Emlékszel?

 

Anyu, emlékszel? (MOst csak random képtalálatok.)

Voltunk együtt Tamásiban, a húgom befizetett minket egy téli strandolásra. A kedvenc hajviseleted volt. Csak neked tetszett. :) (Legközelebb ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen róla, legyél olyan hajjal -is-, ahogy neked jó!)

És voltál csak a húgomékkal is. (Emlékszel a meleg vizes sztorira? ;) )

Voltál velem a Dunán. (Istenem, mennyit cipekedtünk! Köveket gyűjtöttél a sziklakertedbe. :) )

Húgomékkal a Balatonon.

Velünk Beremenden.

És Gunarason.

Hétvégére befizettem magunkat (a húgomat és engem) egy tesós hétvégére Siófokon (a szülővárosomban). Ilyen még sosem volt. Tudom, hogy örülnél/örülsz neki. És én is. Nagyon várom már.

Szombat

Csodaszép nyári reggelre ébredtem. Nem. Hajnali háromig alvás, aztán izzadságban tocsogva forgolódás után időben kikászálódtam az ágyból. Elég korán volt még, de semmivel nem volt hűvösebb, mint este. Itt már nincs választás, nincs trükk: a hőség végleg átvette az uralmat. Dolgom van, de aztán kimegyek a Dunára.

Reggeli után kimentem a piacra. Az én csodás, édes, ígytökéletesahogyvan piacomra. Már nem lesz így sokáig: modern, parkolóházas piac épül majd a helyén.......

- Mennyi a szeder? - kérdezem a nénit.

- A kicsi 300, a nagy 400.

- És melyik hány deka?

- Ez a kicsi, ez a nagy.

Végül is tényleg: minek a dolgokat túlbonyolítani?   

A kocsiban ezerrel használtam a klímát. A városban is, nem érdekel, hogy mennyi lesz a fogyasztás. Embertelen a hőség, vezetéshez kénytelen vagyok koncentrálni, no meg az a pár perc a nem forró levegőben igazi megváltás volt.

Amikor végeztem a városba, nem kis rábeszélés kellett, de megcsináltam a mai HIIT edzést. (Szerintem lehet edzeni hőségben is. Edzeni, de nem hülyeséget csinálni. Biztosan nem mennék futni vagy biciklizni, ez a 15 perc nekem belefért.)

Aztán fogtam a strandos motyómat és irány a Duna!

Dunaszekcső kb 15km-re van tőlem, határozottan jólesett a klíma a kocsiban, a legnagyobb áldás ez volt talán a mai napban. Amikor nem jöttek mögöttem, le is vettem a lábam a gázról, hogy minél hosszabb időn át kapjak egy kis levegőt.

Ugye tegnap megembereltem magam és főztem két napra, vittem ide is az ebédet és a kis desszertkovát. Éhes megint nem voltam, de ettem, mint a jó kislány.

Ahhoz képest, hogy mekkora jövés-menés volt, délután sikerült még kicsit bóbiskolnom is.

Végig árnyékban voltam, mégis megkapott itt-ott a nap (!). Csak itthon láttam, hogy a mellkasomon rendesen, úgyhogy bármennyire jó lenne, holnap nem mehetek napra, sőt ezek szerint árnyékba sem... Sebaj, megvan a B-terv.

És ugye, hogy lehet normálisan vacsorázni is!

Az üzenetek megválaszolásával hadilábon állok. Igyekszem keveset netezni, a gépem öreg róka már, a hőséget ő sem szereti, próbálom kímélni. 

Habár kint most fúj a szél, a hálómban áll a levegő nyitott ablaknál is. Átteszem a székhelyemet a nappaliba, ott jár kicsit a levegő. Ha ott se megy az alvás, jövök a konyhapadlóra, itt van a legnagyobb huzat.

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

A Duna-parton

Mesevilág ez. "Csak" egy folyó, "csak" víz, "csak" árnyék, és a panellakó kiszabadulhat a felforrósodott betondzsungelból.

Kis kaja, víz, törölköző- nem volt sok cuccom.

A vizet kis üvegben lefagyasztom, ez tökéletes jégakkunak is egyben. Viszek egy üveg ásványvizet, azzal mindig feltöltöm a kis jeges flakont, ha a vizet leittam a jégről. Így mindig van hideg vizem (kitart egész nap, ha 3 kis flakon jeget viszek).

Hétvége van, rengetegen voltak. Szinte egymást érték a kis hajók, ahogy leengedték őket a vízre. Így volt "műsor" is. No meg egy kutyusom egy darabig.

Körös-körül pedig csupa szépség.

Habár végig árnyékban maradtam, csak addig voltam napon, amíg hűtöttem magam a vízben (max 1 perc), mégis több helyen megkapott a nap. Legközelebb nemcsak elviszem a strandos kalapomat, hanem fel is veszem, ha a vízbe megyek.