Túra: Kelet-Mecsek

Cigány-hegyi kilátó (Kisújbánya).

Majd Bodzás-forrás.

Az a plusz 8.5 kiló, ami "felkúszott" rám és amire szinte mindenki azt mondja: nem látszik, azért meginogtatja a ruhatáramat. 27 fok, szikrázó napsütés, megyünk túrázni. Előveszem a nyári nadrágokat: nem jön föl..., nem megy össze a cipzár..., bele tudom magam préselni, de öt percet nem bírnék ki benne... Egyszer csak megjelenik M. az egyik rövid túranadrágjával. Felpróbálom: jó, csak a madzagot kell szorosabbra húznom. Úgyhogy M. nacijában túráztam.  🙈 (Megjegyzem: roppant kényelmes. De az övé, így hamarjában be kell szereznem legalább egy nyári rövid nacit...)

A táj mesés. Akkor is, ha már többször jártunk a Bodzásnál. A képek nem adják vissza a látványt. Se azt az érzetet, hogy kint, az úton 28 fok volt, az erdőben 23. Mennyei.

A forrás kifolyóját sajnos feltöltötte a törmelék, de M. kiügyeskedett két öt literes palacknyit. (A flakonokat vittük itthonról.)

Erdei gazdasági úton fel lehet menni a cigány-hegyi parkolóig (és tovább Kisújbányáig is). Az út eleje kátyús, ügyesen figyelve kikerülhetők, neon zöld felfestés is segít meglátni őket. Ez a szakasz után csodásan autózható.

A túra nekem nagyon kemény volt, hiszen nem mozogtam 3 és fél éve, és a nagy része húzós emelkedő. Visszafelé az egyik öt literes ballonnal a hátizsákomban még keményebb volt, de megérte. 

A pályáról hazafelé lekanyarodtunk a Breiti cukiba Bólyba. Sacher, koff.mentes kapucsínó, mmmm!

Néhány étkem...

... a közelmúltból.

Egyik kedvenc: kacsazsíros kenyér, zöldség.

Szilvás gombóc.

Grízgaluska leves.

Vajas-májkrémes pirítós, rántotta, zöldség (reggeli).

Rántott sajt, rizs, leki.

Sült hal, sült édesburgonya, saláta.

Sütőtök krémleves.

Ezek mind itthoniak. Munkanapokon szörnyen kuszán étkezem...

Mami- ma egy éve ❤

Egy éve ma reggel kedd volt, munkanap. Fél nyolc után csörgött a telefonom, unokanővérem hívott: mami elaludt. Kimentem az udvarra, sírtam. Felhívtam a húgomat. Sírtunk.

Mami a világ egyik legjobb nagymamája volt. Szerencsés vagyok, mert 49 és fél évig a mamikám lehetett. Óvott, védett, szeretett, segített, támogatott, tanított, nevelt. Rengeteget nevettünk együtt.

Hiányzik minden, ami vele kapcsolatos. (Nem tudatos sorrendben a képek.)

A kalácsai...

Ahogy a verandán ült. Varrt, olvasott, mesélt.

Minden évben nála is megünnepeltük a születésnapomat.

Unokanővérem lakodalmában.

Tanított.

Szabott, varrt. Itt éppen lábsúlyokat nekem a tornához.

Sokszor elvittük misére.

Vagy a hőgyészi forráshoz.

Itt mutatta meg, hogy kötöttek régen kendőt, a csomót Honihknopfnak hívták. (És ez a kendője nálam van.)

A hőgyészi kälberstalli keresztnél.

A gyönki otthonban. Ahogy eszi az imádott kompótot.

 Egy régi szülinap.

Palacsintasütés.

Mindig vittem neki német nyelvű dolgokat mindenhonnan, amerre csak jártam. Mindig mindent elolvasott az első betűtől az utolsóig, aztán beszélgettünk róla.

Nem tudom elmondani, mennyire hiányzol, mami. 

Egy éve ezen a napon felhívtam a gyönki otthont, beszéltem Sz-val, hogy mami megkaphassa az utolsó kenetet. Mert tudtam, hogy nagyon hamar meghal.

És nem ,nem megy a blogírás. Ma 7-től ügyeltem Sz-on, aztán át B-ra, aztán vissza Sz-ra, onnan vitt B. minket Villányba továbbképzésre, 4-re értünk vissza Sz-ra, onnan autómmal Mohácsra, nagyon gyors bolt, 5 óra volt, amire hazaértem...

Paff...

Hétfő- utoljára

Drága mamikám, egy éve ezen a napon láttalak utoljára. 

Most este nyolc, B-on kezdtem ma (megint elaludtam, M. ébresztett...), majd Sz-on volt gyereknap, utána háromig felügyeltem, csak most tudok sírni (M. edzésen). Az utolsó találkozásunk minden percére emlékszem. Te határozottan úton voltál, teljesen bizonyos voltam ebben. Olyannyira, hogy kihasználtam a lehetőséget és elbúcsúztam tőled. Egyrészt örültem, hogy találkozhatsz a sok-sok szeretteddel odaát (ha ez így van), másrészt anyu is csak négy hónapja halt meg ekkor, és ezután elveszteni téged is..., számomra emberpróbáló volt.

Azóta is borzalmasan hiányzol. Te is, a hőgyészi ház, a szereteted, a gondoskodásod, a türelmed, a nevetésed, az együtt töltött idő, ahogy a hajamat szárítottad, hogy mindenhez értettél, hogy bármit kérdeztem a svábságról, te tudtad a választ, a közös éneklések, az a rengeteg tudás, amiből meríthettem, ahogy tanítottad a kalács négyes fonását, az egyszerűséged, a segítséged, a tanácsaid (...).

Pénteken meghalt a húgom párjának az édesanyja is...

CSütörtök

A hétfői fáradtság után kedden hazaértem, ledőltem és 3 órát aludtam...

Aznap hírt kaptam a munkahelyemen a jövőre vonatkozóan. Nagyon nem tetszik. Kedden éjjel rémálmaim voltak, és hajnali fél 3-tól fent voltam, képtelen voltam megnyugtatni magam. 

Ugyanez ment szerdán is.

Ma (csütörtök) az óráim után kerek 3 órán át csak adminisztráltam, fél órával túllépve a 8 órás munkaidőt, de a dolgom tizedét sem végeztem el. Pedig csak 3/4 3-kor keltem fel mosdóba, akkor először...

Abnormálisak (!) minden munkakörben (amiben ismerősök dolgoznak és mesélik) az elvárások(k). Komolyan: sokszor belegondolok, megéri-e...

Kedd

Tavaly ilyenkor. 

Ma is este van. Nem pakolok. Nem garázsvásározok anyunál.

De ma sem tudok írni, mert ma is borzalmasan fáradt vagyok...

Hétfő

Egy éve ilyenkor hallottam anyut a fejemben. 

Egy éve ilyenkor voltam maminál. Akkor még csak sejtettem, hogy utolsó előtti volt ez a találkozás.

Tavaly ilyenkor ezerrel garázsvásároztam anyu lakásában.

Tavaly ilyenkor jöttek unokanővéremék anyu lakásába elvinni, amit szerettek volna. És ugyanezen a napon voltak a húgomék maminál. Akkor még nem tudták, hogy utoljára. Mami ébresztehetetlen volt.

Ma roppant zsúfolt, tömény, eseménydús munkanap volt. Csak egy szösszenet: kis tanítványom 3. lett a szövegértés versenyen. 😎 (Az év végi beszámolóra összeszámolom majd, hány tanulót versenyeztettem hány versenyen. Az első szám 20 körüli.)

Olyan fáradtan értem haza, mint akin az ország összes úthengere átment. És még csak hétfő van...

Szombat

A május 2. ledolgozása. Tantestületi kirándulás Vízvárra.

Egy csodálatos kollégát ismerhettünk meg. K. megmutatta az iskolát, ahol szinte egy személyben visz mindent. Azaz 4 (!!) évfolyam van bent egy óráján. Reggel 7-től délután 4-ig.

Az iskola tünemény, a Dráva partján, fák között, jó lebegő, természet, hatalmas közösségi tér, ahogy belépünk. Mindenük van, ami kell.

Megmutatta a templomukat is: mesésen szép.

Lesétáltunk a Dráva-gáthoz.

Az a csend, nyugalom, madárcsicsergés... Ahhh...

Ebéd Barcson. Mennyei volt!

(Amikor a fotóst fotózzák ;) )

Borzalmasan elfáradtam, de jó volt kicsit nem a megszokott környezetben lenni, finomat enni, K. pedig hatalmas inspiráció.

 

Jó éjt!

 

Borz...

... almas hetem van.

Amit el lehet felejteni, azt elfelejtem.

Amit össze lehet keverni, azt összekeverem.

Amit félre lehet érteni, azt félreértem.

Amit el lehet szúrni, azt elszúrom.

Amire rá lehet szervezni, arra rászervezek...

(Folytathatnám.)

Nem hiszem, hogy jó tanító vagyok. Nem hiszem, hogy jó kolléga vagyok. Már nem is tudom, mit hiszek.

Tudom, hogy nem csak az én munkakörömben van így, hogy valami nagyon-nagyon-NAGYON nem jó irányba megy.

Nálunk folyamatban a követező tanév szervezése. És csak amennyit most tudok, arra a lelkem sikít: Nem, NEm, NEEEM!

Fáradt vagyok, nagyon, végtelenül fáradt. (És tudom, hogy nem csak én.)

Nem tetszik az irány, ami felé tartok.

(Most ezt befejezem. Gyere el velem egy hétre, kezded majd kapiskálni, miről beszélek.)

......

Ma egy kis elsős mondta: "Ez volt a legeslegjobb óra! Te vagy a legkedvesebb, legaranyosabb tanító nénim. Nagyon szeretlek. Te meghallgatsz, veled lehet beszélgetni, mindent elmondhatok neked. Soha nem felejtem el ezt az órát." 

Nem önfényezésként osztom ezt sem meg. De én még ezek miatt vagyok ott, ahol.

Sok dologban kell változtatnom. Ha nem változtatok, fel fog őrölni. Nem tudom, lesz-e erőm...

 

Hétfő

Este fél hét. Most ültem le.

Munka után könyvelő. M. sitty-sutty intézte az ügyemet.

Bank. Másfél óra. De kész a netbankom és sikerült elutalni a NAV-nak az SZJA befizetendőmet. (Amiért anyu halála miatt a lakását a vásárlás utáni két éven belül adtuk el, majdnem kereken 400ezer Ft-ot kell befizetnem, a húgomnak is...)

Kocsimosás. (Nem koszos volt, hanem -jó magyarul- galambszaros. Az meg egy-két nap alatt megmarja a festéket...)

Bolt. Kettő. Csak azt vettem, ami a kajához kell.

Autóval a bejáratig, cucc kipakol a lépcsőházba, kocsit elvittem a garázsba, hazagyalogoltam. Cucc fel.

Fél 6-ra értem haza. 

Főzés. (Zöldségleves, krumplipüré, sült hal, saláta és M-nak muffin.)

Fél 7, szóval most ültem le, amíg nem kell ránézni a főzésre. Még reggelit, tízórait kell pakolnom. Meg majd az ebédet dobozolni.

Fél nyolc. Az ebédem dobozolva. Várom, hogy hűtőbe tehessem. A muffin is kész. Még el kell pakolni...

Háromnegyed kilenc. Pakolva, dobozolva, hűtőzve. Purc.

Fotózni elfelejettem. Nem tudom, volt-e már, most ezt a képet szúrom be ide:

Mérleg

Az ábrán az utóbbi egy évem kg-ban.

A zöld vonal az átlag, a piros a "cél" (amennyi szoktam lenni régebben).

Szépen látszik, amit a ruhatáramon érzek: sokat híztam. Az utolsó 2 pötty a mai és a tegnap reggeli mérés. (Előtte ritkán álltam mérlegre.) Semmi mást nem tettem, mint tudatosan választottam ételt és csökkentettem a nassolást. Hozzá kell tennem, hogy nagyon rosszul eszem. E. kolléganőm fogalmazta meg jól pénteken: Te mindig odafigyeltél. Hoztad a dobozaidat. Csak azt etted. És rendszeresen. Most meg délig nem eszel vagy keveset, aztán olyan éhes vagy már, hogy bezabálsz. És össze-vissza eszel. Mondta ezt azután, hogy bevágtam két tányér babgulyást, aztán vagy 6 szilvás gombócot. Ez a mennyiségű kaja viszont kellett ahhoz, hogy meginduljon az emésztésem. Szegény szervezetem a héten azt hitte, gond van, nem kap több ételt, raktározni kell. (Sőt nem csak ezen a héten hihette ezt.) Másnapra lement fél kiló. A szombati tudatosság után vasárnapra negyven deka mínusz.

(Nem úgy készül ez a bejegyzés, mintha a kilók száma lenne a legfontosabb.)

A héten reggelente öltözésnél már komoly gond volt, hogy vannak ősszel vett ruháim, amikbe egyszerűen nem férek bele. Elkezdtem egy kupacot ezeknek, és magasodik. És nem mellesleg nagyon érzem ezt a plusz hét kilót akkor, amikor fel kell mászni a harmadikra (a magasföldszint miatt konkrétan negyedik), mert legtöbbször meg kell állnom pihenni. Van, hogy kétszer is... Tudom: mozognom is kell(ene), legalább sétálni és nyújtani. Beszélem meg magammal napi szinten, hogy ezt sem szabad halogatnom.

Dobozoltam holnapra egy nagy adag rántottát, főzni nem volt energiám. Teszek még zöldséget hozzá és némi kenyeret. Fél 3-ig órám van, aztán megyek a könyvelőhöz, vacsorára itthon vagyok. Ha M. nem dolgozik és főz, eszek meleget. Ha nem így lesz, akkor viszont összedobok valamit. És lassan talán sikerül megint annyira összekapnom magam, hogy főzzek minden más-, harmadnap.

 

Vasárnap

Húzós munkahét után szombaton temető-körút. Iszonyatosan elfáradtam.

Ma sokáig aludtam. Késői reggeli.

Kis pakolászás, majd újabb alvás.

Tegnap kaptam keresztanyumtól cserepes virágot (ugyanolyat, amilyet a múltkor is, csak azt szegénykémet sikerült kirohasztanom...), de kijött egy hajtás. Mivel volt még ugyanolyan, ami megette már a földjét, a kettőt átültettem egy cserépbe. És most figyelek a locsolásra.

Újabb húzós hét jön, sok magán ügyintézéssel, suliban versennyel, kirándulással, miegymással, össze kell szednem magam, hogy helyt tudjak állni energiával.

(Ma van keresztapám -anyu testvére- születésnapja. Sajnos már a harmadik égi...)