Péntek (Mo. 14/5.)

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

Müller Péter

Tegnap szerettem volna írni a bejegyzés végére, hogy van, akit "zavar", hogy a blogon írok arról, hogy érzem magam, hogy élem meg a dolgaimat, miken elmélkedem... Mert hogy egy életmód blognak nem erről kell szólnia. Lehet, hogy így van, de ez a blog a személyes naplóm. Gyakorlatilag magamnak írom le az aktuális dolgaimat és megtisztelő, hogy sok kívülálló (és ismerős) is olvassa. A jobb oldali sávban egyébként van egy címszavas kereső, ha valakit csak a receptek érdekelnek, oda kell kattintani. Viszont vannak, akik szívesen olvassák. Sőt olyanok is, akik megköszönik, hogy a negatívumokról is írok. És ma kaptam egy üzenetet Sz-től, ez volt az utolsó mondata a levélnek: 

"Köszönöm Timi, hogy megemlékezhettem a cikked kapcsán, hol jártam a saját poklomban és hol járok most!!!". 

A szerdán este felskiccelt "kérdés nélkül túlélni" tervem megint csak terv maradna, ha elmaradna a cselekvés. És megint segget csinálnék a számból magam előtt, azaz nem lennék őszinte magammal, márpedig elvileg ezt (is) tanulom. Így a mai nap is fogtam a kis tervet és haladtam vele. MINDEN megvan, ami a mai napnál szerepelt. Sőt.

Hetek óta kínlódok azzal, hogy a laktató kaják után is rághatnékom van. Igaz, hogy fogyni már nem akarok, no de hízni (zsírosodni) sem kéne. Így aztán -bármennyire is imádom- a sózott-pörkölt mandula kilőve. Állandóan sült szalonnát sem ropogtathatok. A gluténes-cukros kekszek ugye alapból a vicc kategóriába tartoznak. Minden nap a kolbász sem igazi nasinak. Viszont gyakran kívánom az édeset. Így ma nagyon hirtelen ötlettől vezérelve ebédkészítés közben gondoltam egyet: én most csinálok egy "somlói galuskát". Fogalmam nincs, hogy készítik, viszont emlékszem még az ízére. Fogtam magam, a tojásokat, a magliszteket (...), sütöttem egy "piskótát", készült "tejszínhab" és egy kis csokis massza, ebéd után már lehetett is belőle nyalakodni.

Nem fogok szenvedni: jót tesz a lelkemnek, nem "bűnözős" kaja, jöhet.

Étek:

R: kolbászos rántotta, cékla (anyu készítette, cukormentes és mennyei)

E: sült vadlazac (aji, köszönöm!), krumplipüré, saláta.
Desszert: egy adag hamis somlói (a recept majd jön).

Este: egy újabb adag hamis somlói.

És a mai napra tervezett mozgás is pipa: 3.6 km tempós séta, 55 perc.

Egyébként gyorsan elaludtam és nem emlékszem, hogy álmodtam volna. Remélem, ma is így sikerül...

(És még este is gyűlnek, gyűlnek az üzenetek.)

Többen hiányoljátok a boszis képeket a blogról. Azaz hogy miért nem teszek fel magamról képet. Nagyon egyszerű a megoldás. Az évvégi lélekösszegzős bejegyzésemben van egy kép a végén rólam. Egy búvalbélelt nőről, aki csak ül szomorúan és bámul ki a fejéből. Azóta is csak ilyen szelfit tudnék magamról készíteni. Csak más-más öltözékben. Nem látom értelmét. Majd lesz kép, ha tudok mosolyogni, nevetni. Megígérem, akkor teszek majd fel újra magamról friss fotókat.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nézd meg, milyen lennél vékonyabban!

Hát ez szuper! Egy program, amivel megnézheted, milyen vagy most és milyen lennél mondjuk 20 kilóval könnyebben. Nálam ez nem túl látványos, mert nem szeretnék már fogyni, de itt van, milyen voltam 80+ kilósan és ahhoz képest milyen vagyok ma:

És a helyzet ennél durvább volt...

Próbáljátok ki, szuper motiváció is lehet!

Az oldal: http://modelmydiet.com/eywomen

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Vagdalt

Hozzávalók:
- 40 dkg darált sertés lapocka (vagy más darált hús)
- 1 nagy sárgarépa
- fél közepes cukkini
- 1 nagy fej hagyma
- fokhagyma ízlés szerint vagy fokhagyma por
- 1 tojás
- 3 főtt tojás
- só, bors, őrölt piros fűszerpaprika ízlés szerint

Elkészítés:
Fogsz egy tálat.
Beleteszed a darált húst, a felaprított répát, hagymát, fokhagymát, hagymát, cukkinit. (Én a kis kézi szeletelőmmel szeltem hosszú csíkokra, majd késsel kisebbre daraboltam.)
Ráütöd a nyers tojást, sózod, borsozod, paprikázod.
Én egy kenyérsütő formát béleltem ki sütőpapírral.
A massza majdnem felét a forma aljára simítottam.
Rákerült a 3 főtt tojás.
Ezt befedtem a maradék masszával.
Kicsit kézzel formára nyomkodtam.
200 fokra előmelegített villany sütőben 50 percig sütöttem.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Csütörtök (Mo. 14/4.)

Iszonyatosan félelmeteset álmodtam. A legfélelmetesebb pedig az volt benne, hogy nem is tudom, álom volt-e az egész...

Csend volt, csak fények. És érzés: heves szívdobogás és félelem. Ufók voltak a szobámban. Ne úgy képzeld, mint a filmeken. Ez egy kék színű, függőleges, szaggatott, villogó vonalakból összeálló lény szerűség volt, gyakorlatilag alaktalan. Láttam, mert kinyitottam a szemem és azt hittem, ott azonnal megáll a szívem a félelemtől. Amikor már tényleg ennek a határán voltam, azt gondoltam: oké, vigyetek, csináljatok velem, amit akartok, csak legyek már túl az egészen. Visszacsuktam a szemem, próbáltam a szívemet a helyén tartani és szörnyen nehezen, de sikerült visszaaludnom...

Reggel a teraszról "gyöngyöző" fákat csodálhattam.

Még reggel, ébredés után is féltem az "álmomtól", de tegnap hoztam egy döntést, és habár nem ült fényes vigyor az arcomon, tudtam, hogy nem csinálhatok segget a számból magam előtt sem, így hát fogtam az este megírt "tervet" és nekiálltam. Kérdés nélkül.

Így volt mozgás is. Nem igazi edzés, mert arra egyelőre képtelen vagyok, de megfogtam a súlyzómat és megcsináltam egy kört:

- 10 oldalemelés

- hasprés (2x8 normál, 2x8 tempós, ez mindegyik has gyakorlatnál ennyi volt)

- 10 döntött törzsű oldalemelés

- medencebillentés

- 10 döntött törzsű evezés

- hasprés törzsfordítással oldalra

- 10 előre emelés

- felülés hajlított lábhoz

- 10 military press

- felülés nyújtott lábhoz.

És délután volt egy tempós séta: 3.4 km, 48 perc alatt.

R: kolbászos rántotta, cukormentes savanyú uborka (anyu tette el, a receptet majd felteszem a blogra is).

E: vagdalt, karfiol püré pirított lilahagymával, fűszeres sajt falatok.

Aztán mozi: Elrabolva 3. Régen láttam filmet 2D-ben (a 3D-seket imádom), régen láttam ilyen krimit, ami tele van autós üldözéssel, igazi jó kis hagyományos, bunyós jelenetekkel, ahol a főhős bőr kabátja egészen a film végéig ép, tiszta, sértetlen marad, pedig van akció bőven. A bemutatója sokkal pörgősebb volt, de nem volt unalmas a film, néhol kicsit vontatott. De volt izgalom benne bőven, és ahogy Liam Neeson Bruce Willisként átmegy minden tűzön-vízen, ahogy küzd az igazáért és a családjáért, az tényleg lebilincselő. No és a végén az a fekete porsches jelenet! No és maga az autó! Persze jött a happy end, és ez így is van rendjén.

A kis tatyómba bedobtam otthon egy darab kolbászt és egy kis darab sajtot, de a film előtt még nem voltam éhes. A film után ettem egy darabka kolbászt, mielőtt hazavezettem, a maradékot meg a két falat sajtot itthon.

A tegnap azért volt annyira nyomasztó, mert rájöttem, hogy hiába hadakozom ellene, a dokinőnek sajnos igaza van: depressziós (is) vagyok. Ez egy áldatlan állapot, de nem reménytelen. Ki lehet jönni belőle, gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül, de elsősorban én kellek hozzá. Nem volt rövid idő, de elfogadtam a tényt. Hétfőn találkozunk újra. 

Este először rettegtem attól, hogy aludni kell, hogy vajon most is jön-e a kék fény-lény, aztán azt mondtam magamnak: ha jön, ott lesz, csak gyorsan legyen vége...

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs és motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Szerda (Mo. 14/3.)

A kinti két hét alatt jól KELL lennem, legalább látszólag, hiszen reggel 8-tól este 9-ig munkaidő van, ahol senki nem kíváncsi a sirámaimra, és nem is azért vagyok ott.

Hétfőn nagyon fáradt voltam, amire hazaértem. És nagyon magam alatt.

Kedden még fáradtabb voltam és még jobban magam alatt.

Szerdán már a reggel, az ébredés úgy ért, hogy a hétfő és a kedd mosollyal teli boldogságos happy day-nek tűnt ehhez képest. Megettem a reggelit, aztán úgy éreztem: semmi értelme a létezésemnek. Az a "másik énem", aki ilyenkor azért fel-fel szokott bukkanni és átölelget, a fülembe súgja, hogy igen, most carul vagy, de lesz ez sokkal jobb is, most teljesen csöndben volt. Nem is létezett. Elővettem a napi rutinos papírt, amin az első pont az ágyazás, de nem volt hozzá erőm. Tudtam, hogy piacra kell mennem, de valahogy nem volt huzatom sem felöltözni, sem bemenni a városba, semmihez. Az sem érdekelt, hogy pár nap múlva teljesen üres lesz a hűtő. Max majd nem eszem- gondoltam. Lődörögtem a lakásban, aztán rághatnékom lett. Nem volt itthon semmi, viszont találtam még a kávézó tesztes időszakból néhány hazahozott kekszet. Megettem. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem vagy hogy nem jó, viszont a szervezetem nem tud ezekkel mit kezdeni. Amint megettem, még le sem ért, már rohantam a wc-re... És gyakorlatilag nem is ez a legnagyobb gond ezzel, hanem hogy az ilyen fajta CH-tól elálmosodom, iszonyúan ver a szívem és minden tagomat olyan nehéznek érzem, mintha szenet hordtam volna az éjjel...

Megvártam, amíg elmúlik a toálett veszély, aztán nagy nehezen felöltöztem és elmentem a piacra. A tojásos bácsi ma is mosolygott és ma is nagyon kedves volt. Én pedig ma is elfelejtettem mappát vinni. De ő ma is megengedte, hogy mappástól vigyem a tojást. Szombaton visszaviszem a mappákat.

Aztán autóztam kicsit. Imádok vezetni, nagyon szeretem a kis autómat. Tettem egy jó nagy kört, mielőtt hazamentem.

Otthon aztán takarítottam csöppet a konyhában és a teraszon. Majd hirtelen eszembe jutott egy recept ötlet, azt gyorsan le is írtam.

Majd olyan fáradtságot éreztem, hogy ledőltem az ágyra. És bekapcsoltam a tévét. Én, igen, én, aki évek óta nem tévézik. Találtam is egy filmet, egy sakkozó kisfiúról szólt. Jó volt, de nem nagyon tudtam rá figyelni. Feküdtem az ágyon, iszonyatosan fáradtnak éreztem magam és azon járt az agyam: tényleg ennyi az életem? Itthon vagyok két hét munka után, azt tehetem, amit csak akarok, erre én itt döglök és legszívesebben megsemmisülnék, eltűnnék erről a világról...

Elég hosszú idő telt el így.

Aztán kimentem a konyhába. Rávettem magam hatalmas öngyőzködések árán, hogy elmosogassak végre két nap után. Már tele volt a mosogató, a csapot sem tudtam megnyitni, annyira. Majd kiszellőztettem, és amikor becsuktam a konyhában az ablakot, véletlenül rápillantottam a falra.

Ott álltam a cirkusz porondján, nyakamban az óriáskígyóval. Én, aki szörnyen félek a kígyóktól. És a kép mellett a húgom kislányának a rajza. Bébi, azaz én.

Ott állok, boldogan, hatalmas vigyorral az arcomon. És én is úgy emlékszem, hogy régen sokat nevettem. Szerettem viccelődni, nevettetni és szívből kacagni. Akár banális apró hülyeségeken is. És néha meglehetősen nagy szám volt. Ma meg... Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz. Annak a lánynak már köze sincs ehhez a nőhöz? Na ne röhögtess! Szóltam magamhoz hangosan. Nem raboltak el az ufók, nem estél át lélekvándorláson, nem volt agyátültetésed, csak jött, ami jött, és már meg is tudod fogalmazni: belekerültél egy kapcsolatba, és az abban történt dolgok következtében végre elkezdtél belenézni a saját lelkedbe. Ott mindenféle, gondosan betakart régi holmit kezdtél el előszedegetni és megtisztítani, ami hatalmas munka, fárasztó, megterhelő, szomorú, fájó (...). Nem csoda hát, ha a pszichológus két A/4-es oldalnyi diagnózist tudott rólad felállítani (és ennek nagy része ijesztő).

Akármilyen fáradtnak éreztem magam és reménytelennek az életemet, fogtam a képet, amin képes voltam nem túl jó passzban is legyőzni egy nagy félelmemet, odaállítottam az asztalra, megfogtam a jegyzetelős füzetemet és felskicceltem pár dolgot a (közel)jövőre vonatkozóan. Csak olyanokat, amikre tudom, hogy ha megerőltetem magam, akkor képesnek kell lennem. És magamban azt a mottót adtam neki: "Kérdés nélkül". Mert alapvető dolgokat meg KELL csinálnom. És ekkor megint halványan éreztem, hogy itt van bennem valahol a nevetős énem is. Aki kreatív, kitartó, akit szerettek a gyerekek az iskolában, aki szeret sütni-főzni, aki képes szembemenni a félelmeivel, aki tud segíteni, aki lefogyott 25 kilót; aki igenis értékes, érdekes, egyedi.

R: 2 vajas kornspitz, keksz
E: vagdalt, brokkoli, saláta
V: 2 szelet sajt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kornspitz 2

Hozzávalók:

- 8 tojás (kicsi vagy közepes)

- késhegynyi szódabikarbóna vagy fél cs. sütőpor

- késhegynyi eritrit

- só (ízlés szerint)

- 8 púpos ek lenmagliszt

- 8 púpos ek szezámmagliszt

- 1 púpos ek útifűmaghéj (elhagyható)

- 1 ek szőlőmagliszt (elhagyható)

- 1 ek tökmag

- 1 ek napraforgó mag

Elkészítés:

Minden alapanyagot a hozzávalóknál írt sorrendben egy tálban összekevertem.

Lágy, de formázható masszát kaptam.

Vizes kézzel kifliket formáztam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem.
A tetejüket (esztétikai céllal) meghintettem csöpp útifűmaghéjjal.
180 fokra előmelegített villany sütőben 30 percig sütöttem.

Megjegyzés, javaslat:

A tojások nagyságától függ, mennyire lesz lágy vagy kemény a tészta. Készülhet nagy tojásokból is, akkor több magliszt mehet bele, vagy darált tökmag, vagy ki mit szeret.

Szezámmagot is keverhetünk bele.

Ez egy szuper kis tészta, gyakorlatilag mindent elbír, nyugodtan variálható.

Istenien lágy, pihe-puha lett a kisült kifli.

Szendvicsnek tökéletes.

Nekem 10 kifli lett, kábé tenyérnyi, a fenti képen mutatom is.

Az eredeti kornspitz receptem alapján sült kifli jobban hasonlít az igazihoz, de ez is nagyon szép és finom.

Simán elbír még néhány ek maglisztet, de aki nem ketogén étrenden van, tönköly liszttel vagy zabliszttel, darált zabbal is készítheti.

Ha világosabb kiflit szeretnél, lehet variálni a szezám- és lenmagliszttel: ahány ek-nal kevesebb lenmaglisztet használsz, annyival több ek szezámmaglisztet tegyél hozzá.

(Makrokat majd számolok.)

Kenyér receptek (gyűjtemény) itt

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Kedd (Mo. 14/2.) újratöltve

(Január 22-én írom ezt. Elkészült a gépem. Hála az égnek komoly baja nem volt.)

Kedden készült kornspitz és vagdalt, mindkettő Boszi módra. Ha fent lesznek a receptek, linkelem ide is.

R: sült szalonna, savanyú uborka

E: 1 vajas kornspitz (saját)

V: 2 vagdalt, brokkoli

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Bölcs

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Motiváció

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha