Hétfő (Mo. 14/1.)

Mozgás	Étek
Túra: 600km. Busszal, haza :)	R: rántotta (3 tojás, 3 szelet sonka, 2 szelet sajt, 1 ek kókuszzsír) E: 3 szendvics V: 1 répa

Nagyon régen utaztam a kinti két hetem után ilyen jól haza. Most nem elöl ültem, hanem a sofőr mögött középen, K. mellett. Jókat beszélgettünk és az egész csapattal rengeteget nevettünk. Volt velünk egy kis kutya is, Dzsordzsi, aki az úton jóízűeket eregetett, de olyan intenzíven, hogy volt, hogy zacskót kerestem...

Nagyon későn, fél 12-kor jöttek értem, este 8 körül értünk haza. Ennyit az első szabadnapomról...

Meleg volt a buszban, de inni nem nagyon mertem. Amikor elkezdett fájni a fejem, Bábolnához értünk. Meki. Mit hoz a Boszi a Mekiből? Na mit:

Hát sóóót! Addig kerestem, amíg találtam a kis tasakok között. Ezt nyalogattam az út hátralévő részén és kortyolgattam hozzá vizet. (Olyan ez a kép, mintha egy repülőgép pilótafülkéjében lennék. Persze még repülőn sem ültem, de szerintem ez olyan.)

Az előző csapatot is csíptem, akikkel az elején utaztam együtt. A mostani is szuper. (Bár most cserélődni fogunk valamennyire megint). Jó volt hahotázni, mert bizony teli szájjal kacagtam, bárki leláthatott a féregnyúlványomig, bár azt nem láthatta, mert sok-sok éve kivették. ;)

A nap is lement, amire Mohácsra értünk.

Két gyönyörű túrás (munka)nap és egy fárasztó, de jó hazaút után maradt 13 napom itthon. 13 nap szabadság. Amire most nem tervezek. Vannak időpontok, amikre meg kell jelennem, szeretnék mozogni, napozni (...); enni is kell majd; valószínű festés lesz az albérletben; el szeretnék jutni néhány emberkéhez (...). Jó lesz. Tudom.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Snack

 1 szelet sajtot egy szelet sonkára tettem, feltekertem, szeleteltem. Falatszendvicsnek is kiváló smile hangulatjel

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Vasárnap (Ausztria 14/14.)

Mozgás	Étek
- 20km túra :)	R: rántotta (1 tojás, 1 sonka, 1 sajt, 1 ek kókuszzsír) E: 2 szendvics, 3 répa V: sült hús, sült zöldség, sajt-sonka tekercs, csokikrém

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Mázlista vagyok :) A tegnapi után ma is kimenő :)

Ma délelőtt 10-kor tudtam meg, hogy 11-től 5-ig kimenőm lesz. Még volt dolgom, aztán megkérdeztem magamtól: "Na, hova menjünk?". És jött is a válsz: "Irány Seckau!". Gyorsan megnéztem a neten, merre érdemes indulni, oké: Kobenz, Forststrasse. Bepakoltam a holnapi útra készített szendvicseket és a napi répa adagomat, egy palack vizet, felöltöztem és irány!

Szabályosan hideg volt és lógott az eső lába, így vittem egy pulcsit a hátizsákban, a kis kabimat meg felvettem. Olyan izgalommal indultam el (mindig így van, ha túrázni megyek), mintha a saját lakodalmamra sietnék. Első falu Rassnitz, aztán a második Kobenz. Megvolt az utca, hát akkor hajrá!

Pár tíz méterrel a bekanyarodás után már iszonyatos emelkedő jött. És már itt mesés volt a kilátás.

Csodaszép kék volt (ekkor éppen) az ég, de nagyon (!) erős szél fújt. Persze szembe.

Itt egy hármas útelágazáshoz értem. Megálltam, ittam. A Forsterstrasset balra felfelé mutatta egy tábla, de valahogy éreztem, hogy nem az a jó irány. Folytattam az utat a megkezdett ösvényen.

Csak tátottam a számat, nézelődtem, körbe-körbe forogtam: jobbra is, balra is, mindenfelé hegyek, erdők, rétek, szépség, kékség, csoda.

A következő héten nagyon a háttérben, a házon lévő barna háromszög fölött látszik Seckau. Itt már fáradt és éhes voltam, de mennem kellett, mert sajnos időre haza kellett érnem.

Aztán már korgott a gyomrom, hát elővettem az egyik szenyót és menetelés közben megettem.

Itt már nagyon izgatott voltam. Eleve ez a rengeteg szépség, a friss levegő is tette, no meg közeledtem a célhoz.

A kolostor már egyre közelebbről látszott...

És egyszer csak... Igen! Ideértem!

Irtó fáradt voltam, de nagyon örültem is.

A kolostor mellett van a falu híressége, a Hochwirt. Úgy döntöttem, itt iszok egy kávét.

Hát a Hochwirt egyszerűen gyönyörű, a kávé pedig finom volt. Picit gyengébb mint egy presszó kávé, viszont jó sok! Megettem hozzá a második szendvicset. A mosdó egy álom, muss volt lefotóznom.

No de nem volt sok időm ücsörögni, meg ülve nagyon hideg is volt, indulnom kellett vissza. Várt még rám 10 km, jó két óra gyaloglás.

Távolodtam a kolostortól, mentem -leginkább lefelé-, a táj varázsa mit sem változott.

Csak 7-8 km után álltam meg, Kobenzben, vagyis ültem le és nyújtottam egyet. Itt már nem volt őszinte a mosolyom és a járásom sem elegáns. Annyira fáradt voltam, hogy legszívesebben ott maradtam volna. De a túrában ez is jó, hogy nem hagyhatod abba, nem maradhatsz ott, lehetsz bármilyen fáradt, mert nincs már kajád, nincs vized, ráadásul nekem ugye még haza kellett érnem, folytatódott a munkaidőm.

Az útvonaltervező szerint 23km :)

200m szintkülönbséggel.

Sajognak a talpaim: tele vannak vízhólyaggal. Úgy érzem, tőből leszakadnak a lábaim. Annyira fájnak, hogy szerintem holnap kézállásban fogok kimenni a ház elé a buszhoz, ami majd hazavisz (Mohácsra haza, letelt a 14 kinti napom). De fantasztikus dolog menni, elviselni a fájdalmat, ennyi meseszépséges dolgot látni, megélni, percenként hálát adni azért, hogy ott lehetek, hogy mindezt átélhetem. Itthon aztán letusoltam és minden egyes sejtemnek hálásan megköszöntem a közreműködést. Megsimogattam a lábaimat, amiért elvittek és hazahoztak. Egy ilyen túra tényleg csoda. Szeretnék még sok hasonlót megtapasztalni.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha