2016. december 13., kedd

2016-ban 2016 km: teljesítve!





Már egy ideje futogattam, ahogy az időm és az asztmám engedte. Március vége volt, amikor valamiért átlapoztam a 2016-os naptárat és láttam, hogy milyen sokat futottam már idén. Ekkor határoztam el, hogy ha lehet, 2016-ban lefutok 2016 km-t.


Nem volt terv, beosztás, csak futottam, amikor kedvem volt, annyit, amennyihez kedvem volt.





Futottam betonon, terepen, amerre a lábam vitt. Volt, hogy 3 km-t, volt, hogy 9-et. Aztán egyik délután a félmaratont.














Futottam Hartheimban (Németország)...


Breisach-ban (Németország)...


Sétáltam Velencében (Olaszország)...


Mohácson...


Gyopároson...


Duna-parton...


Elfutottam Lánycsókra (nem is egyszer)...


Kölkedre (a fotót nem találom)...

Év közben levált a futócipőm talpa, de kedves Boszorkánykonyha olvasóktól kaptam két párat is, így ezeket és a saját megragasztottamat váltogatva csináltam meg a 2016 km-t...


Futottam Sitzendorfban (Ausztria)...


Lillafüreden...


Túráztam a Bükkben...


Az Abaligeti cseppkőbarlangban (a rövid és a közép túrát is)...


A Tengerszemnél...


A Hámori-tó körül...


Miskolcon...


A miskolci Vadasparkban...


Unternalbban (Ausztria)...


Hetzmannsdorfban...




A 37. heti összefoglalóban (mert minden héten írtam) 9 km volt vissza.

"Heti: 37.81km
Hátravan: 9.39km (!!!) 👍😊🏃"

Érdekes, hogy ekkor már nem az számított, hogy meglesz-e a 2016 km idén, hanem az járt a fejemben, hogy mi lesz azután, ha megcsináltam?!


És kedden megcsináltam.

Összesen: 2110.43 km...











Yes! Megvan a 2016 km!



Igenigenigen!

(Bejegyzés később.)


2016. december 12., hétfő

Hétfő, Mo./4.

Próbáltam nem figyelni rá, de a fájdalom 10-es skálán 9-es volt reggel is, délelőtt is, így voltam fogorvosnál: gyökérhártyarost-szakadás. Helyi kezelés plusz antibiotikum. Csütörtökön kontroll.


A karácsonyi lapokat megírtam. Mindig imádtam levelet írni, az már elmaradt, hiszen itt van az internet, de karácsonykor még írok lapot. Nekem ez jó.


Idén dolgozom karácsonykor, így a mostani két hétbe sűrítem a látogatást, az ajándékozást. Ma majdnem mindent beszereztem. Nincsenek nagy csomagok, inkább "figyelmesek": odafigyeltem év közben a kis elejtett "úgy szeretnék", "de jó lenne" mondatokra. (Kedves családom, ne tessetek nagy dolgokra gondolni és a beígért közös utazás csak akkor lesz, ha nyerek a lottón! (Vettem.))

Egyébként nem tudom, hova rohan az idő, hova tűnnek el az itthoni óráim, napjaim. Robog az idő. És úgy általában úgy érzem, túl gyors, túl sok minden. Nem panaszként írom, csak ezt tapasztalom. Nekem idézőjelben se kutyám, se macskám, tehát elméletileg azt csinálom, amit akarok, akkor, amikor akarom, ez még sincs így. Kell vásárolnom és főznöm, ha enni akarok, banki ügyeket intézni, szívesen látogatom meg a rokonaimat, ismerőseimet, az albérlet is koszos lesz, takarítani kell, és leginkább közbejön ez meg amaz. Az első itthoni hetemre a tárgyalás volt tervezve, most szerdán. Vasárnap ezért (is) el kellett mennem anyuékhoz (az ő címük van megadva állandó lakcímként, mert ők otthon vannak és biztosan minden hivatalos levelem megérkezik), mert oda küldték az idézést, amit vinnem kell. Hétfőn (ma) közbejött a fogorvos -meg még néhány dolog-, annyi időm sem volt, hogy vacsorázzak, ettem hát egy szelet sajtot az előbb. Keddre (holnap) sikerült időpontot kapni a pulmonológiára, ahova már szeptemberben mennem kellett volna kontrollra. Szerdán ugye Korneuburg, és kitaláltam, hogy hazafelé -ha minden klappol: idő, időjárás...-, útba ejtem Budapestet, a húgomékat (na ja: az autópályák ördöge...). Csütörtökön kell visszamennem a fogorvoshoz. Ma este akartam jönni haza a városból, nem indult az autó, kijelezte az akksit (másodszorra elindult azért). Mivel nekem szerdán nem lehetnek ilyen gondjaim, holnap leviszem a szerelőhöz és ha kell, veszek bele másikat (élettartama alapján van esély rá, hogy új kell). Leejtettem a telefonomat: persze "pofára" esett. Működik... Az Ausztriában összeírt listámon szépen haladok, de még jaj, de sok minden vissza van... 

Plusz vannak dolgok, amik "attól függ" esetek. Ugye a múltkor egy nappal előtte értesítettek, hogy elnapolják a tárgyalást. Ez most is benne van a pakliban. Úgyhogy kedd délutánig nem veszek autópálya matricát és nem tankolom tele a kocsit. Nem tudom, kérnek-e kint számlát a költség-visszatérítéshez, egyáltalán elfogadnak-e magyar számlát... És még ezer kis kérdés.

Ma megkérdezték tőlem, minden rendben van-e velem. Azt válaszoltam, hogy persze, ami meg nincs, azt megoldom. Ezen vagyok.



R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: krumplipüré, cékla, fasírt, húsleves (anyutól)
V: szelet sajt

Mozgás: 5 km

(Már csak 4km van vissza!)

És nem tudok elég hálás lenni azért, mert van pénzem fogorvosra, benzinre, ha kell, új akksira, karácsonyi lapokra és kis ajándékra (...). Fél éve még éheztem, hatalmas tapasztalat volt az nekem, azóta sokkal jobban tudom értékelni még az apróbb dolgokat is.

Ki hozza az ajándékot karácsonykor?



2016-ban 2016 km: 37. heti összefoglaló



Ausztria

H: 8.5km
K: 5.82km
Sze: 3.73km
Cs: 5.6km

Magyarország

P: 2.92km
Szo: 5.06km
V: 6.18km
-------------------------------------
Heti: 37.81km
Hátravan: 9.39km (!!!) 👍😊🏃


2016. december 11., vasárnap

Vasárnap, Mo./3.

Sok-sok éve így csinálom: novemberben megveszem a következő évi naptárat, januárig, ahogy időm engedi, átmásolom a régiből az újba a szülinapokat, névnapokat, az első lapra pedig felírom, mikor voltam kontrollon, mikor volt az autó műszakin, olajcserén (...). Így látom, hogy a következő évben milyen fontos dolgok lesznek és ez alapján a nagyobb kiadásokat is előre tudom kalkulálni. 

Régebben rengeteg dolgot lejegyeztem a naptárban minden naphoz és külön vezettem egy étkezési és edzés naplót. Aztán már a kaják is és a mozgás is ment a naptárba, ma pedig csak a megtett kilométerek vannak egy-egy napnál és fel szoktam jegyezni, ha utaztam valahova. Amúgy pedig itt van a blog naplónak.

Ma is átírtam néhány dolgot a 2017-es naptárba, közben ugye lapozgattam az ideit és összeszámoltam: idén eddig 19400 km-t utaztam 😊 Ez a szám pedig még nőni fog, főleg, ha nem napolják el a jövő szerdai tárgyalást. Találtam egy képet, ide illik, hát beszúrom:


😃

Ez az első futás összefoglalós bejegyzésből való...


És azóta -jesszus, leírni is döbbenet- 9, azaz kilenc km van csak hátra!!! 🏃🏃🏃😎

Irtó mozgalmas volt a 2016, és még nincs is vége!


Mai adventi pozitívum: Veled a hétköznapi dolgok is izgalmasak.


Ma anyuéknál voltam. Nagyon finomakat főzött, mint mindig. A fasírtot beleejtettem a krumpliba, amikor kivettem a tálból, úgyhogy nem éppen gusztusos a kép, no de van ez így.



R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: húsleves, krumplipüré, nyers céklasaláta, fasírt

És a december innen kezdve "megengedő" hónap lesz. Azaz, ha megkívánok valamit, amit nem szoktam enni, meg fogom enni, belekalkulálva a következményeket (pl. hasfájás). De mindezt okosan: bizonyos határokat szabva. Szerény véleményem szerint nem attól lehet elhízni, amit karácsonykor, avagy karácsony és szilveszter közt megeszünk, hanem amit szilvesztertől karácsonyig. Én 23-tól amúgy is dolgozom január 6-ig, ott megint csak nem lesz nagy karácsony(ozás), hát most előtte csipegetek itthon. Pl. a mikulásra kapott Snickers is sorra fog kerülni biztosan, mert imádom és ezer éve nem ettem. De csak a fogorvos után: ma ráharaptam valamire és azóta a jobb oldali felső fogsorom sajog és nem tudok enni azon az oldalon. Fent van a listámon a fogorvos, de csak kontrollt terveztem...

Na jó, elég a szómenésből, előkészülök holnapra, aztán alvás.

Motiváció

"Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.”


Facebook oldal: Boszorkánykonyha

2016. december 10., szombat

Szombat, Mo./2.


*** A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye. Amikor "elhagyod magad". Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor "erőt veszel magadon". ***

Müller Péter

Hétkor keltem. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, automatikusan bújtam a papucsba, álltam fel, indultam az ajtón kifelé. Mázsás súlyként ült rajtam a fáradtság, aztán bevillant egy Müller Péter mondat: "Igazi természeted isteni és erős". Ez szépen be is fészkelte magát a fejembe, úgyhogy pár lakáskör után elővettem a már Ausztriában megírt listámat és nekiálltam a teendőimnek.

Adventi, 10.: Kedves vagy másokhoz.


Már délelőtt sok minden meglett. Még ebédet is főztem.



Délután is folytattam, lightosan, de haladgattam.

Holnap anyuékhoz megyek, hétfőn még van intézni való a városban (bank, posta...). Szerdán lesz elvileg a tárgyalás Korneuburgban, ennek a részletei még nem rajzolódtak ki, és még előfordulhat az is, ami a múltkor, hogy elnapolják. Úgyhogy autópálya matricát maximum kedden délután veszek csak.

Lefixáltuk: 23-án kimegyek újabb két hétre dolgozni. Tudom, ennek -most- kevesebb előnye van, mint hátránya, hiszen kint leszek karácsonykor, szilveszterkor, újévkor, de túl fogom élni és ez is elmúlik. Viszont azért picit szeretnék karácsonyozni a családdal, így ezt is ebbe az itthoni két hétbe kell belesűríteni. A budapesti részt, ha minden a terveim szerint alakul, egybe tudom kötni az osztrák úttal (ma megtanultam az útvonaltervet, ami hazafelé bevisz a húgomékhoz, gyorsan ment, lefotóztam a szememmel és eltároltam az agyamban), anyuékhoz el tudok még menni, a mohácsiak meg helyben vannak. A gyerekeknek kell még valami ajándékot kitalálnom, kell egy kis fahéj illat és kész is a karácsonyi hangulat.

Ma egyébként sok apró jó, kedves dolog történt, és a sorsjegyem árát is visszanyertem.

R: 2 vajas piskóta, kávé
E: petrezselymes zellerkrémleves, zöldséges csirke, csicseriborsó tészta
V: az ebéd maradéka, mert hogy ez a nem nagy adag is kifogott rajtam, 1 nyers répa

Mozgás: 5km

Petrezselymes zellerkrémleves


Hozzávalók (2személyre):

# egy közepes zellergumó # 2-3 ek zsiradék # 1 közepes fej vöröshagyma # pár szál friss petrezselyem # só, bors, natúr vegeta

Elkészítés:

# A zellert, hagymát megpucoljuk, felkockázzuk.
# Egy lábosban forró zsiradékon átfuttatjuk.
# Felöntjük a két adaghoz szükséges mennyiségű vízzel. (Általában ez annyi, amennyi pont ellepi, de úgy is szoktam csinálni, hogy a leveses tálkába teszek kábé annyi vizet, mint amennyi levest szeretnék és ezzel öntöm le a zöldségeket.)
# Fedő alatt puhára főzzük, közben mehetnek bele a fűszerek és a végén a petrezselyem, egészben, szárastól.
# Amikor kész, picit hagytam kihűlni, majd a chopperemmel leturmixoltam.


Nincs szükség sűrítésre, csodásan krémes lesz így is.


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs


"Amíg a rendszer szabályai szerint játszol, a rendszer fog győzni. Így alkották meg.

Nem az a dolgod, hogy megbuktasd a nem téged szolgáló rendszert, nem az a dolgod, hogy új rendszert alkoss. Egyetlen dolgod önmagadnak lenni. Megteheted, hogy kilépsz a rendszerből.

A tudatosodás nem csak azt jelenti, hogy szelektíven gyűjtöd a szemetet, hogy odafigyelsz a környezetedre, hogy rendes ételeket eszel/veszel/termelsz, hogy testmozgást végzel, hogy nem a birtoklási vágy hajt élőlények és tárgyak iránt.

A tudatosodás azt is jelenti, hogy tudatában vagy önmagad teljes létezésének. Tudod azt, hogy semmi nincs, amitől félned kell. Senki nem büntet ha nem teszel ezt vagy azt. Senkinek nem kell megfelelned soha. Senki nem birtokolja az életedet. Az érzelmeid belőled fakadnak, a lényed magjában (magadban) keletkeznek, nem valaki más csinálja ezt veled: Te csinálod.

A rendszer összes szabálya mindezek ellentéte. De tudnod kell, hogy a rendszer csupán illúzió, buborék. A rendszer nem mindenható, Te mindenható vagy. A rendszer nem örök, Te örökkévaló vagy. A rendszer nem árthat neked, Te megteheted, hogy ártasz a rendszernek. A rendszer nem érez, Te érző lény vagy. A rendszer alapja a félelem, és mivel Te érző lény vagy a rendszer rávesz Téged, hogy keltsél önmagadban félelmet. Mondjuk ki ismét: Te csinálod.

Mivel egyedül Te vagy képes érzelmeket létrehozni magadban, csak Te teheted meg, hogy nem fogadod el többé a félelmet, hanem létrehozod magadban a világot mozgató másik nagy érzést: a szeretetet. Boldogságnak is mondhatjuk, ez tulajdonképpen a folyamatos szeretetben levés, a szeretet állapot jelzésére szolgáló szó. És most mondjuk ki erre is: Te csinálod. A benned lévő szeretetet egyedül Te hozod létre. Senkitől és semmi mástól nem függ. A szíved energiájában keletkező minőség ez. Nem a fejedben keletkezik – valójában semmi nem keletkezik a fejedben, az agy nem képes önmagában gondolatok létrehozására – érzelmekre sem).

A történelemben gyakran volt arra példa, hogy azok vitték végbe a leghihetetlenebb tetteket, akiknek nem volt veszítenivalója. A rendszer másik szabálya, hogy elhiteti veled, hogy van veszítenivalód. De ez is csak egy ügyes hazugság. Nincs semmi veszítenivalód, mert nincs semmid önmagadon kívül, önmagad pedig soha nem veszítheted el! A birtoklás illúzió.

Észrevetted már, hogy az élet szépségét és nagyszerűségét akkor veszed észre leginkább ha úgy hiszed hatalmas veszteség ért? Mikor úgy érzed nincs tovább? Elhagy a szerelmed/meghal egy hozzátartozód/elveszíted a vagyonod stb. Mondjuk sétálsz az utcán összetörten és elered a zápor. De téged akkor nem érdekel, hogy elázol, nem érdekel már semmi. És akkor megtörténik valami csoda. Megérzed az arcodon az eső érintését. A felhők alatt áttörő napsugarak millió fényszikrává robbantják szét az esőcseppeket. Úgy érzed sosem láttál még csodálatosabbat. Mert ekkor éppen jelen vagy, valóban élsz és nincs benned félelem – nem akarsz semmit, csak létezel önmagad létének tudatosságában.

Az ilyen csodák minden nap jelen vannak az életben. Láthatod és érezheted. Ha nem látod, az azt jelenti nem vagy jelen, figyelmed leköti valamilyen problémád, vagy valaminek a megszerzésén vagy birtoklásán gondolkozol – vagyis félsz.

Természetes állapotunk a szeretet. Mindenki szeretetben akar lenni, nem pedig félelemben. De csakis Te dönthetsz úgy, hogy nem félsz tovább. Csakis Te döntheted el, hogy kilépsz-e a rendszerből vagy tovább szolgálod."

2016. december 9., péntek

Magyarország 1., este, otthon

Reggel A. iszonyatosan nyűgös volt, akaratos, követelőző. Hiába mostam meg és csavartam be a haját tegnap, addig hisztizett, míg a hazaindulás előtt negyed órával megmostam és becsavartam a haját. Újra. Amint rátettem a szárítósapkát, megérkezett a busz. Két szót váltottunk a váltótársammal, aztán már a buszban ültem. Végre.

Jó kis csapat volt, M-val ökörködtünk Bábolnán.

     

Nyolc emberke két heti cuccal: a busz sokszor így néz ki, de a kemény munkával letelt etap után ezt már mi is csak a fotón láttuk, elhihetitek, hogy hulla fáradtan senkit nem igazán érdekel, rend van-e, amíg hazaérünk.

Az üvegben kóla van, de mi borosüvegnek hívtuk és jót nevettünk ezen (is). Hazafelé sokszor kicsit "megbolondulunk" a fáradtságtól. M-val megbeszéltük, hogy ha legközelebb együtt utazunk haza, igazi buli lesz, pezsgővel, pálinkával :)

     

Majd Pakson is folytattuk.


Itt készült életem egyik főműve, egy cicás szelfi, amin nincs rajta a cica feje, az enyém se, viszont megvan egy lábam meg a hajam vége. :)


Ugyanilyen citromdíjas a pályáról leérő naplementés fotóm. Pedig tényleg szép volt. :)


Jó időt futottunk, jó hangulatban utaztunk, H. biztonságban hazahozott minket.

Itthon...

Két hete vártam már, M., A., T., telefonok a családdal, csönd, nincs tévé, nincs A., beszélhettem -és mondtam is, csak meséltem, meséltem-, nincs bébifon, nincs pisiszag, nem KELL takarítani, lehet csak úgy lenni, ülni és nézni ki a fejemből (...).

Nem vettem elő a listát, amit már kint összeírtam az itthoni teendőkről. Csak kipakoltam a pár mosnivalót, a többi holnapig ráér. Most minden ráér. Itthon vagyok. Nem gondolkodok. Nem tervezek. Ma nem. Csak alszom egy nagyot. A. nélkül, bébifon nélkül, órabeállítás nélkül, figyelem nélkül. Ma csak pihenek. Ma -kicsit önző módon, de csak ma- kicsit én vagyok a fontos. Csak pár órára. Csak amíg egyszer alszom egy jót. Aztán holnap indulhat a mandula. Itthon. Végre itthon.


Magyarország 1., reggel, még Ausztriában

(Érdekes ez: az első szabadnapot az ember Ausztriában, munkával kezdi, ami ugyanúgy megy, mint minden itteni munkanapon, egészen addig, amíg meg nem érkezik a váltás. És az első szabadnap gyakorlatilag eltelik az utazással.)

Nyolcadika van, este fél 11. Most tettem le A-t aludni. Bezártam az ajtót, a kulcsot zsebre tettem biztonsági okokból. Megvárom, amíg A. elalszik: egész gyorsan megy, az esti gyógyszeradag "kiüti" annyira, hogy hamar álomba merüljön. 

Ülök a szobámban, a csomagomat nézem. Holnap reggel kivihetem végre a kapuhoz. Örülök, hogy mehetek haza, még akkor is, ha fáradt vagyok és igazán nem sikerül teljes szívvel örülnöm emiatt. Azért a nap folyamán párszor elkurjongattam a "yesss"-t és hogy "megcsináltad", meg hogy "holnap hazamegyek". 

A. lánya este elhozta a fizetésemet és elmondta, hogy mindegy, mit és hogyan főzök, mert az anyukája dicséri a főztömet, így aztán ő sem kritizálja. Én itt tanultam meg igazán, hogy nem kell betojni mások rossz véleménye miatt. Tudom, hogy tudok főzni, otthon is ízlik mindenkinek, eddig minden munkahelyemen elégedettek voltak vele(m), A. főleg a leveseimet imádja, tehát nem vettem magamra a lánya kritikáit. Fölösleges.

Sok mindenen jár a -lestrapált- agyam, de hallom a bébifonon, hogy A. elaludt. Letusolok hát, aztán elteszem magam az utolsó, remélem, nyugodt éjszakára.

Reggel vár még rám egy mosás, öltöztetés, takarítás, reggeliztetés, gyógyszerezés. Persze csak a reggeli korty kávé után.



Kiviszem a szemetet, áthúzom a váltómnak az ágyneműt, aztán várok a buszra. Beszállok, és reményeim szerint alszom hazáig.