Képek: Hetzmannsdorf

Odaút, Bécs

Átlátni a szomszéd faluba, Wullersdorfba

A vasúti pályaudvarra vezető utacska

Templomocska

Raffelhof felé

Ekkora a falu kábé

Esti Wullersdorf a szomszédban

Séta Raffelhof felé

Kedvenc fotóm

Egyik esti sétámon találtam egy sünit

Háttérben a szélgép

Kedvenc házam

Szeretek vonatot nézni

1. nap itt

2. nap itt

3. nap itt

4. nap itt

5. nap itt

6. nap itt

7. nap itt

8. nap itt

9. nap itt

10. nap itt

11. nap itt

12. nap itt

13. nap itt

14. nap itt

Péntek, hazaút, Magyarország 1.

Fél 10-kor ültem be a buszba, miután elbúcsúztam a nénitől és V-tól, a váltótársamtól. L. volt a sofőr, aminek örültem, mert habár mindegyik sofőrt csípem, L. megfontoltan vezet és jókat lehet vele beszélgetni, főleg, hogy most is elöl ülhettem. Beszélgettünk is, a csajokkal is, régóta először volt egy igazán jó kis hazautazás. Hosszú volt az út, mert Ausztriában helyileg eléggé szétszórt társaságot kellett összeszedni, de nyugodt voltam, hiszen végre a buszban ülhettem, végre hazafelé volt az útirány. Este negyed 7-re értünk haza.

Valahogy könnyűnek tűnt a csomagom, amit felvittem az első emeletre. Letettem a bejárati ajtó elé, kinyitottam a zárakat, beléptem. Hangos köszönömöket szórtam a két hete nem látott albérlet légterébe, boldog voltam, hogy jól utaztam, hogy itthon lehetek, megköszöntem magamnak és minden égieknek, hogy megcsináltam ezt a nem könnyű két hetet, hogy nem rinyáltam, nem menekültem el, hanem tettem a dolgomat legjobb tudásom szerint. Köszöntem a lakás melegét, a biztonságos fedelet a fejem felett, a csomagomat, amiben csupa tiszta ruha lapult, és hálásan köszöntem a cukormentes kólát, amit a hűtőben találtam, mert egész úton az ivásról és a kóláról ábrándoztam.

Első kép: Heztmannsdorf, második kép: itthon, a kólával.

Amikor I. búcsúztatóján kint voltam Sitzendorfban, I. unokahúga felolvasott egy verset, egy rövid, gyönyörű verset. Pontosan arról szól, ahogy én is gondolkodom a halálról. Ezt el is kértem akkor, mielőtt most kiutaztam, lefénymásoltam, és elküldtem Unternalbba annak a családnak, akinél ezelőtt voltam kint és ahol szintén meghalt a néni. Amikor hazaértem most, várt egy levél a családtól:

Nagyon fáradt vagyok. Legfőbb ideje volt, hogy lejárjon a kinti etap, mert most már átestem a ló túlsó oldalára, azaz olyan fokú a fáradtság, hogy se éjjel, se a buszon nem tudtam aludni. Meg kell nyugtatnom magam, hiszen itt most már nyugi van, nincs bébifon, nem kell 14x24 órában folyamatosan fülelnem, figyelnem, alhatok mélyen, senki nem fog hajnalban matatni a konyhában vagy hangos"hallo, hallo (hallo, hallo, hallo...)..." kiáltásokkal kiugrasztani az ágyból...

Idén 6 munkahelyen dolgoztam, 1 ápolás, 2 vendéglátás, 3 ápolás, de ahhoz, hogy ne saját zsebből kelljen finanszíroznom a kinti decemberi TB-met, még egy két hetes etapot be kell vállaljak idén. Lesz itthon is bőven elintéznivalóm, de egyelőre nem gondolkodom előre, nincs terv, nincs "célkitűzés", csak nyugi, pihenés, alvás.

Sokan írtatok, amíg kint voltam, üzenetet, hozzászólást, megjegyzést, 2-3 napon belül gépről megnézem mindet és válaszolni fogok. Köszönöm a türelmeteket!

Ausztria 14/14.

Az ut haza vezet... 

Meg egy ejszaka es letelt a ket het. Kimondhatatlanul faradt vagyok, ket napja nem voltam kint, ket hete alig alszom, de holnap vegre -remelem- nyugalom var otthon. Es bebifon nelkuli agyiko. Es csond. Es alvas. Meg alvas. Es alvas... (...)

Ausztria 14/13.

Egy nap meg. Holnap mar elmondhatom, hogy holnap hazamegyek.

Ausztria 14/12.

Viszonylag nyugodt volt a nap. Delutan A. fia megmutatta a gazdasagot. Eletemben nem lattam meg egy csaladhoz tartozo ilyen sok epuletet, mezogazdasagi gepet es ilyen hatalmas krumpliraktarat. Gyakorlatilag a harmad falu az ovek, iszonyatosan sok munka lehet vele.

A szervezetem kiadta a voros riasztast faradtsag ugyben. Folyamatosan beszelek vele, tartom benne a lelket, hogy meg ket napig tartson ki, meg ket napig maradjon az ossze-vissza dobogo szivem a helyen, aztan mar hazafele a buszon meg sem mozdulok, becsukom a szemem es ki se nyitom hazaig, nyugi lesz, pihenni fogok es aludni...

Ausztria 14/11.

Reggel epp A. agynemujet csereltem, amikor hivtak a birosagrol: a targyalast elnapoltak, mert levelet kaptak I. baratjatol, hogy Afrikaban van, nem tud megjelenni. Majdnem felnevettem. Es a nyelvemen volt, hogy megkerdezem, utananeztem-e a level igazsagtartalmanak, ugyanis ez az ipse maga Munchhausen, mar ami a meseit illeti. De nem szoltam semmit, nem volt ra energiam.

A delelott nyugodtan telt, 3/4 11-kor jott A. lanya, kimehettem egy orara. Nagyon jo volt nappal kint lenni, nem volt tul hideg, a nap is kisutott rovid idore, es talaltam egy bicikliutat. Nagyon szep, a vilag vegeig vezet, ha lesz meg alkalmam nappal kimenni, tutira ezt az utat valasztom. Plusz szuperseg, hogy amire visszaertem, A. lanya megfozte az ebedet. Csak a rizst kellett befejeznem, es mar ehettunk is. Finom volt, raadasul nekem is jo volt. T. megkerdezte, visszajovok-e. Azt mondtam, meg meggondolom. Persze mar meggondoltam. Nekem nagyon faraszto ez a hely, nem tudok ket hetekig nem aludni es mellette egy demenssel lenni ejjel-nappal. Lehet, hogy az en "gyengesegem", "hibam", de nekem ez tenyleg nem megy hosszu tavon. Ezt a ket hetet megcsinalom becsulettel, turelemmel, mosollyal, aztan igyekszem majd regeneralodni... A csalad amugy teljesen rendben, nem rossz hely annak, aki nalam jobban birja a gyurodest.

Este is kimehettem, ovatosan azert, de haladtam rendesen a minusz 1 fokban a sportcipomben.

Irto faradt vagyok, nehez mar a sajat fejemet is megtartanom a nyakamon, de mar csak 3 nap.

2016-ban 2016 km: 32. heti osszefoglalo

Ausztria

H: 6.09 km
K: 7.64 km
Sze: 9.23 km
Cs: 5.33 km
P: 2.74 km
Szo: 7.84 km
V: 6.13 km
-------------------------------
Osszesen: 44 km
Hatravan: 222 km

Ausztria 14/10.

Ugy szeretnek valami ertelmeset irni, de nem megy. Hulla faradt vagyok. Jo dolgok /tobbek kozott/: megcsinaltam a Kayla Itsines progi 2. napjanak elso reszet, voltam setalni, meghozza nappal, a nap viszonylag nyugodtan telt es mar csak negy nap van vissza.

Ausztria 14/9.

Tegnap delutan ota nem mukodik a blogom FB oldala. Vagyis mukodik, csak nekem nem enged semmit csinalni. Ezt az uzenetet kaptam:

Az ejjel ugy aludtam, mint akit lelottek. Es olyan faradtan ebredtem, mintha Niederosterreich osszes uthengere atment volna rajtam. Jo fel oraba telt, amire meg tudtam allni a labamon es mar nem szedologtem. Aztan meg negyed oraba, amig beindult az agyam es gondolkodni tudtam. Tegnap nyugis volt a neni, de ugye ez sem egyszeru, emellett nem igazan volt delutan pihenom, mert mindig jott valaki, es este nem jott a neni fia, igy nem voltam kint egesz nap. Es azert igy 8-9 nap utan mar nagyon sikitozik a szervezetem es az agyam egy kis pihenes, seta, hosszu levegozes utan.

Ket nap meg a targyalasig, azutan pedig meg ket nap itt, majd utazom vegre haza.

Ausztria 14/9.

Tegnap delutan ota nem mukodik a blogom FB oldala. Vagyis mukodik, csak nekem nem enged semmit csinalni. Ezt az uzenetet kaptam:

Az ejjel ugy aludtam, mint akit lelottek. Es olyan faradtan ebredtem, mintha Niederosterreich osszes uthengere atment volna rajtam. Jo fel oraba telt, amire meg tudtam allni a labamon es mar nem szedologtem. Aztan meg negyed oraba, amig beindult az agyam es gondolkodni tudtam. Tegnap nyugis volt a neni, de ugye ez sem egyszeru, emellett nem igazan volt delutan pihenom, mert mindig jott valaki, es este nem jott a neni fia, igy nem voltam kint egesz nap. Es azert igy 8-9 nap utan mar nagyon sikitozik a szervezetem es az agyam egy kis pihenes, seta, hosszu levegozes utan.

Ket nap meg a targyalasig, azutan pedig meg ket nap itt, majd utazom vegre haza.

Ausztria 14/8.

Harom eve kezdtem a betegapolast Ausztriaban. Az elso helyemen sokaig voltam, E. olyan volt mar, mint egy pot nagymama. Jol kijottunk, ismertuk egymast, mint a sajat tenyerunket. Nagyon sokat tanultam tole. O mondogatta nekem, hogy "Du darfst nicht alles so tragisch nehmen", azaz hogy ne fogjak fel mindent tragikusan. Azota gyakorlom ezt, nagyon sokszor eszembe jut E. ezen bolcselete. 

Vannak dolgok, amiket nem tudok nem "tragikusan" felfogni, peldaul ha fenyegetnek, kest fognak ram, kovetnek. Szerintem ezek felelmetes dolgok. De itt volt peldaul a tegnapi nap, a neni total bolond volt -szegeny-, minden idegszalammal probaltam elviselni az ordibalasat, a hangerot, amivel uvoltott megallas nelkul, reggeltol estig. Mikozben tudtam, hogy elmulik. De kozben mar elkepzeltem, milyen lesz, ha ezt meg egy hetig ki kell birnom. Ugy, hogy tudom, hogy nincs ket egyforma nap, a feny mellett mindig van arnyek is, a Hold utan feljon a Nap. Es ma nyugi volt. Szoval legkozelebb tudatosan igyekszem nem belelovalni magam a sajat, kitalalt jovokepembe, hanem jobb lesz, ha hagyom tortenni az itteni dolgokat, hiszen minden elmulik egyszer.

Ausztria 14/7.

Orulok, amikor jon valaki a nenihez es meg este 8-kor kimehetek, de valahogy nem szivesen glasszalok meg ebben a kicsi faluban sem sotetben. Az elso par itteni napomon csak en voltam a sargas fennyel megvilagitott utcan. Aztan mindig talalkoztam egy cerfival, de o csak egy beugro garazsresznel maszkalt fel-ala, koszont, aztan rotta tovabb a kis koreit. Tegnap mar sokadszor mentem az egyik falutablatol a masikig, amikor ugy ereztem: valami jon utanam. Hatraneztem. Tisztes tavolban jott valaki. Mentem tovabb, amikor ereztem, hogy az a valaki kozelebb ert, kovet. Gyorsitottam a lepteimen, o is gyorsitott. Elokotortam a kapukulcsot a zsebembol, mikozben mar szinte rohantam. Igy is hallottam, hogy az illeto csak par lepessel siet mogottem. Imadkoztam, hogy elerjek a kapuig es rogton illeszkedjen a kulcs a zarba. Fogtam a kilincset, becsusztattam a kulcsot a helyere, a pasi mogottem megszolalt: Hova ilyen sietosen? Haza- mondtam ey beslisszantam a kapun. Sebteben bezartam belulrol, nekidoltem es igyekeztem lelegezni. Biztonsagban voltam vegre.

Fel ora mulva, fel 10-kor sikerult A-t agyba tennem. Rogton elaludt, de gyakran fent volt. Igy en is. Gyakorlatilag hajnali cel 4-ig folyamatos mozgas volt. Aztan en fel 8-ig aludtam, A. 8-ig. Ugyanolyan hisztisen ebredt, mint ahogy aludni ment... Es maradt is ilyen egesz nap. Iszonyat, komolyan, ez a betegseg...

A fenti sztorival kapcsolatban jutott eszembe, hogy a minap kitoltottem egy "pszichotesztet". Es az eredmenye sokkolt, mert -szerencsere mar kepes vagyok kivulrol/ratekintessek is latni magam, ha kell- igaz. Tenyleg legvarakat epitek. Alig akad olyan szituacio, ami ne lenne szamomra nagy jelenet, aminek en vagyok a foszereploje. Szamomra minden igazi konfrontalodas a valosaggal hatalmas jelenes, oriasi dolog, ami ugy log a fejem felett, mint Demokles kardja. Ennek a valosagtol valo felelemnek valoszinuen mely gyokerei vannak, viszont kilepve a multbol ra kell jonnom, hogy mar semmi valosagalapjuk nincs.

Igen. Van egy sajat valosagom, amit igaznak hiszek. De ennek sokszor nincs sok koze az igazi valosaghoz. Pl. bizom a lotto otosben, ami egy idore megoldana az anyagiakat, viszont erre normalis ember biztosan nem alapoz. Kinlodok a munkaval, legyek barmilyen munkahelyen, legyen barmilyen sz@r, barmennyire nehez, nekem megfelel, mert mindig megtalalom magamnak az okokat, amik miatt az egesz szitu nem is annyira sz@r. Ugyanezt teszem az emberi kapcsolataimban. Csernus mondana erre, hogy ez az ucsorges a meleg carban. Amirol az ember bemeseli maganak, hogy meg nem is annyira budos, hogy gyakorlatilag nem is olyan rossz, hiszen jo meleg... Felos vagyok. Fogalmam nincs, miert, de felek kidugni a fejem ebbol a posvanybol. Megszoktam. Talan attol felek, hogy johet valami mas, valami olyan uj, ami jo, nyugodt, ahol -ahogy a hugom mondja- a munka moka is. Sok szituacioba belemegyek mar, olyanokba, amiktol iszonyatosan felek, de egy emberi elet szempontjabol ezek nem igazan fontos dolgok /munkahely valtas, egyedul kikocsizni Ausztriaba.../. Nem fogom tulagonizalni: van meg dolgom magammal boven. Es nem szabad halogatni, ahhoz tul gyorsan telik az ido.

Bolcs

Ausztria 14/6.

Amikor azt irom: nyugi van, az azt jelenti, hogy nem tortent semmi kulonos. Amugy a neni haza akar menni. Szegenynek halvany lila fogalma sincs rola, hogy otthon van. Egesz nap megy a pakolas, mit akar elvinni. Egesz nap errol beszel. Hogy holnap vegre hazamegy. Folyamatosan beszel, bele-belekezd egy-egy tortenetbe, majd a masodik mondat felenel elkezdi ujra. Emellett sztereoban szol a radio es a teve. Ezerszer telefonal, keri a gyerekeit, mondjak meg, mikor jonnek erte, mert o itt nem birja ki. Nem tudja, hogy a hangpostaval beszel. Csend akkor van, amikor alszik. Azt meg ugye nem teszi gyakran es nem teszi hosszu ideig. Nem ismertem korabban, a betegsegebol is adodhat, hogy folyamatosan merges, duhos, szitkozodik, atkozodik, ha mesel, az mind rossz, negativ. Ha nevet valamin, akkor karorvend. Ot nap alatt nem volt egyetlen pozitiv gondolata sem. Mindent kritizal, az etelben is mindig talal kivetni valot. Szoval ez az, amikor nyugi van.

A falu annyira kicsi, hogy nagy kihivas fel oran at setalni benne. Van ugyan bicikliut, de par perc utan a foutra vezet. Van egy mellekut, ami a szomszed majorsagba visz, az pontosan 1 km, tabla is jelzi. A kovetkezo falu 2 km-re van, de oda a fouton kellene menni, a padka pedig nagyon szuk. De talaltam egy utat, amin korbe lehet menni. Nappal. Mert a fele este nincs kivilagitva es habar itt nincs egyetlen kutya sem az utcan, totalis sotetsegben nem szivesen csaszkalok. Azert mindig orulok, ha jon valaki a nenihez es kimehetek, a levego, a mozgas, a seta, a futkoraszas, a szabadsag hatalmas loketet ad a nap tovabbi, bent toltendo, idegmunkas reszehez.

Az etkezest egesz jol meg tudom oldani. Vans sok alapanyag, ha valamit kerek, megveszik es hozzak, es van szemben egy kis bolt, ott az alap dolgokat meg tudom venni a konyhapenzbol. Ket adag kenyeremet hoztam magammal, a fagyasztoba befert egy adag, az kitart egy darabig. Hus is van boven, szerencsere nem kell itt harcolni az ehseggel. Ma pl. a neninek cordon bleu volt krumplisalataval, magamnak sonkas rantottat sutottem. Van itt egy merleg, ma reggel raalltam, ha jol mukodik, akkor 1 kilot fogytam, amiota itt vagyok.

A napi seta+futas mellett minden nap gyakorlatozok valamit a gumikotelemmel. Ami eppen eszembe jut. Jolesik nagyon.

Meg 7 nap.

Motivacio

Ausztria 14/5.

A neni este 10-kor azt hitte, reggel van, varta a fiat. Fel 11-re sikerult azert agyba tennem, letusoltam es aludtam. Reggel fel nyolcig.

A delelott gyorsan telt. Kitakaritottam, elokeszitettem az ebedet. Fel 12-kor jott az egyik gyerek, kimehettem fel orara. November elseje van, de eloszor a kabatot vettem le, aztan a pulcsimat is, maradt a rovidujju, olyan meleg volt kint hetagra suto nappal.

A nap megint nyugodtan telt szerencsere. Mostam, teregettem, foztem, estig tarsasoztunk. Rengeteget dominozunk. Segitek A-nak, ugy egesz jol megy. Mint az ido is. Meg 9 nap.

Ausztria 14/4.

Az este a setam utan total nyugodtan telt. Dominoztunk es puzzle-t raktunk ki. Es 11-kor onkent ment agyba A. mosdas utan. En pedig tusoltam egy hatalmasat.

Ejjel csak egyszer kellett mennem hozza, 1- kor.

Tegnap eszembe jutott, amit Cs-nak javasoltam a minap. Hogy ha van egy megoldando dolog, ossze kell irni az OSSZES megoldasi lehetoseget es meg PLUSZ EGYET, mert szinte mindig van meg egy lehetoseg azon tul, amire gondolunk. Gyujtottem hat szepen sorban a lehetseges megoldasokat, persze mindig volt meg egy. Reggeli utan eszembe jutott, hogy a lehetetlennek tuno megoldasok is kellenek. Kuncogtam magamban, mert megvolt az ujabb meg egy lehetoseg: valaki felajanlja, hogy elvisz. A seta utan, amikor visszaertem, P. /a neni fia/ meg tevezett kicsit a mamaval, aztan odajott hozzam: 8-an elviszlek a targyalasra. Nem hittem a fulemnek. De ujra elmondta es megbeszeltuk a reszleteket. Tenyleg MINDEN lehetseges megoldas szamit, sot ezek szerint a lehetetlen/nek tuno/ is. Hatalmas ko esett le a szivemrol...

Jo volt delutan setalni kicsit. Es jo volt, hogy ma is egesz nap nyugi volt.

2016-ban 2016 km/31. heti osszefoglalo

Magyarorszag:
H: 10.34 km
K: 15.36 km
Sze: 6.04 km
Cs: 8.71 km
Ausztria:
P: 6.34 km
Szo: 2.38 km
V: 7.03 km
--------------------------------------
Osszesen: 56.27 km
Hatravan: 266.85 km

Ausztria 14/3.

Atallitottam este az oramat. Otthon "nyertem" volna egy plusz orat, itt "vesztettem". A. hajnali fel 3-ig hivogatott. Aztan 7-ig tudtam aludni.

Ugy erzem magam, mint akit kicsereltek. Csak figyelem es nem ertem magam. Csutortok ota ver hevesen a szivem. Hatalmasakat dobban, hol gyorsan, hol meg gyorsabban, szokasosan kihagy, vergodik. A fejem is negy napja sajog. A bal arcom, a fejem hatul bal oldalt olyan, mintha benult lenne, mikozben belul faj. A fajdalomcsillapito nem hat. Persze, mert ideges vagyok es nem tudom magam megnyugtatni. Pedig minden eddigi tudomanyomat bevetettem mar. Persze egy normalis alvas sem artana, de bizom benne, hogy hamarosan meglesz az is.

Tegnap, amikor pl. A. ket perc alatt hetszer meselte el ugyanazt a par mondatos sztorit, csak figyeltem, mennyire a mostban el. Nem is az adott oraban, nem ebben a percben, hanem csakis a pillanatban. Es ez az, ami nekem roppant mod nem megy. En mindent elore szeretnek tudni, listam van, tervezek, orulok, ha tudom tartani a tervemet, ha haladhatok szepen sorban a gondosan kidolgozott listam menten. Es talan ezert visel meg a demencia lelkileg: itt minden nap mas. Nincs ket egyforma ora. Nincs napirend, talan annyi, hogy megvan az etkezes es a gyogyszerezes. De meg ez is nagyon valtozo. Nincs ejszaka, nincs nappal. Egy asztronautanak nem lenne nehez: itt akkor kell aludni, amikor a neni alszik, raadasul azonnal, mert kepes a horkolasbol ot-tiz perc mulva total eberen felkelni.
Nemcsak ez a helyzet izgat. Egy hetem van, hogy kitalaljam, hogy fogok eljutni a targyalasra. Se terkep, se net. Es meg kell oldanom...
De meg fogom oldani.

Delutan aludni akartam, de jottek az unokak, igy inkabb kimentem setalni. Legalabb lattam, hol vagyok... Icipici ez a falucska, gyakorlatilag egyetlen utcacskaja van, aminek nevet se adtak kulon, ugyanugy hivjak, mint a falut, a hazakon csak hazszamok vannak, hiszen utcanev nincs.
Azert talaltam egy utacskat, amin lehet setalni, futni. Csak legyen ra lehetosegem...

Ausztria 14/2.

Fel 11-kor sikerult agyba tenni a nenit. Ejfelig fel orankent hivott, aztan aludt reggel 8-ig. Delelott totalis nyugi volt. Meselt, hallgattam. Majd ebedet foztem /ket napra/, ettunk, kivettem a delutani szunetemet, a neni aludt, en nem tudtam, de csukott szemmel fekudtem.

Keso estig jatszottunk.
Szegenynek fogalma sincs, hol van, haza akar menni. Emiatt volt egy jo ket oras nehez idoszak este 9-11-ig, de aztan sikerult agyba varazsolnom.

Itt amugy semmi nem tortenik. Csak aprosagok. Mint pl. a lanya bejelentkezett, de nem jott. A fia bejelentkezett, de nem jott. Amikor o itt van este 8-9 korul, akkor mehetek ki picit. Megint tanultam: ez ugyben minimalisan se legyenek elvarasaim. Ha megis jon, ajandeknak veszem...

Mindegy: - a helyzethez kepest- jo kis nap volt ez.

Ausztria 14/1.

2.50. Megszolal az ebreszto. Kiugrom az agybol. Fel perc alatt tudatosodik bennem, miert kellett kelnem. Es rogton az is, hogy rosszul vagyok. Elfoglalom a wc-t. Kozben ranezek az orara: nyugi, van meg ido. Szedulni kezdek es ver a viz. Oke, nyugi, minden rendben. Csak nyugalom. Egyszer kiurulok. Jo, nezd meg a listat. Fogom a felpuffedt hasam. Koncentralok. Lelegzek. Becsukom a szemem es tudatosan figyelek ra, hogy levegot vegyek, melyet. Lista. Mindent becsukni. Korbejarok, csukok. De megint mennem kell a mosdoba. 3 ora 10. 5 perc mulva el kell kezdenem lepakolni. Nyugi. Hiszen mindennel kesz vagy. Csak a vizet kell elzarni. Simogatom a hasam, hogy megnyugodjon. Szomjas vagyok, nagyon. De nem ihatok: utaznom kell. Elindulok az elso korben a pakkommal. Leviszem, egyben a szemetet is. Lepcsozes vissza. Jo ki edzes ez igy hajnalban- gondolom. Johet a masodik kor. Valahogy nagyon neheznek erzem az utazotaskat. Villany leolt, ajto bezar. Meg oda sem erek az elsokent levitt pakkhoz, latom, hogy kanyarodik be a kisbusz. 3 ora 20. Mindig elobb jonnek, ezzel szamolni kell. Ulhetek elol. Beszelunk par szot a soforrel, bekuckozok az ulesbe a kabat-takarom ala es alszom. Dunaujvarosig. Ott talalkoznak a ceg buszai es szallnak at utasok. En vegig megyek, marad a VIP ules-kuckom. Jarok egyet. Indulunk. Alszom Mosonmagyarovarig. A gyomrom valamivel jobb, de nem merek se enni, se inni. Azert megprobalkozom egy mosdoval.
A hataron felreallitanak. Okmanyellenorzes. Szerencsere ezen kivul semmi mas, mehetunk tovabb. Ismeros es sima az ut. Kirakunk itt-ott par embert, beszall a valto, tovabb. En vagyok az otodik. Elobb erunk oda a tervezettnel. Megvartuk a kozvetitot, aztan johetett a mely vizbe dobas: talalkozas a hellyel, a beteggel.
Bemutatkozas. Aztan a valtom gyorsan megmutatta, mi hol van, majd beszallt a buszba es indult haza. Kozben a kozvetito es a neni lanya megirta a szerzodest es valtottunk par szot, ezalatt a neni vegig azt kiabalta, hogy menjek haza. Majd kettesben maradtam vele. Maradt a kiabalas, a nem maradhat itt, menjen haza, egyedul akarok lenni... Bekapcsoltam a szobamban a szamitogepet: persze itt sem mukodik a net...
A neni tovabb kiabalt. Odamentem es leultem hozza. Beszelgetni kezdtunk. Egy ido utan mar nem kiabalt. Viszont az eddigi tapasztalataim alapjan fel tudtam merni, mennyire demens. Rendesen. Tehat nala nincs nappal es ejszaka, csakis az adott pillanat. Ez viszont szamomra azt jelenti, hogy akkor kell aludnom, amikor csak lehetosegem van ra. Igy ebed utan bementem a szobamba sziesztara.

