Angina pectoris

Ma kaptam:

És ezt is:

Csüt.ön volt a suliban egy nagyon ijesztő mellkasi nyomásom, kérdeztem K-t, az asszisztenst, kell-e ezzel foglalkozni. Azt javasolta, menjek be a sürgősségire vagy másnap a háziorvoshoz. Nem mentem. Hétfőn volt M. a táppénzes papírjáért, kérdezte K., mi van velem. A doktornő is hallotta a sztorit, szerda reggel vár egy vizsgálatra, mert hogy ez nem játék... Úgyhogy ma már reggel 8 előtt ott voltam M-val. (Időpontot sem kellett kérnem, elsőnek behívtak.) Készült egy EKG. Kaptam Holter monitort, mert magas a vérnyomásom 2. értéke és beutalót mellkas röntgenre, laborba (TSH, koleszterin, vizelet...), kardiológiára. (A képen a monitor, nappal negyed óránként, éjjel fél óránként méri a vérnyomásomat. Előre látom, mennyit fogok aludni...) Átmentem a kartonozóba, a kardiológiára április 29-re kaptam időpontot... Aztán munka, a 2. órára már odaértem. A monitor nem mért. Telefon K-nak: cseréljek elemet. Megvolt. Így sem működött. Levettem, eltettem, nem volt időm többet foglalkozni vele. A sze-i suliban aztán a délutáni megbeszélés előtt elővettem, nézegettem. HAbár a doktornő kérte, hogy ne nyomogassam a gombokat, mivel nem működött, újraindítottam. Így már bekapcsolt és mér. (Méghozzá olyan erősen szorítja a karomat, hogy majd' bepisilek, az előbb is mérés volt, aztán kicsit arrébb tettem a felkaros szorítót (nem tudom, mi a neve), már totál piros a bőröm. A mérés után kiírja az eredményt, eddig akárhányszor elcsíptem, tök jó volt az érték, a mostani 127/74, pulzus 74.)

A stresszt igyekszem csökkenteni és azon is rajta vagyok, hogy hogyan reagáljak le jobban helyzeteket. A csökkentésben mondjuk alsós vagyok, a reagálásban csecsemő... Minden egyes nap a munkahelyemen elhangzik a fejemben a kérdés tanórákon: Kell ez nekem? Habár a gyerekek egy része szeret, úgy érzem: nem értek hozzájuk, nem találunk közös hangot, nem tudom őket kezelni, nem tudok tanítani, nem vagyok ide való. Vannak órák, ahol a 45 percből 35 fegyelmezés. És rengeteg olyan szitu, amikor csak ott állok, és egyszerűen azt sem tudom, mit mondjak vagy gondoljak. Amikor ölik egymást, piszkálódnak, csúfolódnak, nincs egyetlen pozitív megnyilvánulásuk egymás iránt, kötözködnek, gúnyolódnak, úgy, hogy már nekem fáj. (Őszintén: mint amikor a FB-on kommenteket olvas az ember. Ezért olvasok kommenteket már nagyon ritkán.) Minden alkalommal ilyenkor felmerül bennem, hogy fogom a telefonomat, hívom a főnökömet és felmondok... :(

A két suliban való munka nekem megterhelő (több szempontból). Októberben még nyomtam a gázt, hogy minél előbb átérjek a másik iskolába, ma már betartom a sebességhatárokat, nekem nem éri meg, hogy bármi történjen. 10 perc alatt (többször van ilyen) képtelenség átérni 11 km-re, leparkolni, onnan még gyalogolni...

És sorolhatnám...

Most befejezem, lassan alvás (hja, a vérnyomásmérővel...), holnap munka, újabb értekezlet, dokihoz vissza a vérnyomás-monitorral és van egy találkozóm is.

Gunaras 3. nap, dobozolás, születésnap

Na jó, konkrétan 2. gunarasi nap, ha összeadunk (péntek fél nap, ma is, a szombat volt teljes).

Még nem érzem az -újabb- antibiotikum hatását, így viszonylag jókat tudok enni. Reggeli:

És ettem még vajas-lekváros kiflit és egy kis gyümölcssalátát is.

Pakolás, búcsú a szállodától.

Hőgyész, keresztanyumnál kicsit. Tényleg csak beugrottunk, sok volt a dolog még itthon, siettünk haza.

Például dobozoltam két napra.

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Ebéd: párolt zöldség, rizs, körte, mozzarella, tejföl.

Szerintem még egy szemdvicset kellene tennem (legalább), mert jövő héten tényleg csak aludni fogok hazajárni...

Apu ma lenne 80 éves. Elképzelni sem tudom öregen, mert 54 évesen halt meg. 26 éve. Még mindig nagyon sok mindenre emlékszem a betegségéből, a halálából, a temetéséből. Mintha múlt héten lett volna... Sokat beszélgetek vele "lélekben", mert annyi mindent kellett volna megbeszélnünk, elrendeznünk (...), de ilyenkor ő is ugyanazt mondja, mint anyu: "Timi, magadnak kell megbocsátanod". 

Egy 1975-ös képet választottam most, ahol az emeletes ágy felső részén bolondozom 1 évesen apuval és a plüsökkel.

Boldog égi születésnapot, apu!

Gunaras 2. nap

Most, hogy a tavalyi antibiotikum-dömping után nagyjából helyrejött a gyomrom, alig vártam a reggelit. Azért nem zabáltam (nem éri meg), de ettem rendesen. (Sajnos befigyel a 2. képen a desszert, az antibiotikum a probiotikummal...)

Reggeli után pihenés.

Aztán Siófok. (Innen egy órányira van )

(M. fotói)

Mint majdnem kereken 9 éve!

(A mai képen úgy nézek ki, mint aki elhasalt 🤣)

Séta után Ramirez. 

Mint majdnem kereken 9 éve.

Vissza a szállodába, ott pihenés vacsoráig.

(Tudom, hogy sokaknak még ennyi sem jut.) Még bele sem jövök a pihenésbe, holnap már vége és kezdődik újra a mókuskerék...

Hetem, Gunaras 1. nap

Három hónapja dolgoznom Sze-ben is, és csak a héten vettem észre, hogy az előtérben olyan a burkolat, mint mamiéknál volt a verandán Hőgyészen.

Nagyon megterhelő a két iskolákban tanítás.

Sok technikát alkalmazok minden nap minden percében azért, hogy elviseljük, hogy túléljek. Azért még mindig igyekszem a gyerekek arcára mosolyt varázsolni.

És figyelek arra, hogy mozogjak is.

Ahhoz képest, hogy tavaly beszéltem az Öreggel, hogy elég volt a betegségből, az orvosokból, csütörtökön a suliban egy német órán volt egy "szívinfarktusom". Ki kellett mennem a tanteremből, úgy éreztem, hogy elájulok, nehezen kaptam levegőt. Két -három perc múlva jobb lett. Borzasztó ijesztő volt. Ha még egyszer előfordul, elmegyek orvoshoz. Aznap délután kellett mennem fogorvoshoz, megkértem, hogy hanyagoljuk a gyökérkezelés folytatását. Viszont nőtt egy pukli az egyik fogamnál, kértem, hogy azt nézze meg. Tályog, antibiotikum, két hét múlva foghúzás...

M. hirtelen ötlete: Gunaras. Hát jöttünk.

Új év...

A 2026-os év a kínai asztrológia szerint a Tűz Ló éve lesz, amely 2026. február 17-én kezdődik, és intenzív, gyors, szenvedélyes változásokat, új lehetőségeket, valamint a szabadság és energia iránti vágyat hoz magával. A Tűz Ló energiája nagy fordulatokat jelez, ezért sokaknak fordulópont lehet a karrierben, a kapcsolatokban, és a személyes fejlődés terén is.

És én érzem...

A hetem

Január 5-én, hétfőn kezdődött a suli a szünet után. Dobozoltam. (Azt gépeltem először: döbözöltam. Eszembe jutott húgom fia, amikor kicsi volt, azt monta, a halnak köpöltyűje van. :) ) 

Január 6-án volt anyu halálának (már) 2. évfordulója, nem volt könnyű nap.

A suli(k)ban nehéz. 

Téli időjárás van, az utak nem mindig könnyen közlekedhetők. Napi szinten vezetés közben jó pár kisebb infarktusom van, amikor jégen kell vezetni vagy pl. fél méteres félig fagyott latyakban. (...)

Szombaton kelt kalácsot sütöttem.

Ma (vasárnap) reggel készült M-nak egy gyümölcsleves. Ebédünk volt még tegnapról: marhapörkölt és nokedli. Délután voltunk kicsit a Dunán.

Főzés közben maradékmentő vacsi.

Dobozoltam holnapra (kép nincs). Reggeli: körtés zabkása, ebéd: borsófőzelék, tükörtojás.

Egész héten náthás voltam (orrdugulás, -fújás, tüsszögés, köhögés). Tegnap estére megint bedurrant egy fogam, a két kezelt közötti... De idén nincs gond, csak egészség :)

Kelt kakaós kalács

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt
1.5 db tojássárgája
2 dl tej (az élesztó fefuttatáshoz ebből használtam)
kis cukor (élesztő-futtatáshoz)
1 ek étolaj
2.5 dkg élesztő
csipet só
kevés tojásfehérje (a kenéshez)

Hozzávalók a krémhez:

12.5 dkg margarin
2 csomag vaníliás cukor
2.5 dkg cukrozatlan kakaópor
5 dkg kristálycukor

Minden tészta alapanyagot egy tálba tettem. Közben langyos cukros tejben felfutattam az élesztőt (ami életemben először fel is futott 💪). A kész élesztőt is a tálba tettem, mindent összekevertem egy fakanállal, majd kézzel dagasztottam. Aztán letakartam egy kendővel, félretettem keleszteni (a radiátor teteje vált be, 2 órán át kelesztettem). 

Jöhetett a krém: keverőtálba tettem az alapanyagokat, kézi mixerrel habosra kevertem.

A duplájára kelt tésztát lisztezett deszkán 2 bucira osztottam, átgyúrtam, nyújtottam (nagyjából téglalap alakúra). Megkentem a krémmel, feltekertem, a végeit behajtottam, a tetejüket tojásfehérjével megkentem. Sütőpapír került mamikám tepsijébe, beletettem a két rúd sütit. 200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső sütés) sült 30 percig.

.....

Nagyon könnyű összeállítani, nagyon gyors (a kelesztést leszámítva, de hát annak iső -és meleg- kell) és valami eszméletlenül finom. 

Először sütöttem, nem saját reci, hanem a Nosalty-n néztem, de már változtatásokkal készült az enyém.

A képen az a fekete a sütin nem égés, hanem a töltelék, aminek a fele sütés közben kifolyt, az is ehető, finom édes.

Csak kis adaggal mertem kezdeni, de annyira finom, hogy a duplája is simán elfogyna. (Ha fogyózol, ne süsd, vagy meg se kóstold, mert annyi lesz a kúrának, tényleg mennyei.)

Nem tökéletes, de az enyém 😁😇 (A képeken a 12 órával kóstolás utáni állapot, azaz a felét simán megettük első kóstolásra, nem viccelek. 🙈)
 

Vízkereszt 2026

Drága anyukám!

Két éve január 5-én beszéltem "veled" utoljára.  És két éve vízkeresztkor értél át a szivárványhídon, ekkor készült az "anyu-naptár" ezen bejegyzése:

A tavalyi, első évfordulódkor is dolgoztam, akkor is és ma is -lelkileg (is)- nehéz napom volt. Már egyre ritkábban hallak a fejemben, de az érzés, hogy valahogy "itt vagy", hogy "segítesz", megmaradt. (Mit kaptam ma? Tojáslevest. Mintha te küldted volna.) Nehéz most is írni, potyognak a könnyeim. Mert mindenre emlékszem, ami két éve történt. Az embertelen szenvedésedre. A tehetetlenségemre. De arra is, mennyire gyönyörű voltál, amikor végre itt tudtad hagyni a testedet és átértél a túloldalra. Hogy még utoljára láthattam azt a tényleg csodaszép zöld szemedet, és azt a mérhetetlen békét az arcodon.

Így hirtelen két sztori ugrik be veled kapcsolatban.

Az egyik egy téli nappal kapcsolatos. 2012 környékén lehetett, amikor országos havazást jósoltak. Be is jött, szakadt a hó egész nap, ahogy ma is. De te elindultál busszal Budapestre a húgomékhoz. Nem is volt gond, csak amikor hazafelé jöttél, már akkora volt a hó, hogy jelentősen nehezítette a közlekedést, nem érted el a hőgyészi csatlakozást, Szekszárdon ragadtál. Felhívtál, hogy el tudnék-e menni érted, én pedig gondolkodás nélkül beültem az autóba és indultam. Csakhogy már a mohácsi körforgalom után képtelenség volt megkülönböztetni a hatalmas fehérségben, hogy hol kezdődik az út és hol az árok, nem kockáztattam, megfordultam, hazajöttem. Hívtalak, hogy lesz még egy utolsó járat Szekszárdról Mohácsra, gyere hozzám. Így is lett. Amikor leszálltál a buszról, olyan boldog voltál (és én is), hogy biztonságban vagy, hogy csak amikor a lakásba értünk, vetted észre, hogy a táskádat a buszon hagytad. De megoldottuk ezt is.

A másik: ma (vízkereszt) lebontottam a karácsonyfánkat. Visszakerültek a dobozba a díszek. És van egy zacskó is egy bizonyos fajta díszgömbnek. Amit becsomóztam. Aztán rájöttem: kimaradt belőle valami, kibontani viszont nem tudtam. "Anyu-csomó", amiben nagy voltál. Mindent úgy be tudtál kötözni, hogy -igaz, soha nem löttyent-csöpögött ki semmi- kibontani nem lehetett. Így most is fogtam az ollór és vágtam.

Drága anyu, 49 évig az életem része lehettél, 49 évig neveltél, tanítottál. A haláloddal aztán nem ért véget ez a történet, már kezdem látni, mivel mit tanítottál. Melyik "csomagot" vigyem tovább, melyiket kell letennem. Tudom, hogy te tudtad/tudod: képes leszek erre. Köszönöm neked, hogy mindig bíztál bennem.

Nagyon-nagyon hiányzol.

2026 első dobozolása

Éééés hoppácska! Ma munka után gyors bolt, aztán rögtön főzés. Vicces, mert abból készült, ami előtte is volt itthon. :)

Reggeli: bundás kenyér, paprika.

Tízórai: körte, magok.

Ebéd: sajtos-tejfölös tészta.

Vacsora: képlékeny :)

És készült egy nagy adag zöldségleves, ez volt a mai vacsora.

Érdekesség: tavaly is ezen a napon dobozoltam először. :)

Mosogatógép bepakolás-indítás, porszívózás. Este 7-re végeztem. Purc.

2025->2026

2024->2025 itt

2023-ban anyuval egy kemény évet és egy mindennél keményebb október-november-decembert éltünk végig, míg végül 2024. január 6-án átért a szivárványhídon.

A 2024-es év elsősorban lelkileg volt pokoljárós. (Anyu után májusban elment mamikám is, az évben még R., J és a többiek...)

A 2025-ös fizikailag volt rémálom. Konkrétan februártól év végéig beteg voltam. Alvásklinikai vizsgálatok, szemészet, bőrgyógyászat, számtalanszor sürgősségi osztály, heveny hörghurut, hólyaghurut, 5 hónapig akut vese és vesekő gond kórházzal, kétszer mentővel, sok-sok kontrollal, röntgennel, kibírhatatlan, folyamatos fájdalmat okozó DJ katéterrel, vesekő-zúzás (sikertelen, de roppant fájdalmas); utána teljes bal oldali mozgás-beszűkülés; fogászat folyamatosan, fogorvosi hétvégi ügyelet Pécsett; lábujjköröm húsba növés; év végére még egy rendes "valami" hasmenéssel, borzalmas hányingerrel és rossz közérzettel.

A vese probléma miatt csak október közepén kezdtem dolgozni, idén a régi sulimban és Sza. helyett most Sze-be kell áttanítanom, azaz minden nap kell lennem mindkét iskolában, folyamatosa autózás, cipekedés, kétfelé gondolkodás (...). Kegyetlenül megterhelő.

2025-re hopp, felszaladt 10 kiló. Nagyon érzem, kellemetlen, mert hát többet kell cipelnem, nem férek bele a ruháimba, és nem szívesen nézek tükörbe. Mondjuk ennél sokkal nehezebben fogadom el, ami az arcomból lett. Nem csodálkozom a látványon, elég, ha az anyuval való kálváriára és a tavalyi betegség-cunamira gondolok. (Viszont vannnak dolgok, amiket megttehetnék azért, hogy javuljon a látvány.)

Ősszel kezdtem el járni Zs-hoz szomatodrámára. Mert éreztem: segítség kell. Anyu sem szeretne így látni, és egyszerűen nehezen boldogultam a mindennapi életben. Már az első  alkalom segített. Havonta egyszer megyek Zs-hoz, és én érzem magamon az apró előrelépéseket, a változást. (A változtatásig még van miben fejlődnöm...)

Nincs újévi fogadalmam. Van, amit szeretnék: elsősorban megerősödni testileg, lelkileg. Szeretném, ha el tudnám dönteni (az élet több területén), mit is akarok, aztán azt, hogy ezért tenni és képes legyek. Ha kívánni lehetne, egészséget kívánnék magamnak és mindenkinek. Az én mamikámtól 49 évig hallgattam, hogy "Timcsikém, csak egészség legyen!". És milyen igaza volt!

Nektek emellett azt kívánom, legyen olyan évetek, amilyet szeretnétek.

Mini túra

Reggelre Mohács befehéredett. M. megnézte a neten a Misina webkameráját: irány Pécs!

A 2025-ben felugrott 10 kiló érezteti hatását. (A képen nem látszik, mert nem szemben állok.) Indulás előtt meleg öltözet keresése. Cipő pipa, nadrág is. (Három naci jön rám, mínuszokra jó a meleg, plusz 15 foktól a vékony zöld, amúgy meg a farmer, úgyhogy ezen nem kell agyalnom.) Kabát. Amit í múltkor Siófokon vettem, az nagy méret, azaz vastag kardigánnal is kényelmes, viszon nem télikabát. Ma pedig Mohácson induláskor szakadt a jégkása, az a kabi szétázik 10 perc alatt. Oké, eltettem a régi kabátomat, hiába alig jön rám, de csisszre még rendben. Ez alá viszont nem tudom felvenni a vastag kardimat, mert egyszerűen nem fér alá. Rendben, vegyük elő a régi hosszú kardigánt, ami vékony, de meleg. Igen ám: csakhogy az is kicsi. Nagy húzkodások-nyújtások árán magamra húztam, rá a kabát, hát mozgástér nagyon kevés maradt, de nincs más... 

A kisvasúti parkolótól mentünk fel a toronyig. A no name cipőm kitűnően vizsgázott: meleg is, nem ment bele a hó, nem ázott át és kiválóan tapadt a havon. (Meg kellene keresni a gyártóját és tőlük venni téli gumit a kocsira.)

TV torony.

Álom szép volt.

(A hegyre fel cipzároztam kifelé a kabátomat, folyt rólam a víz. Nagyon lassú tempóban mentünk, meg-megálltam inni. Lefelé majd megfagytam, a végére azért bemelegedtem. Figyeltem az ivásra és a pisilésre is, muszáj.)