Rohanós reggel volt szombaton. Persze elaludtam, és ha egyszer sikerül elaludnom, akkor jól megy már. Mindegy, elszaladtam a piacra, beszereztem, ami szükséges, rohanás haza, cuccok hűtőbe, utazós cuccok táskába, irány Hőgyész! Ott gyors frizura, gyors kocsi mosás a két kis tündér segítséggel, gyors ebéd (cigánypecsenye és avokado otthonról). Megtudtam, hogy a vacsora a lakodalomban este 8-kor lesz, így készítettem egy kis túlélő csomagot, öltözés, és irány a lagzi.
Mivel közeli rokon (1. unokatestvérem) ment férjhez, korán felmentünk a lakodalmas házhoz. Mindenki csiniben, fényképeztünk, beszélgettünk, készülődtünk.
Nagyon szeretem a lakodalmakban, hogy összejön a rokonság. Régen látott unokatestvérekkel lehet váltani pár szót, feleleveníteni régi sztorikat, aztán együtt bulizni. Számomra külön öröm volt, hogy találkozhattam sok volt szakályi kolleganőmmel a templomi szertartás után. Nagyon szeretem őket.
Az egyházi, majd a polgári esküvő után következett a várva várt csokor dobás. Az ifjú feleség megtréfált mindenkit: a dobott csokor ugyanis három felé vált, és hárman kaptuk el: a húgom, a kislánya és én! :) Kapásból letámadtam a keresztszüleimet, hogy akkor készülhetnek :)
Újabb beszélgetések, fényképezések után beültünk az autókba és átkocsiztunk Tamásiba.
Már szólt a zene, és ha szól, akkor táncolni kell! Gyakorlatilag vacsoráig roptuk, szükség is volt közben a túlélő csomagra.
Rengeteg étel volt vacsorára. Amit ettem: húsleves leve,
pörkölt (ami isssteni volt), vitt salátával,
és ha hiszitek, ha nem, volt cigánypecsenye!!!, úgyhogy azt ettem még salival.
Aztán táncoltam,
ettem (cigánypecsenyét),
ettem,
táncoltam,
jisoráz... :)
Jó volt találkozni a húgommal is, jókat táncoltunk, énekeltünk együtt, és ezen a lakodalmas szelfin még a telihold is vendégünk volt, anélkül, hogy tudtunk volna róla.
Meggyőződésem, hogy ha az ember eldönti, hogy jól fogja érezni magát, akkor képes is erre. Mert mindig adott egy hely, egy körülmény, ebből kell a legjobbat kihozni. Mivel sofőr voltam, nem ihattam egy kortyot sem, és gyakorlatilag nem is bánom. Hiszen a családommal lehettem, részt vehetettem unokanővérem életének egyik legszebb eseményén, jókat táncoltam, énekeltem, ettem, beszélgettem.
És ha hiszitek, ha nem, találkoztam Boszorkánykonyha olvasóval is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése