2015. március 25., szerda
2015. március 24., kedd
Kedd (Mo. 14/9.)
R: 2 vajas kornspitz, kávé
E: kakukkfüves-kurkumás vadlazac, saláta; somlói
Délután Pécs, pszichológus.
A héten sok mesélni valóm lenne, de ami késik, nem múlik, hamarosan bejegyzetelem a netes naplómba. A lényeg: ha csak kicsivel is, de jobban vagyok.
Sok dologról szó volt megint a megbeszélésen. Mindig haladunk a megkezdett vonalon és a közbejövő dolgokat is átbeszéljük, helyre tesszük. Kiegészítő gyógyszert egyelőre nem kapok, várunk három hetet, aztán meglátjuk. Az alvási szokásaimon kell változtatnom (van, hogy 10-12 órát alszom egy nap), a Sertralin marad, a mozgás továbbra is fontos. Nagy "dicséretet" kaptam a laboreredmény miatt és amiért magamtól kialakítottam magamnak rutinokat, amik nekem nagyon sokat segítenek a mindennapokban.
Hazafelé tötymörgött a forgalom, így még a naplementét is sikerült közben megörökítenem.
De amit otthon láttam!!
V: a tegnapi karfiolos-spenótos alapú pizza maradéka, plusz az ebédről maradt saláta.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Piskóta tekercs
Piskóta:
- 8 tojás sárgája + édesítő + sütőpor
- ehhez a 8 tojás felvert fehérjét hozzákeverni
- 160 fokon, előmelegített sütőben, sütőpapírral bélalt tepsiben 20 percig sütni.
Lekvár:
- a barackot meghámozni, átforralni, ha kell, turmixolni, tiszta üvegbe töltve fejre fordítva, letakarva hűlni hagyni.
A piskótát még forrón lehúztam a papírról, tiszta konyharuhába tekerve hagytam kihűlni. Ezután töltöttem.
A piskótát még forrón lehúztam a papírról, tiszta konyharuhába tekerve hagytam kihűlni. Ezután töltöttem.
Csak a gyümölcs szénhidrát tartalmával kell számolni, ebben az öt szeletben egy evőkanál lekvár van.
Egyszerű somlói itt
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
.jpg)
2015. március 23., hétfő
Megjegyzéses 9
(2. rész itt)
(3. rész itt)
(4. rész itt)
(5. rész itt)
Anno két szakembert ajánlottak. Dr E. pszichológus, velem egyidős. Dr S. klinikai szakpszichiáter, anyuval egyidős, rengeteg szakágazati végzettséggel, hatalmas tapasztalattal. Nem láttam róluk fényképet, csak a szakmai önéletrajzukat és a születési dátumukat, és Dr S. mellett döntöttem.
Dr S. mindent tudni akart rólam. Fogta a füzetét és miközben válaszoltam röviden megfogalmazott kérdéseire, ő bőszen jegyzetelt. Nem ümmögött, nem reagált, nem bírált, nem mondott véleményt, nem ítélkezett, csak nyugodtan kérdezett, figyelt, írt.
Párkapcsolati problémával mentem el hozzá. De az egy óra alatt annyi mindenről szó volt, hogy azt hittem, fél napot voltam a teremben. A megbeszélés végén elmondta, mit tudott meg rólam, felsorolta, miben hogyan tudna segíteni, megkérdezte, megfelel-e ez így nekem, majd megállapodtunk, hogy úgy néz ki: tudunk majd együttműködni, és megbeszéltük a következő időpontot.
Már az első alkalommal tudtam: ő az én emberem. Nem volt üntyüm-püntyüm, nem volt megjátszott együttérzés, csak figyelt rám, csak kérdezett. Határozottan. Nem fogadta el a talán..., a lehet, hogy..., az azt hiszem... kezdetű válaszokat. Várt. Megvárta, amíg átgondolom, megfogalmazom és kimondom. Arra várt, hogy belenézzek önmagamba, hogy őszinte legyek magammal, hogy azt mondjam, ami a való. Ami ténylegesen bennem van, amit őszintén, amit igazából gondolok.
Ekkor még fogalmam sem volt róla, milyen szinten becsapom önmagamat. Még nem tudtam, hogy mennyire fájni fog, amikor a lelki tükör elé állok, Dr S. segít lehúzni róla a halvány rózsaszín, áttetsző tüll-fátyolt és szembe találkozom igazi önmagammal. Ekkor még "csak" hónapok után sem tudtam eldönteni, visszaengedjem-e G-t az életembe és gyakorlatilag azt vártam volna a doktornőtől, hogy ő majd megmondja nekem a tutit. De csak annyit mondott: társfüggő vagyok.
Már az első alkalommal tudtam: ő az én emberem. Nem volt üntyüm-püntyüm, nem volt megjátszott együttérzés, csak figyelt rám, csak kérdezett. Határozottan. Nem fogadta el a talán..., a lehet, hogy..., az azt hiszem... kezdetű válaszokat. Várt. Megvárta, amíg átgondolom, megfogalmazom és kimondom. Arra várt, hogy belenézzek önmagamba, hogy őszinte legyek magammal, hogy azt mondjam, ami a való. Ami ténylegesen bennem van, amit őszintén, amit igazából gondolok.
Ekkor még fogalmam sem volt róla, milyen szinten becsapom önmagamat. Még nem tudtam, hogy mennyire fájni fog, amikor a lelki tükör elé állok, Dr S. segít lehúzni róla a halvány rózsaszín, áttetsző tüll-fátyolt és szembe találkozom igazi önmagammal. Ekkor még "csak" hónapok után sem tudtam eldönteni, visszaengedjem-e G-t az életembe és gyakorlatilag azt vártam volna a doktornőtől, hogy ő majd megmondja nekem a tutit. De csak annyit mondott: társfüggő vagyok.
Hétfő (Mo. 14/8.)
R: 2 vajas-sós kornspitz, fél alma
E: (délután 4 körül, addig nem voltam éhes)
2 hatalmas szelet karfiol-spenót alapú pizza (sonka-hagyma-sajt feltéttel)
Mozgás: 2km séta
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
2015. március 22., vasárnap
Vasárnap (Mo. 14/7.)
Edzés reggel: Freeletics 2. hét/5.: Aphrodite
Reggeli: 2 vajas-sós kornspitz, fél alma
Snack délben: 2 marék sós mogyoró
Mozgás délután: biciklizés-séta kombó, 9 km.
Vacsora: saláta tökmagolajjal, cékla, csirke gyros
Ketogén étrend 40. heti összefoglaló itt
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Mini túra
Az ötlet már tegnap megvolt. Ma pedig jött a megvalósítás.
Mohács nagyon szép. És keresztül-kasul mindenhol van bicikliút. Hivatalos. Ráadásul nem az út szélén, hanem külön, nem az autók között kell csalinkázni.
Az albérlettől a Dunáig szinte nyílegyenesen vezet a bicikliút. Éppen a komp kikötőhöz. Innen jött az ötlet: odáig lebicajozom, átkompozok, a túlparton sétálok, majd komppal vissza, bicajjal haza. És így is tettem, annyi változtatással, hogy amíg vártam a kompra, addig ezen a parton is sétáltam kicsit.
Kb. 6 km volt a bringa, a többi a séta.
Ha már túl voltam, megnéztem, van-e arra jó kis futó útvonal. Hát van. Nem is egy. Lehet futni közvetlenül a parton is, de kb 200 m-rel feljebb van a töltés, na az egy szuper futóterep. Tehát egy következő futást akár ott is meg lehet majd ejteni.
(Amíg ki nem kelnek a szúnyogok, mert aztán képtelenség miattuk megmaradni ott a fák és bokrok között...)
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)