Szerda

Tanulunk. Számok németül.

Szó"dolgozat".

Kemény nap. Nekem főleg lelkileg. Tényleg úgy érzem: nem vagyok idevaló, nem értek a gyerekekhez. Aztán sikerült beszélgetnem kicsit egy kollégával. Akinek elmondtam, mekkora teher nekem ez a munka. És ő rengeteg dolgot mondott, amivel könnyíthetek ezeken a nehézségeken. Hogy volt nálam órán, és ha én nem vagyok idevaló, akkor ki?

Hazafelé -már a célegyenesben- kétszer majdnem összetörték az autómat. Nem viccelek, nagyon-nagyon necces helyzetek voltak. Ha nem korrigálok/nem vagyok észnél, mindkét helyzetben komoly baj lehetett volna.

Kegyetlenül fáradt vagyok. A hétfő és a szerda roppant kemény nap, 8-tól fél négyig órák, kedden is 4-ig voltam, jövő héten Ausztriából jönnek főiskolások hospitálni, foghúzás, szombati farsang (...), nehéz.

M. ma kezdett dolgozni az október 8-i ujjtörése óta. Tudom, milyen nehéz visszarázódni (5 hónapig feküdtem fájdalomtengerben a DJ stent maitt tavaly).

Szeretem, hogy hideg van. Mert ez ellen fel lehet öltözni, lehet fűteni, meleg zuhanyt venni (...), éjjel nyitott ablaknál jót aludni.

(A két majdnem-baleset után a garázsba beállva percekig csak ültem, szorított a szívem, igyekeztem lélegezni. A suli(k)ban az órákról hulla fáradtan jövök ki (mert folyamatosan fegyelmezni kell). Itthon sem sikerül megtalálnom a rendszert, amiben "értelmesen" létezhetnék. Ahhoz hasonlatos ez, amikor 2014-ben mélyponton voltam. Onnan is lett "feljebb". Bízom benne, hogy most is sikerül.)