Amit adott nekem anyu betegsége

Rájöttem, hogy

- Mások érzelmei nem az én problémám.

- Mások döntései nem az én felelősségem.

- Nem tudok mindenkinek segíteni. És nem is kell. 

- Segíteni úgy kell, ahogy a másiknak jó, nem úgy, ahogy én gondolom, hogy jó neki.

- Vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni. 

- Vannak helyzetek, amikor a legnagyobb jó szándék ellenére sem tehetünk semmit.

- A szeretet csodákra képes.

- Nem kell, hogy mindig minden tökéletes legyen.

A fentieket még december 31-én írtam. Most itt vagyok anyunál. Virágot locsolok és összekészítem a konyhaasztalra, amit pénteken vinni kell a temetésre (anyu -urnában, vázák, pénz, mami papírjai -adom át unokanővéremnek, aki mami gondnokságát veszi át hivatalosan-, húgom és lánya szülinapi ajándékai -mindketten januáriak, sőt apu is az volt-). Virágok megrendelve, temetkezési vállalkozással megbeszélve, búcsúbeszéd megvan. 

Nincs rá kifejezés, mennyire hiányzik anyu. 17 napja aludt el.

És jönnek a gyerekek:

- Hát, Timi néni, vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Mint például, hogy meghalt az anyukád. 

- Hiányzik az anyukám. 

- Anyukája miatt nem jön? Pénteken lesz a temetés? 

- Jaj, Timi néni, nagyon rossz, hogy meghalt az anyukája? 

- Timi néni, a maga anyukája meghalt, de én az enyémet soha nem adom oda senkinek! 

Búcsúszöveg. Az egyik szünetben küldték ma és olvastam. Majdnem végig. Az utolsó vers 2. soránál kezdtem el visszatartani a könnyeimet és hagytam abba. És még itthon sem voltam képes elolvasni...