Már szombaton beszámoltam a Napi örömök bejegyzésben arról, hogy kedden, azaz holnap lesz a születésnapom. És hogy idén másképp szeretném, mint eddig. Eddig ugyanis nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy minden évben eljön az a nap, amikor az ember megszületett. Viszont ez a nap idén negyvenedik alkalommal jön el, ez egy meglehetősen kerek szám, hát most ünnepelni szeretnék. :)
Ma már kaptam két szülinapi üzenetet. És egy postai csomagocskát G-tól egy csoda édes ajándékkal. Ott csillog a nyakamban :-)
És este jött S., a munkaadóm, hogy szeretett volna meghívni holnap ebédre, de nem biztos benne, hogy étteremben tudnék magamnak olyat rendelni, ami teljesen megfelelő, ő pedig nem tud liszt, tejtermék és cukor nélkül sütni-főzni. Így azt találta ki, hogy holnap tíztől ötig elviszi E-t és nekem szabad napom lesz, ajándékként pedig este elvisz moziba, aztán beülünk valahova. Először szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, aztán mondtam, hogy ha a szabit megkapom, az nekem irtó nagy ajándék. De kiderült, hogy ő is szeretne kicsit kimozdulni, így aztán áment mondtam az esti programra. :)
.
A szabad óráimra is van már egy-két ötletem, de még utána kell nézzek a neten, hogy tudom megvalósítani.
A könyv, amit olvasok (Bronnie Ware: 5 Dinge, die Sterbende am meisten bereuen) egyszerűen fantasztikus. Szerettem volna kijegyzetelni a tetsző, megszívlelendő gondolatokat, de rájöttem, hogy gyakorlatilag az egész könyvet leírhatnám. És arra is rájöttem, hogy hallottam már erről a könyvről, sőt hogy a blogon is írtam róla! Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kellene. Persze csak akkor, ha elégedetlen az életével és változtatni szeretne rajta. Ha például munkamániás, ha a pénz megszállottja, ha fél a haláltól, ha tisztázatlan családi viszonyai vannak, ha nem képes kimutatni az érzelmeit, ha fél megtenni dolgokat, ha a mások elvárásai szerint ahelyett, hogy megtenné azt, amit szeretne...
Én is úton vagyok. Rögös és nehéz ez az út önmagam felé, de nap mint nap tanulok valamit a világról, magamról. És ezt sosincs késő elkezdeni. És ha egyszer elindul az ember, elkezdenek a dolgok úgy történni, ahogy szeretné. Elkezdődik a "bevonzás" a cél érdekében. Mindenki más szinten áll ebben a folyamatban, de a legfontosabb az, hogy felismerjük, hogy valami nem stimmel, valami nem jó, valamin változtatni kell. Közben kapunk leckéket -ki kisebbet, ki nagyobbat-, de utólag rájövünk, hogy ez is mind-mind azért történik, hogy segítsen nekünk.
Nálam apu halálával kezdődött, hogy észrevettem, valami nagyon-nagyon nem stimmel velem. Apunak alkohol problémái voltak és én gyakran kívántam a halálát. Amikor meghalt, sokáig azt hittem: én öltem meg. Sok évembe telt, amire ezt tisztázni tudtam magammal, és ekkor éreztem azt először, hogy van még egy csomó dolog, amit helyre kell tennem magamban, és hogy mindezt meg tudom csinálni, képes vagyok rá és érdemes. Találkoztam emberekkel, akiket megismerve sokat tanultam. Rengeteg könyvet olvastam, amik segítettek, segítenek. Elfogadni, megérteni, elengedni, feldolgozni. Már tudom azt is, hogy azért küldött a sors E-hez, hogy itt is rengeteg leckét megtanuljak. Nagy mértékben sikerült visszavennem az egómból, rengeteg alázatot, tiszteletet, elfogadást, megértést tanultam. Ez a másfél év alatt G. hatalmas segítségével megtanultam azt is, hogy a jogaimat hogyan érvényesítsem. Ő segített abban, hogy mára eljutottam odáig, hogy ez egy munkahely, és hogy ami a teljes ellátás címén jár, az jár, nem kell lemondanom az ételről, nem kell szerénykednem, nem kell éheznem.
S. ritkán jön, de ha itt van és beszélgetünk, sokat tanulok tőle, általa is. Ő egy egészen más világban él itt Ausztriában: sosem voltak anyagi problémái, rengeteget utazik, 45 éves, szép családja, biztos egzisztenciája van... De általa jöttem rá, hogy a pénz önmagában nem boldogít. Mesélt egy kőomlásos balesetről, amikor majdnem az egész családjával együtt ott maradt. És hogy azóta mennyire másképp látja az életet, a problémákat. Sok könyvet adott már kölcsön, mind-mind valamilyen szinten pont akkor került a kezembe, amikor egy bizonyos dolgon rágódtam. Mindegyik segített túllendülni egy-egy dolgon. És most ez a Bronnie Ware könyv! :)
Nem zavar, hogy negyven éves leszek. Örülök, hogy élek. És hogy egészséges vagyok. Szeretném magam jól érezni a bőrömben. Szeretnék szeretni, együtt lenni azokkal akiket szeretek. Szeretnék sok mindent látni, átélni, amíg megtehetem. Szeretném használni a lábaimat, amíg képes vagyok rá. Megtenni azokat a dolgokat, amiktől eddig féltem. Megélni sok mindent, amiket eddig nem mertem. Legyőzni a félelmeimet. Szeretnék jobb emberré válni, teljesen elfogadni magam és másokat. Szeretnék tanulni a hibákból. Jaj, sok mindent szeretnék :) Szóval előttem az élet :)
R: mandula
E: sajt, sonka, kolbász, avokádó, meggy
V: kolbászos tojás, paradicsom saláta.
.jpg)
