Nem volt túl fárasztó a napom, de fitt az egyáltalán nem vagyok. Egész hétvégén is pörögtem, de legalább haladtam is. Mivel a súlyom nem akar változni, centizés meg szerdán lesz, hétvégén eldöntöttem, hogy a héten napi 2 edzés lesz. Ja. Most inkább ülnék le a kanpéra és csak bámulnék ki a fejemből, vagy éppen szívesebben elmosogatnék, esetleg jó volna beülni egy kád langyos-illatos vízbe. De jön a mai 2. edzés.
Itt duruzsol ám a kisördögöm, olyan kis cuki, és annyira kedves a hangja, bökdösi az elmémet a kis vasvillájával, de nem bántóan ám, csak úgy cirógatva... Hát ide figyelj, te kis (ör)dög! Jó lesz, ha összezsugorodsz és kipukkansz szépen, jó lesz, ha veszítesz abból a csodavörös színedből, mert ez a csaj itt megfogadta, hogy bícsbádija lesz jövő nyárra! Beugrottam neked a chips-szel (lásd előző bejegyzés), azt is sok-sok hónap óta először, de utoljára! Ez a csajszi itt annyi mindent elkezdett és feladott már életében, hogy a bícsbádit nem fogja elszúrni! Hátrébb az agarakkal, kiskomám, mert fél óra múlva ha tetszik neked, ha nem, én felemelem a hátsóm, és lenyomom a délutáni Les Millset. Ja, hogy nem is tudod, miért gyötröm magam??? Hát azért, drága édes egyetlen aranybogaram, mert soha többé nem akarok olyan lenni, mint ezen az előtte-képen!!! Skubizz csak ide! Még az utána- képen is csak félúton vagyok, úgyhogy kár a gőzért, kisapám!
