Reggelente induláskor minimum két szatyrot akasztok a vállamra és úgy indulok az autóhoz. Hétvégére kint hagytam a kocsit a parkolóban, ez várt hétfőn reggel:
Úgyhogy munka után ha tetszett, ha nem, mentem a mosóba. Hát igen: tavasz: kezdődik... (Tanulság: ha már bérelsz garázst, állj be...)
Szóval felpakolom induláskor a szatíraimat, irtóra nehezek. Ha megkérdeznéd, miket cipelek bennük, tutira a felét sem tudnám elmondani. Viszem, mert szoktam, mert hátha kell, mert talán pont arra lesz szükség (...). És ugyanezt érzem az életemben is. Hogy vonszolok dolgokat, amiket talán nem kellene, amikre talán nincs is szükségem, amik nem fontosak, nem hasznosak...
S nem tudsz egy dobozt tenni a kocsiba és ott hordozni azokat a holmikat amelyek valószínűleg nem szükségesek? Az élet ügyeit is pont így le kell tenni. Nem eldobni, hanem dobozolni őket.
VálaszTörlés