit szeretnék. És mindezt leginkább nem a virtuális, hanem a való világban. Úgyhogy most ki is lépek innen.

Szép szilveszter estét kívánok!

2017-ben 2002 km

2016-ban, tervezve sikerült futni 2016 km-t (picit többet is).

Idén nem volt tervem, hogy meglegyen 2017 km. Azért futottam sokat.

Pontosan 2002.6 km-t. 😊

;)

Szombat

Szuper, amikor az ember 4 óra leforgása alatt eléri a fájdalomcsillapító napi maximális adagját, a görcsölés pedig csak enyhül. Ráadásul ez idő alatt 200 km-t levezet sötétben. Majdnem, mert 3 óra alatt vezettem ennyit, ma mindenki megelőzött.

De ha a barátnőmék ilyen messze laknak tőlem és látni szeretnénk egymást, akkor megyek. :) Még ha ritkán is.

E. készített nekem néptáncos frizurát, hazahoztam. :)

P. pedig isteni ebédet: raguleves volt, gyros fűszeres csirke és saláta. :)

Jesszus, fogalmam sincs, mit akartam még írni, és állandóan félregépelek, jobb, ha dőlésszöget váltok és vízszintbe helyezem magam.

Motiváció

"Itt egy ötlet: egyél úgy, mint egy felnőtt!

Állj le a gyorskajákkal, ne edd a gyerek gabonáját, tedd le az édességeket, hagyd abba a nassolást...

Tényleg ennyire enhéz ez? Hagyd abba a nyafogást! Ne keress kifogásokat! Viselkedj úgy, mint egy felnőtt és ne egyél úgy, mint egy televíziós reklám! Nőj fel!"

Dan John

Így...

*** Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel. ***

Márai Sándor

December 27., Hőgyész

Anyu rengeteget dolgozott értünk, a "nagy asztalért", azért, hogy négy generáció együtt lehessen kicsit. 

Szerdán átmentünk Tamásiba, vittem apu sírjára szaloncukrot, mert ő (is) imádta. Aztán megnéztük a miklósvári tavat.

Ebéd után is sétáltunk Hőgyészen.

És a húgom kérésére elkészült egy gyerekkori képünk 35 év elteltével.

A. és M. szervezett nekem egy kozmetikai meglepetés kezelést, eljött velem P. is, kis nagynénis-csajos órácska kerekedett így. P. a húgom lánya, hatodik osztályos, majdnem pontosan akkora, mint én, egyforma a lábunk, a ruhaméretünk. (És nem mellesleg nagyon sok mindenben nagyon hasonlít rám.) Úgyhogy a mostani ruháit tudom majd jövőre örökölni. :)

Hihetetlenül robog az idő, a húgom gyerekei lassan felnőttek (M. már 17 lesz), a nagymamám 88 éves. Egy-két év és M. már a saját életét fogja élni, P-t sem lehet már göngyörgetni, és amúgy is minden változik. Csak remélni merem, hogy nem ez volt az utolsó, "Nagy asztalos" karácsonyunk.

Mozgás összefoglaló (51. hét)

;)

Az 51. héten: 34 km

2017-ben eddig összesen: 1943 km.

Mozgás 1-2. hét itt

Mozgás 3. hét itt

Mozgás 4. hét itt

Mozgás 5. hét itt

Mozgás 6. hét itt

Mozgás 7. hét itt

Mozgás 8. hét itt

Mozgás 9. hét itt

Mozgás 11. hét itt

Mozgás 12. hét itt

Mozgás 13. hét itt

Mozgás 14. hét itt

Mozgás 15. hét itt

Mozgás 16. hét itt

Mozgás 17. hét itt

Mozgás 18. hét itt

19. hét itt

20. hét itt

21. hét itt

22. hét itt

23. hét itt

24. hét itt

25. hét itt

26. hét itt

27. hét itt

29. hét itt

30. hét itt

32. hét itt

33. hét itt

34. hét itt

35. hét itt

36. hét itt

38. hét itt

39. hét itt
40-41. hét itt (nyaralás)

42. hét itt

43. hét itt

44. hét itt

45. hét itt

46. hét itt

47-48. hét itt

49. hét itt

50. hét itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

December 26., Hőgyész

Mamival, M-val misén. 

Majd a húgomékért Szekszárdra, ők Budapestről utaztak le anyuékhoz.

A várva várt "Nagy asztal". Ahol mindenki talált fogára valót. Anyu most is nagyon kitett magáért, csodás ételeket tett az asztalra és vagy 15 féle süteményt.

M-nak is sütött külön, más alapanyagokból, a szénhidrát gramm/sütire kiszámolt (M. cukorbeteg).

Mindenki evett rendesen, aztán mentünk is sétálni.

Este felmentünk a keresztszüleimhez is, ott is volt sok csodaszép sütemény. Én csak egy pálinkát ittam keresztapámmal, M-nal szolidarítva nem ettem semmit.

Csodás volt együtt lenni.

(A húgom fotója.)