Csak fekudtem csukodt szemmel, kozben probaltam felismerni a zajokat. Ez minden uj helyen mas es mas. Ez egy fout melletti haz, teljesen zart udvarral, igy viszonylag csendes. Haziallat nincs. A neni nagyon halkan kozlekedik a rolatorral, leginkabb a konyhaban van, de nagyon kell figyelni, mikor pakol, mikor szedi le a pelenkat /szerencsere csak biztonsagi okokbol hordja nappal/...
Eddig a lanyat ismertem meg, kedves. De ugyanaz a szitu, mint sok demens rokonnal rendelkezo csaladnal: o gyogyszerez, es ha tehetne, az osszeset elhagyna. Szerinte eleg este a legkisebb dozisu nyugtato, nem baj, ha a neni egesz ejjel fent van es maszkal. /Tapasztalatbol tudom: ez a hozzaallas nem fog megvaltozni, folosleges javasolnom barmit is./
A napi ket ora kotelezoen kiadando piheno itt nincs. Ha ez igy marad, mar tudom is, visszajovok-e decemberben.
Kaja van, nem fogom tudni teljesen jol megoldani, majd igyekszem.
A haz nagy, vilagos, tiszta. Ket halo, egy szalon, egy nappali, konyha, eloter, mosdo, furdoszoba. Kulon mosokonyha. Es egy igazan hatalmas udvar.
A szobam nagy, vilagos, van hely boven tornahoz /csak majd energiam legyen.../ es all bent egy szobabicikli is. A napi futit meg tudom csinalni akar az udvaron /akarmeddig kint lehetek, latom-hallom a nenit onnan a konyhaban, es szegenykemnek nem letezik az ido, igy ha nincs eppen szuksege valamire, nem fog behivni/.
Nyugodt volt a neni, rejtvenyt fejtett, tevezett. Ma jol elvolt magaval napkozben, "csak" figyelnem kellett.

Vacsora utan kerestunk. Mindent. Meglett aztan minden, csak a neni total felizgatta magat. Nem bunkosagbol mondom, de remelem, felejt belole.
Het ora. Mas helyen ilyentajt mar lassan el lehet mondani, hogy letelt egy nap. Egy demensnel nem. Majd 0.00-kor. Csak remelem, hogy akkor aludni fogok...

Csütörtök, Mo./6., nyugtalanul, útra készen...

Reggel lett megint. Jól aludtam, órára keltem, mert ma mindennel el kellett készülnöm, hiszen holnap hajnalban utazom Ausztriába dolgozni. Amint ez eszembe jutott, jött a nyugtalanság. Hiszen most nemcsak hogy új helyre megyek, amiről eleget tudok ahhoz, hogy ne legyek teljesen nyugodt, hanem még lesz a tárgyalás is 8-án, ez meg aztán még újdonságosabb. Koncentráltam az arborétumomra, a napfénytől aranyosan izzó, hulló-pörgő levelekre, a madárcsicsergésre, de nem tudtam kikapcsolni.

Nyugtattam magam azzal, hogy majd ez is elmúlik. Hogy ennek valami miatt most így kell történnie. Hogy biztosan oka van. Bementem a konyhába, néztem-szagoltam a csodás virágot, amit még M-tól kaptam. Aztán eszembe jutott: ma ezt is ki kell dobni...

Este van már. A csomag kész. Már csak azt kell eldöntenem, melyik cipőt húzzam. Hiszen hideg van már...

Este van és nem lettem nyugodtabb. A szívem talán azért nem ver már olyan hevesen, mert egész nap tettem-vettem, jöttem-mentem és fáradt vagyok.

Még reggel betettem a csomagba az idézést, és elolvastam újra. Megakadt a szemem az elején: hozzon magával "Lichtbildausweis"-ot. És ez nem a személyi igazolvány. Utánanéztem a neten: ezt nem tudom elintézni. Maximum majd kint, de ápolás közben nem tudom, hogy jutok be Hollabrunn-ba egy nemtudomholintézik hivatalba... És milyen lesz már kiérni az új helyre és rögtön azzal kezdeni a családnak, hogy sorry, 8-án nem érek rá ápolni, mert tárgyalásom van, önöknek pedig biztosítaniuk kell a részvételemet... És fogalmam nincs, egyáltalán hogy jutok majd el Korneuburgba, a bíróságra... Tudom: egészséges vagyok, semmi bajom, nincs okom panaszra. Az is tény, hogy erős vagyok, sok mindent elbírok, de a stressz mennyisége kezdi elérni a plafont. Mert ez az állandó csomagolás is nyűg, a hajnalban kibuszozások, a fogalmamsincsmivárrám helyzetek, a leszekaja, leszenet, leszefűtés, normálisleszeacsalád, leszlehetőségeméjjelaludni kérdések a fejemben folyamatosan. Csomagolás, takarítás, ügyintézés, kaja az útra, hivatalos iratok, kenyérsütés, pénzt tenni, melyik cipőt vigyem, innivaló az útra, laptop, telefon, töltők meglegyenek, ablakok csukva, víz főcsapokat elzárni, mindent kihúzni, szemetet levinni, ajtót bezárni, 3.30: indulás...

Ez most már jó ideje az utazás a nyúl üregében. Úgy érzem, egyre gyorsabb az iram, már sokszor szédülök, nem tudom, hol vagyok, felfelé vagy lefelé zuhanok-e. Nem kimondottan rosszul érzem magam, hanem inkább bizonytalan vagyok és néha félek. Miközben tudom, hogy minden vihar véget ér egyszer és aztán kisüt a nap. Tudom, hogy a szél nem fúj örökké. És azt is tudom, hogy a megoldás, az erő itt van bennem, csak bíznom kell magamban, bátornak lennem és megtennem a lépéseket. Először az elsőt. Aztán egy újabbat. És így tovább.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

“Az erő mögötted hatalmasabb, mint az akadály előtted!”

kép

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda, Mo./5.

Még kiagyalom, milyen ruhát készítsek be a tárgyalásra, aztán készre pakolom a csomagomat a péntek hajnali indulásra.

Beszéltem az utaztatóval, megadta a váltótársam számát, akit váltani megyek pénteken.

Beszéltem a kolleganővel, így kaptam sok infót a következő munkahelyemről.

Beszéltem a kinti ügynökséggel, segítenek eljutnom a tárgyalásra 8-án, és az időre, amíg nem leszek az ápoltammal, keresnek helyettest. És újabb infókat kaptam a munkahelyről.

Írtam Herr Sch-nak is a kroneuburgi bíróságra, megköszöntem a segítségét.

Szóval akkor már biztos: pénteken indulok az idei 6. munkahelyemre dolgozni.

Kicsit izgulok és ideges vagyok, eleve az új hely miatt (a néni demens...), no meg a bírósági dolog miatt is. Olyan fura, hogy elalvás előtt gyönyörűen ki tudom tisztítani a fejem, nem agyalok és simán elalszom, napközben azonban képesek rajtam eluralkodni a gondolataim és nagyon nehéz más vizekre eveznem fejben. Erre is ki kell dolgozzak valami módszert, az elalvás előttit is érdemes volt sokat gyakorolni.

R: lazac, kenyérke lenmagolajjal, fél keto kávé

E: hidegtál (ld. kép), szotyi

V: 2 vajas-paprikás kenyérke

Mozgás: 6km

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Hús-vér motiváció 53: Barbara

Sz. Barbara

"...Utáltam, ahogy kinézek, utáltam az életmódomat. Fájt a térdem, sportorvos és dietetikus is figyelmeztetett: ha nem fogyok, baj lesz. Elnéztem édesanyámat, aki tíz órás műszakok előtt vagy éppen utána bőszen szobabiciklizett, vagy step-padra lépegetett filmnézés közben – lábsúllyal, másfél órákon keresztül. Ha ő meg tudja csinálni, én miért ne tudnám?..."

képek és teljes cikk itt

Hús-vér motiváció 52., G. itt

Hús-vér motiváció 51, R. itt

Hús-vér motiváció 50, Ábrahám Pál itt

Hús-vér motiváció 49, Jose itt

Hús-vér motiváció 48 itt

Eddigi Hús-vér motivációk itt


Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd, Mo./4.

Zajlik az élet. Nem csak az enyém, a családban is, a körülöttem élőknél is. Nem tudom, milyen a bolygók együttállása... Mindenesetre most megnéztem a horoszkópomat:

"Ma az otthonodban nagy felfordulás lehet. Ha nem tudsz megfelelően pihenni, akkor inkább menj el valahova. A lényeg, hogy mindenáron teremtsd meg a feltöltődés optimális körülményeit. Például izgalmas élményekkel, kalandokkal."

Kaland...

"A kaland izgalmas vagy szokatlan élmény, amely lehet egy merész, rendszerint kockázatos, bizonytalan kimenetelű vállalkozás. Kalandok lehetnek fizikai veszélyekkel járó tevékenységeket, mint például az ejtőernyőzés, a hegymászás vagy az extrém sportok. A kifejezés nagyjából jelenthet bármely olyan vállalkozást, amely potenciálisan tele van fizikai, anyagi vagy pszichológiai kockázattal, mint például egy üzleti vállalkozás, egy szerelemi légyott, vagy az élet más nagy kihívásai." (wikipédia)

Egyéb dolgok mellett leveleztem az osztrák bírósággal. Nem jártam sikerrel: november 8-án tárgyalásra kell mennem Korneuburgba. Ha ez nem kaland, akkor mi?

R: 2 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

E: gyros, sült cukkini

Snack: sajt, napraforgó

V: 1 vajas-paprikás kenyér, keto kávé

Mozgás: 15 km

Igyekeztem nem nagyobb ügyet kreálni a bíróságos dologból, mint amekkora, de bevallom, azért nem voltam nyugodt. Elmentem hát a boltba, hogy veszek mignont, imádom is, meg azt gondoltam, az majd megnyugtat. A boltban meg is találtam, több fajta volt, úgy sorban meg tudtam volna enni őket. Kinéztem egy szép nagy rózsaszínt, aztán a pultba nyúltam és megfogtam egy adag lazacot, az landolt a kosaramban. Azt mondják, a felnőttséghez tartozik az is, hogy az ember felelősséget vállal a saját tetteiért. Jólesett volna a süti, de boldogsághormonjai csak nagyon rövid ideig hatottak volna, az a pár másodperc "élvezet" pedig nem éri meg a rá következő cukorsokkot és a mellékhelyiségben töltendő időt és energiát...

Kimostam. Holnapra megszáradnak a ruhák, kivasalok, hogy újra becsomagolhassak. Kicsit máshogy: mert ugye a bíróságon jó lenne nem szabadidőruhában megjelenni...

kép

Míg élnél, vedd úgy:

a rossz nem egyéb, mint csend

előtti vihar. 

F. Á

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Új mappa 2...

Először tapasztaltam meg az osztrák internetes ügyintézés gyorsaságát. A délután írt emailemre, amiben jeleztem, hogy nem tudok részt venni a tárgyaláson, már meg is érkezett a válasz. Aláhúzva, hogy feltétlenül meg kell jelennem a bíróság előtt. És megadták a bíró telefonszámát is, ha esetleg lennének kérdéseim. Még fogalmam nincs, hogy fogom megoldani, de november 8-án 10.15-kor tárgyalásom van Korneuburgban... Most is azt mondom magamnak, amit rizikós helyzetekben: csak az első lépést kell megtenni, aztán a dolog vagy megy magától, vagy megoldódik...

Új mappa...

Van egy szuper dobozom, amibe mappákat lehet tenni szép sorban, jól látható helyen fel lehet címkézni, könnyű benne keresni, pakolni. Ez a "Hivatalos iratok" doboz. Minden papírom, diplomám, munkahelyi, banki (...) igazolás, dokumentum itt van, ami nincs, az nem létezik.

Tegnap új mappát kellett nyitnom. Címke: Landesgericht. Ugyanis az utolsó előtti osztrák munkahelyemen történteknek még mindig nincs teljesen vége. A tanúvallomásomat továbbküldték a bíróságra, idézést kaptam, így tárgyalásra kell mennem novemberben...

Aki ismeri a sztorit, tudja, hogy az elhunyt ápoltam családjával, ismerőseivel közel kerültünk egymáshoz. Szóban is meghívtak I. búcsúztatójára, postai úton is, és én ott voltam. Egyértelmű volt, hogy segítséget kérek I. családjától. Írtam egy emailt a testvérének, aki válaszolt is, és fel is hívott.

Csak hogy ne legyen unalmas az életem, most elkezdek levelezni az osztrák bírósággal, hátha sikerül elérnem, hogy ne kelljen mennem a tárgyalásra.

(Azt hozzá kell tennem, hogy üdvözlendőnek tartom, hogy Ausztriában komolyan veszi a rendőrség az erőszakot, a családon belüli erőszakot is, még az én ügyemet is kivizsgálják, ami "csak" veszélyes fenyegetés. A rendőrök, akik anno a tanúvallomásomat felvették, mondták, hogy nem kell tettlegességig sem fajulnia a dolognak, akkor is kimennek, ha hívják őket.)

Hétfő, Mo./3.

Délelőtt takarítás. Az a "tökölős" fajta, amit nem sokan szeretnek, de olykor-olykor eljön az ideje (kis lyukak, apró mélyedések, wc perem alatt...).

Fél délután ügyintézés a városban, többek között az újabb lottónyereményemet is felvettem (és eljótékonykodtam) és sikerült mosolyt csalnom egy ismerősöm arcára.

Majd edzés.

És megint este van. (És megint nyugodtan hajtom álomra a fejem, mert nagyrészt mindent megtettem, amire szükség volt.)

R: 2 vajas-paprikás kenyér, kávé

E: borsóleves (anyutól), sült oldalas (anyutól), olíva bogyó

Snack: 2 szelet sajt

V: gyros, brokkoli, majonéz

Mozgás: 10 km + válogatás

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha