Kimenő, 2. kör

1. kör itt

Fáradt voltam már és iszonyatosan hideg volt szél, így eleve kisebb távot terveztem be.

Igazi csoda, hogy tudtam párat fotózni, az még nagyobb csoda, hogy sikerültek is a képek, mert a szél miatt minden meglehetősen hevesen mozgott.

Egy nyulat sem láttam, fáztak biztosan, csak három őz rohant át előttem a földeken.

Frissen vetett krumpli:

Nagy szerencsém volt, hogy nem esett az eső, bár végig nagyon lógott a lába.

A 7.5 km után ez az 5 bőven elég volt.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kimenő :)

Nagyon ritka, de nagyon jó, amikor több óra kimenőt kap az ember egyszerre. Nemcsak azért, mert ennyi idő alatt tényleg kicsit ki lehet kapcsolódni, hanem azért is, mert az ember még gyalog is eljut kicsit távolabbi helyekre. Ma Schöngrabernben voltam, főleg mezőgazdasági utakon.

A domb mögött hagytam Hetzmannsdorfot.

Schöngrabern amúgy nem igazán schön, viszont vannak szép részei.

Például egy meseszép román temploma.

Balra az általános iskola. Aranyos.

Kis imafülke, a templom belsőből lehet lemenni, a fotó nem a legjobb, de élőben gyönyörű, ólomüveg ablakokkal.

Álomszép:

A szerintem legtüneményesebb ház a településen:

A távolban látszó templom Aspersdof, ott voltam legutóbb.

Hálásan köszönöm!

Igazi kimenő :)

Valahogy reggel éreztem, hogy jó nap lesz a mai. Délben jött A. lánya és elvitte a nénit, délután 5 után hozza vissza, így enyém lett 5 óra.

Amint elmentek, beborult az ég és esni kezdett. Sebaj, befejeztem az ebéd főzést, felporszívóztam. Aztán indultam. Ekkorra az eső is elállt.

A szokásos irányba indultam, azaz rendes kerülővel jutottam el Wullersdorfba. Itt rengeteg mezőgazdasági és egyéb összekötő út van, betonos is, földes is, rengeteget lehet menni.

Iszonyatos (!) szél volt, és habár izzadtam, fel kellett tenni a sapkát és a kapucnit is, és meglehetős plusz energiát igényelt ezek magamon tartása és a magam úton való tartása is, mert bár nem vagyok pehelysúlyú, komolyan arrébb-arrébb rakott a szél.

Keresztbe-kasul bejártam Wullersdorfot.

Parókia:

Ezen a pici téren, egy pici dombon áll a templom. Ez a piciny településrész egyszerűen mesebeli.

A pici tér alatt pincék vannak, ugyanúgy, mint Retz-ben is.

A falun túl is jártam:

Majd visszakanyarodtam, a templom újra, másik úton:

És pincék mindenütt:

A Weinviertel települések, azaz a falvak itt a környéken nagyon hasonlítanak egymásra. Sitzendorf is ilyesmi volt, Unternalb is hasonló.

Amikor elindultam visszafelé, még a nap is ki-kikandikált.

Igazán jó volt úgy kint lenni munka közben, hogy nem kellett öt percenként az órát lesnem, hogy mikor kell indulnom vissza. A 14. munkanapon ez a 14km igazi ajándék volt. Köszönöm!