Tegnap volt egy mélypont. Annyi energiám sem volt, hogy ülve fent maradjak egy óránál tovább. Reggeliztem, aludtam, tízóraiztam, aludtam, mosogattam, aludtam, ebédeltem, aludtam...
Az antibiotikum rendesen taccsra vágott. Étvágyam szinte semmi, ízeket alig érzek, hányinger, kegyetlen bélszelek...
Az arcüregemből még mindig nem jön egy csepp váladék sem az orromon keresztül, fejre is állhatok. De legalább a garatomon csordogál le valami.
A bal fülem valamivel jobb lett, de még mindig nem hallok vele rendesen.
Ijesztően alacsony az energiaszintem és szörnyen szédülök.
Szétmegy a hátam, sajognak az ízületeim.
És itt elegem is lett magamból.
Eszembe jutott Sallai Zsuzsi. És pont.
Szétmegy a hátam, sajognak az ízületeim.
És itt elegem is lett magamból.
Eszembe jutott Sallai Zsuzsi. És pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése