Étkezés 2024.

A (2024. évi) decemberi fotózott étek-képeket csatolom.

A legmenőbb a rántotta és a kacsazsíros kenyér (főként reggelire). Rákattantam a kacsazsírra. (Ilyen vagyok alapban: van, hogy szőlőt eszem szőlővel, van, hogy kacsazsírt kacsazsírral.) És tényleg ügyesen kompenzálok: ha egyszer többet eszem, utána tudom úgy intézni, hogy ne legyen hízás a dologból.

De azt is tudom a majd' két évtizedes tapasztalatomból, hogy a mérleg smafu. A ruházat pl. sokkal jobb visszajelzést ad. A tükörrel együtt csúcs a "jellemzés". No meg az érzés, a test-érzet sem kutya. 

De az is biztos, hogy a test-lélek-szellem hármasa egyensúlya az alap. Bármelyik is "kileng", akkor ugrott az emberi stabilitás. Nálam a lélek és a szellem valami másik dimenzióban anyu és mami halála óta. Törekedem az egyensúlyra...

Újévi túra

Reggel időpontra mentem 8-ra vérvételre. Januárban lesz két kör vizsgálatom az alvásklinikán, ezek mellé kérte az orvos a labort. (M. vitt és hozott, köszönöm!) Este 8-tól már nem ehettem, korgó gyomorral ültem le a vérvétel után reggelizni.

Napokig fagy volt és hatalmas, sűrű köd. Ma reggel kisütött a nap, pillanatok alatt levette a fák zúzmaraköntösét. Mi pedig meglátogattuk a Sós-hegyi kilátót, ahol 2023. februárjában jártunk utoljára. 

A Mecsekben még megmaradt a hó. A túraútvonal nagy részben szimpla jég volt még délelőtt, de a szélén a hóban lehetett haladni.

A következő kép szépre sikerült volna, ha az ujjam bele nem lógna. A sztori háttere: nagyon erős szél fújt odafent, örültem, hogy meg tudtam tartani a kezemben a telefont. És: egyáltalán nem szeretnék a tökéletesre törekedni vagy mentegetőzni. A kép marad és pont.

Lent a városban ebéd a Bellozzoban. Én egyszerűen imádom, és tésztán simán el tudnék tengődni napi szinten.

Aztán freikávé a Király utcában.

A sétával együtt 5 km-t mentem ma, ami az elmúlt hónapokhoz képest szuper teljesítmény. (Khm.)

Vacsora.

Aztán meg is jött a leletem. Tulajdonképpen meglepően szuperek az értékeim (ahhoz képest, hogy egy éve abszolút semmit nem mozogtam, néhány dobozolást kivéve random étkeztem). (Női egészségcsomag 50+-t csináltattam, tényleg rengeteg adatot megtud az ember magáról.)

Befejezem a blogbejegyzést, közzéteszem a blog FB oldalán, aztán lassan hajcsi. (Az éjjel megint szinte semmit nem aludtam...)

2025. január 1.

Az év első napja késői felkeléssel kezdődött.

Reggeli.

Majd "nagy kör", temetőzés, rokonlátogatás Tolna megyében. Sajnos most is sietve: napok óta fagyott és sűrű köd lepett be mindent, igyekeztünk nem korom sötétben hazaérni, de még a sietség ellenére is úgy lett.

Régen láttunk ilyen gyönyörűséges zúzmaraságokat.

Késői pár falat ebéd keresztanyumnál (lencsesaláta, fasírt, saját kenyere).

Itthon pár falat vacsora hét körül. Én nyolctól már nem ehettem. (A miért a következő bejegyzésben.)

Zárszó 2024

2024 utolsó napjának utolsó órájában egyedül ültem itthon, amikor leesett, milyen szerencsés vagyok. Apu rövid (54 évnyi) életében elvesztette a nagyszüleit, az édesapja egy hónapos korában halt meg, még éltében meghalt a testvére, a pótapukája, az édesanyja. Maminak 11 éves korában ment el az édesanyja, aztán elvesztette a pótanyukáját, az édesapját, a hőn szeretett férjét, majd mindkét gyermekét. Anyu végigélte pótnagymamája, nagyapja, férje, testvére halálát. Nekem 26 év adatott meg apuval, 27 év papival, 49 anyuval és mamival. És még itt van a húgom és sok ember, akiket szeretek. 

"Egyszer minden a helyére kerül. Az is, amiről most azt gondolod, elképzelhetetlen, hogy megoldódik.

Megéri várni. Megéri kitartani, mert amit cserébe kapsz, a legszebb álmaidat is felül fogja írni. "

(Müller Péter)

Elgondolkodtató

Elgondolkodtató gondolatmenet az élet lényegéről, így év vége felé... az orosz író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin tollából.

"Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az.

Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti.

Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok."

(Kiss Eszter)

Karácsony és másnapja

Az első karácsony nélkülük. Anyut 11, mamit 7 hónapja láttuk utoljára. Mindig ők tartották a családi karácsonyt. Idén én vállaltam. 

Vettem egy terítőt textil szalvétával, felpróbáltam az asztalra, de nem adta vissza azt az érzést, amit szerettem volna. Mivel középen már egy ideje a horgolt terítő volt, elővettem négy kis szintén horgolt terítőcskét, amik Hőgyészen mami vitrinjében voltak mindig, az asztalra próbáltam. Ez az! Pontosan ezt az érzést kerestem.

A többi adta magát. A poharakat anyutól hoztam át tavasszal, használom is, hétköznapokon is néha.

Két éve ugyanez volt anyu egyetlen mohácsi karácsonyi nagy asztalán.

Az arany szélű készlet egyértelmű volt, minden családi ünnepen ebből ettünk.

Az evőeszközök sokáig ott voltak anyu szekrényében. De egyik garázsvásárlónak sem nyerte el a tetszését. Emlékszem: már szinte mindent elvittek, ezek ott lapultak egy elég zacskóban. Kikészítettem a konyhaasztalra, hogy még gondolkodom, hazahozzam-e. Végül hoztam. Pár napja felpolíroztam őket, csillogva várták az ünnepet.

A gyertyatartó ezer éves. Ha jól emlékszem, még mamiék présházából való.

A menün nem sokat agyaltam. És mindenkinek be is jött.

Este...

... egy kis dídzséskedés ...

... majd egy mini Mini.

Reggeli után a húgomék hazautaztak.

(Minden fotót a húgom készített, a kollázsokat is.)

Nagyon hálás vagyok ezért a két napért, hogy a húgomék eljöttek, és ha csak négyen is, de együtt lehettünk.

...

"Ott vagy otthon, ahol hazavárnak. Ahol a csendnek értelme van, az illatnak íze, a szívnek néma aggodalma. Ott vagy otthon, ahol önmagadhoz térsz haza, ahol nincs elvárás, helyette szeretet van. Azért, mert vagy."

 Todorovits Rea