December 26. (2012-2020)

 2012 (Mohács)

2013 (Mohács)

2014 (Budapest)

2015 (Hőgyész)

2016 (Ausztria, munka)

2017 (Hőgyész)

2018 (Mohács, Pécs)

2019 (Mohács, Pécs)

2020 (Hőgyész) 

December 25. (2012-2020)

 2012

2014

2015

2016 (Ausztriában, munka)

2017

2018 (Hőgyész)

2019 (Hőgyész)

Idén (Mohács)

Sajtos karaj, krumplipüré, saláta.

Holnap-holnaputánra "Nagy asztal" a terv. Időben elkezdtük a szervezést, 8 ember 3 helyről, de elég cifra már így a végére.

Neten/telefonon egyeztetés: időpont pipa, kaját rendeljük, oké. Adott a "csapat": A, B, C, D. D dolgozik, éjszakás, csak délután tudnak indulni. E, F. Közben F táppénzen, mandulagyulladás. 3 orvos mondja, hogy bakteriális, nem c ovid, de ma még mindig lázas. G, H helyben. Mai fejlemény: D édesanyja nincs jól, mentő, kórház, pozitív teszt. Nem élnek együtt, nincs kontakt. F közben eldönti: nem jön, eleve nincs jól, és nem akar grimbuszt sem, ott van anyu, 9 hónapja műtötték, a 91 éves mami, és a cukorbeteg B. E ápolta F-et, így gondolkodik, vajon nem jelent e "veszélyt" a többiekre nézve. Szóval zajlik, és holnapig még hátravan fél nap. :)

Szenteste 2012-2020

2012-ben

2013-ban

2014-ben

2015-ben

2016-ban (Ausztriában, munkával)

2017-ben

2018-ban

2019-ben

Idén:

Megint csak semmi faxni. Anyai dédanyám örökségével terítettem.

Halászlé T-tól, nagyon finom volt!

Közben M-t istápoltam, mandulagyulladása van, lázas.

Benne pedig gyönyörködöm. :)

Random régi karácsonyi képek 🎄

Random rég(ebb)i karácsonyi képek.

Ez éppen a húgoméknál. Csodaszép volt és sokat nevettünk (is).

 

M. mindig csempészett valami nem odavalót a karácsonyfára. Már felnőtt, de tuti, hogy az idén sem lesz másképp.

"Nagy asztal". Remélem, hogy idén is összejön.

Szörnyen régen, még Tamásiban, még apuval.

Amikor még angyal voltam. 😆

És bizony hat éve rendes tél volt karácsonykor, de csak Baranyában. Húgomék jártak nálam, innen vittem őket anyuékhoz. Bátaszék után mintha elvágták volna a telet, tavasz lett. :)

És a végére egy tényleg ezer éves kép. Az 1980-as évek legelejéről. Egy volános karácsonyi ünnepségen Tamásiban a húgommal az O, Tannenbaumot énekeljük.

🎄

Szerda, december 24.

Elkészült. :) Élőben sokkal szebb. :)

Hajnalban kétszer ébredtem arra, hogy valami leesett. A fáról mászott le két mézeskalács. Tisztára olyan volt, mint amikor még Tamásiban a cicá(i)nk pofozgatták le a díszeket.

Ebéd: sajtos karaj, paradicsomos rizs, borsó.

Annyira jó így benézni a szobába a folyosóról. :)

 

Szerda

 

Jó ideje megvolt már a fa, már talpban várta a teraszon, hogy bekerüljön a szobába. Álomszép fenyő. Ha csak úgy dísztelenül hagytam volna, akkor is csodás éke lenne a szobának. Ma elkezdtem díszíteni. A saját mézeseim kerültek rá eddig, szalmadíszek és dió.

Anyutól hoztam pár régi dolgot. ezeket az angyalkákat azóta ismerem, amióta az eszemet tudom. Nekem mindig ők voltak a húgom meg én.

Holnap fejezem be a díszítést.

Kedd

Korán keltem. elmosogattam a tegnapi főzés kellékeit. Elpakoltam. Elkészítettem a karácsonyi csomagokat. Kis tasak, jelképes ajándék.

Előkészítettem a karácsonyfa helyét. Majd megsütöttem rá a mézeskalácsot. Anyu kölcsönadta az ezer éves családi szurkodókat. 

Délután konzultáltam a dokival, akinek tegnap átküldtem a laboreredményemet. Kér még egy kiegészítő labort is. Először azért elmegyek nőgyógyászhoz, magán úton (mert csak így rendel, endometriozis specialista). Így is csak január 20-ra van időpont... Addig legalább még jön egy fizetés... Ha nem endometriozis, lehet még akut intermittáló porphyria. Ezt Budapesten szűrik, és a Jóisten mentsen mindenkit ettől a betegségtől...

Nem fogok ezen kattogni állandóan, csak nehéz figyelmen kívül hagyni a folyamatos fájdalmat, a hullámokban jövő görcsölést. Ma (most) épp 10/6-os, és már ennek is örülök...

Hétfő

Pénteken volt a szünet előtti utolsó tanítási nap. Már iszonyú fáradt voltam. És görcsöltem egész nap. 10/9.5-ös. Mivel összesen öten vagyunk felnőttek a suliban, tartottunk magunknak egy mini kis ünnepet. Halászlé, jelképes ajándékozás. Fullos koktéllal alig tudtam ülve tartani magam a széken. 

Szombaton a délelőtt még gyógyszeres-szenvedős volt, estére már bírtam szerek nélkül.

Vasárnap anyuék. Segítettem kicsit a karácsonyi előkészületekben. Mami kiakasztotta a húgom -akkor még kis- fiának az egyik karácsonyi ajándékát a szekrénykulcsra. A nagymamák mindent megőriznek. Amit nem tárgyként, azt a szívükben.

Csütörtökön voltam dokinál a görcseim miatt, ő kért vérképet. Én meg beutalót és időpontot a laborba. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Február 12-ére kaptam volna, de az nagyon késő. M. protekcióval szerzett nekem beutalót, ma reggel mehettem érte. Azzal a laborba, onnan egy másik papírral fizetni, vissza a laborba. A fizetős papírommal soron kívül behívtak, és 2 óra múlva kezemben (vagyis az eeszt-n) volt az eredményem. Nem meglepő, mert szerencsére így szokott lenni, és örülök is neki, mert sine morbo. Nem indultam rögtön haza, szédültem, így ültem még egy kicsit a kocsiban. Otthon aztán próbáltam meggyőzni a 10/5-ös "hasfájásomat", hogy igazán nincs görcsölésre oka, hiszen -legalábbis- a vérképem nagyon szuper.

Délután be kellett mennem a városba ügyeket intézni. Mivel máshogy nem megy, így kénytelen vagyok maszkot húzni. Szemüveg, maszk, kint hideg, bent meleg, hát nagy botorkálás az egész, de szerencsére eddig mindenki mindenhol nagyon kedvesen arrébb rakott, ha útban voltam, segített, ha kérdeztem. A bioboltban a tejfehér szemüvegem lejjebb toltam, fölötte néztem a polcot. Mandulaliszt kellett. Oké, megvan. 680 Ft, hát drága, de kell (meglepit szeretnék belőle). Fizetek. Az eladó: 3680 Ft-ot kérek. Hát sokkot kaptam, belém szorult a szó, fizettem és távoztam. (Ezer éve használtam utoljára mandulalisztet, tudom, hogy akkor sem volt olcsó, hát most sem az.)

Sikerült egy kivétellel mindent elintéznem. Még kiváltottam és átvittem M. gyógyszerét, és megfőztem 2 napra. Csak ebédet. Rakott krumplit. Hogy egyszer végre igazi, hagyományos, anyu-féle rakott krumpli legyen, vettem egy kis kolbászt bele. Itthon láttam az összetevőket...

... de mostanában a legbagatellebb dolog a (szőlő)cukor a kolbászban...

A haladással egészen jól haladok. Amikor elviselhető a hasam, akkor halad(gat)ok, és sok kicsi sokra megy. Ha a Jóisten is úgy akarja, hamarosan meglesz a 2020 km.

 

Vasárnap

A december, az adventi időszak általában az elcsendesedés ideje. A naptári év vége felé közeledvén számot vetünk a hátunk mögé kerülő 365 nappal, összegzünk, megvizsgáljuk, mi történt, összegyűjtjük a jó és a rossz dolgokat, a jóknak örülünk, a rosszakból tanulni próbálunk.

Az idei év mindent felforgatott. Úgy vélem: mindenki életében. És még koránt sincs vége. Nálam -istenem, idén rengeteg szónak változott meg a jelentése, "viccesen" hangzik:- hullámok voltak. Kisebbek, nagyobbak. Volt, amelyiket sikerült meglovagolni, volt, amelyik majdnem maga alá temetett.

A december más. Ez egy tomboló hurrikán. Az elmémben dühöng, vijjog, rohan körbe-körbe, mindent beszippantva és vágtatva járja ördögi táncát. A szó szerint mindennapi újabb és újabb -nem pozitív- történések egyre csak erősítik. Lassan már akkora zajt csap, hogy a fülem képtelen felfogni. Ez az a pont, amikor csend lesz. Amikor már nincs akarás, nincs elvárás, nincs harc, se ellenkezés. Csak csönd. Valamiféle békés belső nyugalom.