2015. november 11., szerda

Szerda, Magyarország 25.




*** A mosoly, ha valaki egyedül van, a belső béke jelképe. ***
(Csernus Imre)

Két kép. Köztük egy év. Börtön és szabadság. A lélek börtöne és a szellem szabadsága. Bezártság és nyitottság. Fekete és fehér...

Hosszú volt ez az egy év. Életem nagyon kemény háromszázhatvanöt napja volt. Plusz az azt megelőző fél év. És az előtte lévő idők. 

Mintha egész életemben erre készültem volna. A változásra, a lépések megtételére, a gondolkodásom megváltoztatására, önmagam megtalálására. Erre a pontra, ahol most vagyok: ez pedig a kezdet. Érdekes módon az utam nem a célhoz vezet, mint azt korábban gondoltam, hanem befelé, önmagamhoz és kifelé, a mindenség felé, egyszerre. Ami a legérdekesebb: teljesen mindegy, hogy belülről megyek kifelé vagy a nagy egésztől haladok önmagam felé. A kettő egy és ugyanaz. Nem tudom szebben/jobban kifejezni, de van egy költő, Szabó Lőrinc, aki tökéletesen és fantasztikusan megfogalmazta egy versében, amire gondolok:

      Dsuang Dszi álma
      Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
      a mester, egy lepkére mutatott.
      -Álmomban - mondta, -ez a lepke voltam
      és most egy kicsit zavarban vagyok.
      -Lepke, -mesélte, -igen, lepke voltam,
      s a lepke vigan táncolt a napon,
      és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...
      És felébredtem... És most nem tudom,
      most nem tudom, -folytatta eltünődve,-
      mi az igazság, melyik lehetek:
      hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
      vagy a lepke álmodik engemet? -
      Én jót nevettem: -Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
      Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát!
      Ő mosolygott: - az álombeli lepke
      épp igy hitte a maga igazát! -
      Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
      valami mégis megborzongatott,
      kétezer évig töprengtem azóta,
      de egyre bizonytalanabb vagyok,
      és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
      már azt, hogy minden kép és költemény,
      azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
      a lepke őt és mindhármunkat én.
      Szabó Lőrinc





Mozgás: HIIT, délután 5 km séta (sok-sok csodás fotó itt)

Reggeli: 2 vajas-sós-paprikás kenyér, főtt tojás
Ebéd: rántott amúr, édesburgonyapüré, sült zeller/pici krumpli, saláta
Vacsora: (maradék) rántott amúr, saláta, édesburgonypüré



Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése