Szombat, Szenteste, Ausztria 14/2.

Van lottóm a hétre és hoztam ki minden másnapra egy sorsjegyet. Tegnap húzták az egyik lottót, egyesem lett és két szám volt mellette. Ma kapartam az első sorsjegyet és nyertem egy ezrest. 😊

A tegnapi (elég lesz a jó munka, nem kell a maximális) elhatározás mellett azt is eldöntöttem, hogy a takarodó ideje este tíz óra lesz. A. úgyis csak szenved, nyűglődik esténként, neki is jobb, ha inkább alszik. És mivel amint leteszi a fejét, alszik, csak rá kell beszélnem, hogy menjen nyugodtan az ágyba. Mivel szegény azt hiszi, nem otthon van, hogy ez itt egy "szanatórium", lehetnek itteni szabályok. Tegnap simán sikerült a dolog, tízkor már aludt.

Viszonylag nyugodtan telt a délelőtt. És kora délután kimehettem kicsit.

Szerencsére semmi nyoma a karácsonyi időnek és hangulatnak, így azért könnyebb viselni itt.

A séta után karácsonyi film ment a tévében, éppen fát díszítettek. Nem volt egyszerű, de rávettem A-t, hogy díszítsük fel mi is, ha már egy ilyen csodaszép fenyőt kaptunk. 

Ötre jött az unokája A-ért, a megbeszéltek szerint elvitte a családi vacsorára. (Az ezt megelőző háromnegyed órát nem kívánom senkinek: A. csinosba öltözött a segítségemmel...) Meghívtak engem is, de a kedvesség ellenére van ebben már tapasztalatom: ott is A-val kellett volna törődnöm, így viszont kicsit csend lehet, kicsit kiszakadhatok az ápolásból, mást ne mondjak: van valamennyi szabadidőm/kimenőm.

Egyedül voltam a házban. Egészen furcsa érzés. Igyekeztem úgy megélni a dolgokat, ahogy vannak. Igen: karácsony van. Nem, nem vagyok otthon, nem a szeretteimmel vagyok. Velük már ünnepeltem kicsit előbb (tudom, hogy az nem ugyanaz). Persze, hogy jobban szeretnék otthon lenni. Velük. Együtt. De itt vagyok. Végigpörgettem a tévé csatornákat: természetesen csupa karácsonyi, családi film. De nem akartam egyet sem nézni, mert amilyen érzelgős vagyok, jött volna a pityergés. Annak pedig nincs értelme. A gondolataim azért otthon is jártak, eszembe jutott a sok eddigi karácsony, a jók is, a rosszak is. Mert volt rossz is. És nem fogom idealizálni az ünnepet azzal, hogy nem veszek tudomást a rossz dolgokról.

Hoztam ki magammal néhány dolgot, amivel kicsit feldobhatom az itteni napjaimat: írtam már a lottót, a sorsjegyet, de van szaloncukrom, Snickers-em és pálinkám is (itt is köszönöm M-nak!). Az utóbbi kettővel még nem éltem, de ma ettem szaloncukrot, és ó, anyám, hát valami mennyei! Egészen friss, pont jó a csokiréteg vastagsága a zselén, roppanós, isteni! (Nem viszem ám túlzásba, nem szeretnék rosszul lenni.)

Van rá remény, hogy A-t holnap is elviszik egy-két órára. Hát reménykedem.

Még 12 nap.

Péntek, Ausztria 14/1.

Ülök és olvasok. Nehéz még koncentrálnom: hajnalban keltem, alig aludtam valamit a határig. Dunaújvárosban nagy meglepetésemre fehér volt a táj. Havazott. És hideg volt nagyon.

A mi buszunk ért oda elsőnek. Bevártuk a többi hármat. Magyarországon egy-egy busz egy nagyobb település (pl. Mohács, Pécs...) környékén élőket gyűjti össze. Itt pedig egy buszba kerülnek azok, akik Ausztriában mennek egy nagyobb hely (pl. Hollabrunn) környékére. Szerencsére nem kellett átszállnom, maradhattam elöl.

P. volt a sofőr. Ismerem, vele utaztam a kezdetek kezdetén, aztán pedig évekig.

Meglehetősen nagy volt a forgalom, főleg a magyar irányba, egészen a határtól Bécsig. Szembe fehér fénnyel jöttek, a mi irányunkban csak a hátsó lámpák piros fényeit láttam. Tegnap írtam, hogy hiányozni fognak a karácsonyi fehér-piros fények, hát most megkaptam.

Ülök és olvasok. Nem a nénivel, hanem a szobámban. Ő a konyhában van, a friss újságot nézegeti éppen. Csöndben. Rá-ránézek, mivel a náthától még be van dugulva a fülem, nem biztos, hogy meghallom, ha készül valamire.

Kicsit korábban már kiteregettem az első adag mosást. És megláttam egy meseszép fenyőt a mosókonyhában. Ezek szerint lesz karácsonyfa. És vele takarítani való, hiszen az egész lakásban iszonyú a meleg. De lesz fenyő illat is, már most érzem a fejemben (az orromban még nem, még mindig feszíti a váladék).

Csak ülök és olvasok. És úgy döntöttem, amennyire csak lehet, lájtosra fogom ezt a két hetet. Nem hanyag leszek, csak a maximum helyett most elég lesz a jó is. 

Délután van. Megvolt az ebéd. Rend van. És csönd. A-nak mondtam, hogy a szobámban leszek kicsit, de ha bármi kell, szóljon. Olvasnék, de pihennem kell. És most az eszemre hallgatok, hosszú lesz még a két hét.

El is tudnék aludni, de kis csukott szemmel fekvés után megérkezik A. lánya. Stratégiai megbeszélés. És kis ajándék tőle.

Délután karácsonyfát díszítettünk volna. De A. nem akar fát. Csak a lánya akarja, hogy A-nak legyen fája. (És itt jön újra képbe az, hogy a családnak fel kellene fognia, hogy semmi nincs már úgy, mint régen, főleg egy demens beteggel. És hogy nem kellene akarni, amit ők akarnak, hanem hagyni az öregeket, a beteget kicsit úgy csinálni, ahogy ő szeretné.) Behoztam a fát, de ennél tovább nem jutottunk, mert A. totál kiakadt, tombolt, dühöngött, és habár nekem kellett elviselnem és megnyugtatnom, komolyan mondom: nagyon sajnáltam.

Még 13 nap.

Csütörtök, csomagolás, 2016 utolsó napja Magyarországon

Amíg sokan várják a karácsonyt, visszaszámolnak 2016 utolsó napjáig, én mindezt már "elintéztem". Megvolt a karácsony a családdal, és a mai az utolsó napom idén Magyarországon, amolyan szilveszter szerűség ez, csak csendben. És most jön egy jisoráz, azaz újra minden, csak Ausztriában.

Kettős érzés ez az egész bennem. Egyrészt persze, hogy szomorú vagyok, amiért nem a napján karácsonyoztam a családdal, hiszen nem volt csinos öltözék, nem láttam senki karácsonyfáját, nekem sem volt. Hiányzik a fenyő illata, a piros-fehér fények hangulata, a fahéj illat, a közös evészet, beszélgetés, nevetés... Idén az első két gyertyát is a munkában gyújtottam meg az ottani adventi koszorún, ráadásul nem is éghetett egy percig sem, a néni mániája, hogy leég a ház, ha hagyom a gyertyát... Kettős az érzés, mert emlékszem a tavalyi decemberemre. Itthon voltam. Munka nélkül, egy fillér nélkül, tele adóssággal, most pedig mehetek dolgozni, ráadásul tudom, hova megyek (hajjaj!), tudom, mi vár rám, de azt is tudom, hogy január 6-án már itthon leszek. És ez a két hét is része a 2017-es tervemnek, aminek viszont majd mindenki örülhet.

*** Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel. ***

Márai Sándor: Füveskönyv

Viszek ki sorsjegyet és vettem lottót is. És viszem a legújabb könyvemet, amit M-tól kaptam karácsonyra (itt is köszönöm!), már nagyon várom, hogy elkezdhessem és végig izgulhassam.

Holnap 03.35-re jön értem a busz. Remélem, megint M-val és jó csapattal utazom, azt pedig még jobban várom, hogy beválthassam a M-val megbeszélteket és újra szelfizzünk-bolondozzunk Bábolnán, Pakson, útban hazafelé, már az új évben.

       

Addig is nagy ölelés Mindenkinek! Kintről jelentkezem.

Szerda, Mo./13.

Egy betegség több mindenre jó. Például nem kérdezi, ráérsz-e pihenni, hanem ágynak szegez. Nem könyörög, hogy mostaztánmáridejelenne átgondolni dolgokat, hanem kapsz egy pofont: taknyot, fájdalmat, lázat. Amiben vagy elmerülsz, kihasználod, vagy mindent megteszel, ami megfelel az elveidnek és ami tőled telik, azért, hogy talpra állj.

Az elején az első verziót választottam. Már napok óta éreztem, hogy lappang bennem valami (=voltak dolgok, amik foglalkoztattak), de reméltem: elmúlik (=majd megoldódik magától). Ahogy erősödtek a tünetek (=ahogy egyre többet agyaltam), úgy kezdett az előző zárójel előtti és zárójeles dolog egyre inkább egybe folyni. És mélyülni, azaz egyre betegebb lettem. Kedden maximálisan a szőnyeg alá söpörtem a kérdéseimet és átadtam magam a betegségnek. Felment a lázam is, hurrá. Legalább volt időm filmet nézni, jöhetett a Rocky összes és ma a Reszkessetek, betörők! (amit én minden évben megnézek, megvan DVD-n, imádom).

A film után, ma kora délután, ahogy bóbiskoltam a gyűrött ágyneműben a koszos zsepik között, a vizes poharam, a lázmérő mellett, egyszer csak felvillant előttem a kérdés: miért csinálod ezt? miért teszed ezt magaddal? nem lenne egyszerűbb megbeszélned magaddal ezt a dolgot?! Persze, hogy a következő munkaetapról szólt. Mert beleesik a karácsony, a szilveszter, az újév. És mennyivel egyszerűbb lebetegedni, beteget jelenteni és lemondani ezt a két hetet, mint csalódást okozni családnak, barátoknak azzal, hogy nem leszek itthon az ünnepek alatt. Mert hogy ez motoszkál bennem, amióta elvállaltam ezt a két hetet. Furcsa lesz, persze, idegenben, munkával, család nélkül karácsonyozni. De január 6-án már jövök is haza. Szinte mindenkivel elő-karácsonyoztunk, kicsit ünnepeltünk, bár nekem még mindig az a legszebb az ünnepben és a hétköznapokban is, amikor együtt lehetek azokkal, akiket szeretek. Mindegy, milyen apropóból. Szóval megbeszéltem magammal, hogy elvállaltam ezt a munkát, gyerekes lenne egy "nátha" miatt lemondani. Ha már igent mondtam, akkor vállalom érte a felelősséget.

Van egy fél órás kedvenc "meditációm", azt megcsináltam, és az előbbi döntésemmel karöltve ezek után határozottan jobban éreztem magam. Neki is álltam egy-két dolognak, hiszen holnapután utazom, és haladtam is. Bekocsiztam a boltba is, és ha már a városban voltam, vettem sorsjegyet, amin nyertem egy ezrest. Gyűjtögethetek, ilyen közös költség összeget hozott ki nekem a képviselő:

Nem rossz, ahhoz képest, hogy mindig csak fél hónapot vagyok a lakásban, talán még kevés is ;)

(A dologgal nem foglalkozom, elírás lehet talán, a közös költséget adom a főbérlőnek, ő fizeti be, majd tisztázzák ezt is.)

Kedd

Délutánra belázasodtam. Azóta fekszem.

Megtisztelő. Köszönöm

Másfél millió oldalmegjelenítés...

Megtisztelő.

Köszönöm.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hétfő, Mo./11.

*** Az élet igazságos, amit adsz, azt is kapod vissza.***

Ma elintéztem az év utolsó banki ügyét és -mint minden év végén- vittem egy kis apróságot a lányoknak, szívből megköszönve, hogy egész évben minden nyűgömben-bajomban készségesen segítettek. Amikor indultam kifelé, E-tól kaptam egy kis csomagot. Határidőnaplóval, amire rég vágytam, mert szeretek írogatni és kék (kedvenc színem) füstölő-gyertya szettel. Hát az államat úgy kellett felkanalaznom a padlóról. Itt is nagyon szépen köszönöm!

Jól éreztem pár nappal ezelőtt, hogy valami lappang bennem, már tegnap rendesen folyt az orrom és tüsszögtem, ma sem javult a helyzet. Tele a fejem váladékkal, de szerencsére rendesen ürül is, remélem, hamar túl leszek rajta. Hagyom az immunrendszeremet dolgozni, csak extra adag C-vitamin megy (aszkorbinsav) és igyekszem nyugton maradni. Fogorvoshoz ma is mennem kellett és még szerdán kapok egy helyi kezelést.

A futás mostanában kilőve, de séta van, kell a minimális mozgás és a friss levegő is.

Sorsjegy reggel: nem nyertem, délután: visszanyertem az árát.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: húsleves, rizs, sült csirke, savanyú (köszönet érte K-nek)

V: sajt

Mozgás: 4 km

Film: Rocky 1-2.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vasárnap, Mo./10.

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E:zöldség krémleves, töltött paprika

V: leves ebédről. És szintén az ebédről maradt hús, felturbózva gombával és szelet vajjal

Délután séta.

És este a fiúkkal a Miniben, O-val kibővítve. Hát én ennyit már nagyon régen nevettem!

Mozgás: 5km

Töltött paprika

Hozzávalók (2 adaghoz):

# 2 nagy vagy 3-4 kis kaliforniai paprika # 250g darált hús # 1 közepes vöröshagyma # 2 tk paradicsompüré # 2 tk víz # só, bors# csöpp folyékony édesítő # kis marék reszelt sajt # kis zsiradék

Elkészítés:

# Az apróra darabolt hagymát zsiradékon üvegesre pároltam.

# Hozzáöntöttem a húst, sóztam, borsoztam, jól átsütöttem kevergetve.

# A paprikák tetejét késsel levágtam. A magházat kivettem. A szépségek egy enyhén olajjal megkent tepsibe kerültek.

# Megtöltöttem őket a hússal, a kalapjukat feltettem.

Előmelegített sütőben 200 fokon addig sütöttem, amíg kezdtek megsülni a paprikák (kb 15 perc), majd 150 fokon még 5-10 perc kellett nekik, addig elkészült a szósz.

# A paradicsompürét a vízzel kis lábosba öntöttem. 

# Hozzákevertem csöpp sót és egy csepp folyékony édesítőt.

# Tálaláskor a töltött paprikákat kevés reszelt sajttal szórtam meg.

Gyors és nagyon finom!

Töltött paprika itt

Töltött paprika másképp 1. itt

Töltött paprika másképp 2. itt

Töltött paprika másképp 3. itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szombat, luxus, Mo. 9.

Amióta itthon vagyok, ma volt az első nap, hogy nem ébresztőre keltem, hogy nem volt időpont, hogy nem KELLett menni valahova. Fél kilenckor ébredtem, kabátba és sapkába burkolóztam, kiültem a teraszra és csodálva néztem a kis arborétumom dérrel vékonyan bevont, fehér, téli arcát. Hallgattam a csöndet, figyeltem, ahogy a köd megüli a környéket. Ezzel kezdődött a "luxus napom".

Későn ettem meg a luxus lazac-reggelimet.

Délután autóztam, voltam a városban és felszerelkeztem "luxus" dolgokkal: vettem meleg, vízálló csizmát, meleg, bundás nadrágot, de előtte még egy sorsjegyet, aminek visszanyertem az árát.

Aztán bevásárlás: 

Csupa "luxus": 30 db tojás, zeller, zöldség, cukkini, hús, himalája só, sonka és Kerrygold vaj (persze akciós áron volt). Aztán még egy sorsjegy, azon 1000 Ft-ot nyertem.

És nagyon jó érzés, hogy az ismerősök megállítanak és gratulálnak a 2016 km-emhez. Nem is tudtam, hogy ilyen sokan követték végig az utamat. 

Este nagy, tempós sétán voltam: magamhoz öleltem szeretett Mohácsomat, megnéztem a karácsonyi fényeket a Sétálóutcában és egyben leteszteltem az új csizmát és nadrágot. Jelentem: jól vizsgáztak.

Egy-két napja lappanghat bennem valami: érzem a torkom és ma fújtam párszor az orrom is. Ma rengeteg vizet ittam, citromos-aszkorbinsavasat és igyekszem korán aludni menni, hiszen az alvás csodás gyógyír tud lenni.

R: (későn) lazac, kenyérkekockák olívaolajjal

Délután: marék mogyoró, szelet brownie, keto kávé

Este: sajt

Mozgás: 6km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Csütörtök, péntek

Embertelenül fáradt voltam a tegnapi "kis kiruccanás" után.

Délelőtt bolt, főzés, sorsjegy: nyertem 1000 Ft-ot; délután fogorvos, és végre sok év óta először kozmetikus. És este sorsjegy: nyertem 1000 Ft-ot.

A húgoméktól szerdán egy csodaszép naptárat kaptam és egy sütiszóró sablon szettet. Amint megláttam, beindult a fantáziám, hogy habár idén meló lesz karácsonykor, ezt még itthon ki kell próbálnom.

Péntek reggel fogorvossal indítottam. Csodaszépen feldíszítették a csarnokot.

Főzés, ebéd. És előtte még gyors sütés: egy kenyér, és egy brownie, hogy kipróbálhassam a sütiszóró sablont. És sorsjegy: nyertem 1000 Ft-ot.

Ebéd után hazavittem anyut. Szekszárdig autópályán mentünk, hazafelé is az M6-oson jöttem Szekszárdtól, mivel sötétben félelmetesen nem látok vezetni, a pályán sokkal kényelmesebb ilyenkor (is). 

(Igenis hatalmas életbátorságot ad, ha az ember belevág abba, amitől fél. Akkor is, ha rosszullétig fél. Mert bebizonyíthatja magának, hogy nincs lehetetlen, másodszor nekiugorva a nehéz dolognak már egyszerűbbnek tűnik az egész, többször nekivágva pedig kiderül: ez nem is olyan nehéz. Egyetlen félelmetes dolog megoldásával pedig nagyobb esély van arra, hogy az élet egyéb területein fellépő félelmetes(nek tűnő) dolgokkal is megbirkózzunk. Ezt most az autópályán közlekedésem kapcsán írtam.)

Karácsonyi brownie

Hozzávalók (fél adaghoz):

# 3 tojás # 5 mk kakaópor (17g) # 5 mk eritrit (édesítő, 21g) # 60g mandulaliszt # 30g cukormentes étcsokoládé 

Elkészítés:

# A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem.

# A sárgáját, a kakaóport, az eritritet, a mandulalisztet és az apróra darabolt csokit egy tálba tettem, kis fokozaton összemixeltem.

# Ehhez szintén kis fokozaton hozzámixeltem a felvert fehérjét.

# Kis tortakormába (szilikon) öntöttem.

# 200 fokon, előmelegített sütőben 20 percig sütöttem.

# A tetejét sablon segítségével eritrittel díszítettem.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha