Tegnap megvolt az első kézműves szakkör. Bárki jöhet, aki szeret ügyködni, elsőtől negyedikig, mindegy, milyen szinten van a kézügyessége. Születtek mutatós és érdekes őszi fák ujjbegy-festéssel, de mindegyikü(n)k jól érezte magát.
Amióta fut az "újra tanítok" program, roppant egyszerűek az étkeim. A mai vacsorámhoz kivettem a fagyóból két Lottó szeletet és készült hozzá egy keto tea.
A Mohács-Pécsvárad útvonal csodaszép, de az utak állapota siralmas, botrányos, katasztrofális, kritikán aluli, szégyenletes. Aki járt már arra, annak nem kell bemutatnom. Reggelizni nem tudok munkába indulás előtt, mert nem marad meg a gyomromban az úton. És minden túlzás nélkül napi szinten imádkozom, hogy az autóm bírja ezt a terhelést... Van egy hosszabb út Pécsváradra, Véménd felé. Nem nagy kerülő, és jó az út. Ma arra jöttem haza. Lemértem: 10 perccel jöttem többet, a gyomrom a helyén maradt, az autó(ba)n nem mozdult el minden, ami elmozdulhat, nem kopogott-zörgött-csapódott, mint a másik úton.
Ma, amint hazaértem a munkából, nekiláttam a tegnap este felírt dolgoknak. Gondolkodtam rajta, hogy ledőlök fél órára, mert az energiaszintem közelített a nullához. De nem tettem. Egész héten úgy néztem ki, mint egy munkamániás, mert szinte állandóan a suliban voltam, aztán éjjel itthon folytattam a sulis munkát, így semmi, de semmi időm nem volt. Se magamra, se a lakásra, se az autóra, se az ismerősökre. Kitakarítottam, és mielőtt rendbe tettem volna az autót, kénytelen voltam kicsit pihenni, mert már nem láttam a fáradtságtól. Időm nem sok volt, a "sziesztát" választottam. Nálam ez azt jelenti, hogy félig ülő helyzetben fekszem az ágyon, becsukom a szemem és igyekszem nem gondol(kod)ni. Előtte beállítom a vekkert, 30-40 perc múlva csörög. Na ilyenkor nem szabad visszacsukni a szemem, mert akkor reggelig alszom. A szieszta után végre elmentem boltba (legalább tojás legyen itthon meg kávé...)... Aztán jött a sávozás a jövő hétre.
Konkrétan megint az egész hét "foglalt", és ugye kék színnel jelölöm az "én-időt", amikor mondjuk elmennék sétálni, megmosnám a hajam, olvasnék legalább egy oldalt (...). És ez még az ideális esetre készült terv, amit leginkább az tud megváltoztatni, ha hosszabbodik a suliban töltött idő. Már most tudom, hogy lesz változás, van néhány határidős dolog, ami pont erre a hétre kell majd. Persze papírmunka...
Az étkezési tervemnek már ez az elnevezés is túlzás: a múlt hetit prüttyentettem át kicsit, a hétvégit majd pénteken írom (erre a hétre nem terveztem hétvégére, nem leszek itthon szombaton, vasárnapra meg valószínű kapok maradékot).
Nem olvasom újra a bejegyzést, remélem, sikerült érthető mondatokat formálnom és hogy nincs tele elgépeléssel meg helyesírási hibával... Szpátty...
