"Nem vagyunk hozzászokva. Nem vagyunk, mert olyan szabadságban és bőségben élünk, amit észre sem veszünk. Még az is, aki napról-napra él. Van tiszta víz, rogyásig élelmiszer, gyógyszer, kezelések, villany, fűtés, fedél a fejünk felett. Tudom, hogy hőbőrgünk, mert lehetne sokkal jobb. Sok helyen jobb. De sokkal több helyen rosszabb. Az a baj, hogy be vagyunk zárva, főleg magunkba, és nem csak most. Általában. Abban az értelemben, hogy nincs tapasztalatunk azzal kapcsolatban, hogy a világ többségének ez mind luxus. A világ nagyobb részének az. De ezt nem akarjuk látni, a híreken átfutunk, mert minket nem érint. Nem érint, hogy csak az elmúlt évtizedekben, annyi népirtás volt, amennyiben annyian haltak meg, mint egy vírusban sem. És persze voltak vírusok is, meg durva betegségek, amik úgy söpörtek végig mint egy pusztító vihar. Csak ez nem érintett meg minket. Mert jó dolgunk van. Annyira jó, amit fel sem mérünk. Igen. Van víz, ennivaló, fűtés, kórházak, oktatás. Lehetne jobb. Persze. De van. A világ nagy részén nincs. Ott az van, hogy szomjan halsz. Meg éhen. Meg bódéban laksz, meg eladnak gyerek rabszolgának, meg a szerveidért, meg nincs csak fertőzött víz, és egy kis rizs. Értem, hogy ez nem érint meg, mert azzal vagy elfoglalva, hogy hány autó, meg hitel, meg telefon, meg utazás. Meg azzal, itt miért nem jobb, és osztod az észt a politikáról, a demokráciáról, diktaturáról az elméleteidről és harcolsz, felesleges dolgokért. A világ nagyobb része nem él ilyen jólétben. Ők tényleg az életükért harcolnak. Addig, amíg nem mész oda és nem tapasztalod, pont addig fogod azt érezni, hogy szar az életed. Pedig a te életed nagyszerű. Még most is. És most megérint, milyen félni attól, hogy elveszithetsz dolgokat, akár az életed is. Eddig nem vetted észre, hogy ez sokak számára már rég valóság. Hálát kéne adnod. Figyelned kéne. Talán most jött el az idő, hogy figyelj."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése