Próbáltam nem figyelni rá, de a fájdalom 10-es skálán 9-es volt reggel is, délelőtt is, így voltam fogorvosnál: gyökérhártyarost-szakadás. Helyi kezelés plusz antibiotikum. Csütörtökön kontroll.
A karácsonyi lapokat megírtam. Mindig imádtam levelet írni, az már elmaradt, hiszen itt van az internet, de karácsonykor még írok lapot. Nekem ez jó.
Idén dolgozom karácsonykor, így a mostani két hétbe sűrítem a látogatást, az ajándékozást. Ma majdnem mindent beszereztem. Nincsenek nagy csomagok, inkább "figyelmesek": odafigyeltem év közben a kis elejtett "úgy szeretnék", "de jó lenne" mondatokra. (Kedves családom, ne tessetek nagy dolgokra gondolni és a beígért közös utazás csak akkor lesz, ha nyerek a lottón! (Vettem.))
Egyébként nem tudom, hova rohan az idő, hova tűnnek el az itthoni óráim, napjaim. Robog az idő. És úgy általában úgy érzem, túl gyors, túl sok minden. Nem panaszként írom, csak ezt tapasztalom. Nekem idézőjelben se kutyám, se macskám, tehát elméletileg azt csinálom, amit akarok, akkor, amikor akarom, ez még sincs így. Kell vásárolnom és főznöm, ha enni akarok, banki ügyeket intézni, szívesen látogatom meg a rokonaimat, ismerőseimet, az albérlet is koszos lesz, takarítani kell, és leginkább közbejön ez meg amaz. Az első itthoni hetemre a tárgyalás volt tervezve, most szerdán. Vasárnap ezért (is) el kellett mennem anyuékhoz (az ő címük van megadva állandó lakcímként, mert ők otthon vannak és biztosan minden hivatalos levelem megérkezik), mert oda küldték az idézést, amit vinnem kell. Hétfőn (ma) közbejött a fogorvos -meg még néhány dolog-, annyi időm sem volt, hogy vacsorázzak, ettem hát egy szelet sajtot az előbb. Keddre (holnap) sikerült időpontot kapni a pulmonológiára, ahova már szeptemberben mennem kellett volna kontrollra. Szerdán ugye Korneuburg, és kitaláltam, hogy hazafelé -ha minden klappol: idő, időjárás...-, útba ejtem Budapestet, a húgomékat (na ja: az autópályák ördöge...). Csütörtökön kell visszamennem a fogorvoshoz. Ma este akartam jönni haza a városból, nem indult az autó, kijelezte az akksit (másodszorra elindult azért). Mivel nekem szerdán nem lehetnek ilyen gondjaim, holnap leviszem a szerelőhöz és ha kell, veszek bele másikat (élettartama alapján van esély rá, hogy új kell). Leejtettem a telefonomat: persze "pofára" esett. Működik... Az Ausztriában összeírt listámon szépen haladok, de még jaj, de sok minden vissza van...
Plusz vannak dolgok, amik "attól függ" esetek. Ugye a múltkor egy nappal előtte értesítettek, hogy elnapolják a tárgyalást. Ez most is benne van a pakliban. Úgyhogy kedd délutánig nem veszek autópálya matricát és nem tankolom tele a kocsit. Nem tudom, kérnek-e kint számlát a költség-visszatérítéshez, egyáltalán elfogadnak-e magyar számlát... És még ezer kis kérdés.
Ma megkérdezték tőlem, minden rendben van-e velem. Azt válaszoltam, hogy persze, ami meg nincs, azt megoldom. Ezen vagyok.
R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé
E: krumplipüré, cékla, fasírt, húsleves (anyutól)
V: szelet sajt
Mozgás: 5 km
(Már csak 4km van vissza!)
És nem tudok elég hálás lenni azért, mert van pénzem fogorvosra, benzinre, ha kell, új akksira, karácsonyi lapokra és kis ajándékra (...). Fél éve még éheztem, hatalmas tapasztalat volt az nekem, azóta sokkal jobban tudom értékelni még az apróbb dolgokat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése