Reggel elszáguldottam anyuékhoz. Szerencsére jól vannak. (A húgomék sajnos nem... 😢) Ablakot kellene nála -is- pucolni, amihez össze kell kapjam magam, jelenleg ugyanis még -fizikailag- nem vagyok képes rá.
A kertben már van egy kis tavasz.
Vittem a dobozomat, ettem a Buddha tálamat.
A vérnyomásom a nekem megszokott volt. (Maminál van mérő, hétvégenként meg szoktam mérni magamnak. Maminak csak akkor mutatom meg, ha magasabb, tiszta frászban van a száz alatti vérnyomásomtól. Pedig a mai nem is olyan rossz.)
Mamival elolvastattam a bélflóra étrendet, elpityeredett. Mert hogy semmi "normálisat" nem ehetek. Ő az ebédje után mézeskalácsot nasizott. Odanyújt egyet nekem, fenyő alakút.
- Mami, ilyet sem ehetek.
- Azt nem írták, hogy karácsonyfát nem ehetsz! 
Időben indultam haza, minimum egy óra az út, még vásárolni kellett. Utálok boltba járni, így bal oldalon van a képen, ami a következő 4 naphoz kell, a jobb oldalon egy kis "betárazás": lencse, csicseri, bab, cékla.
Amint a boltból hazaértem, nekiláttam a főzésnek. Az energiaszintem pirosan villog, de ennek meg kell lennie!
