Vasárnap

Hú, tegnap tényleg hosszú nap volt. :) 
De egyben nagyon jó is.
Sok órán keresztül táncoltam, énekeltem.
Nagyon sok pozitív véleményt bezsebeltem. ;-)
Volt a lakodalomban cigánypecsenye.
Elkaptam a dobott csokrot.

Szinte semmit nem aludtam, de talán majd ma ;-)

Összepakoltunk anyuéknál: a húgom cuccát, a gyerekek cuccát, az enyémet, aztán délután mindent bepakoltunk a kis kocsimba. A húgomat elvittük Szekszárdig, ő onnan busszal utazott tovább, a gyerekek pedig jöttek velem nyaralni hozzám. 

A nyaralás kalandosan kezdődött, ugyanis pontosan Mohács, azaz a célegyenes előtt baleset történt. Mentő helikopter, mentőautó, rendőrség, irdatlan meleg és irtó hosszú kocsisor előttünk, majd nagyon hamar mögöttünk is. De megoldottuk: a bicikliúton kikerültük a dolgot és viszonylag hamar hazaértünk.

Ezek a prüntyők élvezik a vidéki életet, az autózást, a kalandokat. Én pedig örülök, amikor itt lehetnek.

A bicikli utas kaland után már a körforgalomnál jött nekik a második kaland: még nem jártak nálam, amióta ebben az albérletben lakom, nagyon kíváncsiak voltak, milyen a lakás, a környék. Nagyon tetszett nekik, mindent felkutattak, feltérképeztek. Aztán jött G. Az az ember, akiért a gyerekek azóta odavannak, amióta csak ismerik, aki nélkül nem is lehet teljes egy mohácsi nyaralás. Együtt vacsoráztunk. Aztán jött az, amiben tavaly nyártól százezer százalékban megváltozott M. élete, és ami miatt ez az első olyan nyaralás, amikor szinte percre pontosan előre egyeztetni kell. M. ugyanis cukorbeteg. 1-es, inzulinos. Ez egy reggel fél 7-től este 9-ig tartó gyakorlatilag szinte 2 óránkénti konkrét feladatot jelent. Ébresztés, inzulinozás, étkezés előtti mérések, reggeli, két tízórai, ebéd, két uzsonna, vacsora és pótvacsora előre megszervezését és pontos kivitelezését. Megfelelő mozgással. Szóval vacsora után leültem M-nal, mindent beírtam a naptáramba, megbeszéltük, melyik étkezésre mit fog enni (meghatározott grammnyi szénhidráttal). És ehhez kell alakítani a holnapi programot, ami strandolás lesz és utazás. Tudni kell a pontos indulást, az érkezést, minden ételt előre elkészíteni, dobozolni, figyelni, hogy az inzulin meglegyen, az akksik le legyenek fagyasztva a hűtőtáskához... Ez után -miközben G. szó nélkül elmosogatott- jött P., a húgom kislánya, ki szinte fényevő: nagyon kevés étel az, amit megeszik, ráadásul mostanában vega, és a tojást sem eszi meg, mert abból lesz a kiscsibe... Vele is egyeztetés, ugyanúgy bejegyeztem a naptáramba mindent, mint M. esetében. Volt játszóterezés, séta, mégis magas volt M. vércukra, így szegény nem ehetett pótvacsit. A cukorbetegség egyik fele csak a napi szintű számolás, készülés, főzés, a másik fele a lelki oldal. Mert bizony M. kamasz, erősen növésben lévő 13 éves, aki szinte mindig éhes. De ilyenkor nem ehet. Még nulla céhás dolgot sem. És jönnek a kérdések, hogy miért pont én lettem cukorbeteg, mi ez az átok... És ember legyen a talpán, aki ilyenkor megnyugtató válaszokat tud adni...

Fürdés, P-nak kakaó, mese, alszik a két gyerek. Órám beállítva a reggeli vércukor méréshez, a húgom szombaton megtanította, hogyan kell mérnem, ha a gyerek alszik. (Mindenben betartom a húgom által előírtakat, ő egy éve így él, maximálisan ellátja mindkét gyerekét, és M. jól van.)

Vannak olyanok a rokonságban, akik nem vállalják M. felügyeletét sem, amióta cukorbeteg. Akik rettegnek tőle, mint a tűztől. Mert bizony ez felelősség, nem is kicsi. Még úgy is, hogy M. vér profi már a dologban, mindent tud, tökéletesen ellátja magát. Vannak, akik szerint nem kell ezt a dolgot túlspirázni. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ha -isten ne adja- én lennék egyszer cukorbeteg, akinek azért van tapasztalata az élelmiszerekkel, aki tud mérni és szénhidrátot számolni, és ilyen módon kellene élnem, 13 évesen, hát lennének időszakok, amikor a hajamat tépném szálanként. Gyakran. Azt pedig csak halkan merem megjegyezni, hogy amíg valaki nem lesz beteg, vagy amíg nem tapasztalja meg pl. a cukorbetegséget a közvetlen családjában, addig könnyen beszél, addig könnyen zabál össze-vissza, "könnyen" viseli a túlsúlyát. Pedig nagyon sok betegség megelőzhető lenne. De legalább nem kellene direkt arra játszani, hogy hát hadd egyek már jókat, ez az öröm az életemben. Nem fogok papolni, mert semmi értelme. 

Amit még fontosnak tartok, az az, hogy sokféle szeretet létezik. Számomra viszont egy fajta. Az őszinte, a tiszta. Szerettem régen is ezeket a gyerekeket, és szeretem őket most is, és minden tőlem telhetőt megteszek értük. Akkor is, ha az egyik éppen fényevő-vega, a másik pedig cukorbeteg.

A mai étkemről érdemben nem tudok beszámolni, csipegettem.

A saját holnapi étkezésemet nincs már energiám megtervezni. Az biztos, hogy reggel dobozolok majd magamnak, mert egy -eddig ismeretlen- strandon nem bízom a véletlenre a dolgot. De szerencsére az én étrendem nagyon egyszerű, mindenféle különösebb előkészület nélkül tudok magamnak pakolni sült húst, főtt tojást, némi zöldséget.

És akkor ma kivételesen a húgom M. cukorbetegégéről szóló Sweetmami blogjának szokásos záró mondatával búcsúzom: Jó vércukrot mindenkinek!

Szombat: hegyen-völgyön lakodalom

Rohanós reggel volt szombaton. Persze elaludtam, és ha egyszer sikerül elaludnom, akkor jól megy már. Mindegy, elszaladtam a piacra, beszereztem, ami szükséges, rohanás haza, cuccok hűtőbe, utazós cuccok táskába, irány Hőgyész! Ott gyors frizura, gyors kocsi mosás a két kis tündér segítséggel, gyors ebéd (cigánypecsenye és avokado otthonról). Megtudtam, hogy a vacsora a lakodalomban este 8-kor lesz, így készítettem egy kis túlélő csomagot, öltözés, és irány a lagzi.

Mivel közeli rokon (1. unokatestvérem) ment férjhez, korán felmentünk a lakodalmas házhoz. Mindenki csiniben, fényképeztünk, beszélgettünk, készülődtünk.

Nagyon szeretem a lakodalmakban, hogy összejön a rokonság. Régen látott unokatestvérekkel lehet váltani pár szót, feleleveníteni régi sztorikat, aztán együtt bulizni. Számomra külön öröm volt, hogy találkozhattam sok volt szakályi kolleganőmmel a templomi szertartás után. Nagyon szeretem őket.

Az egyházi, majd a polgári esküvő után következett a várva várt csokor dobás. Az ifjú feleség megtréfált mindenkit: a dobott csokor ugyanis három felé vált, és hárman kaptuk el: a húgom, a kislánya és én! :) Kapásból letámadtam a keresztszüleimet, hogy akkor készülhetnek :)

Újabb beszélgetések, fényképezések után beültünk az autókba és átkocsiztunk Tamásiba.

Már szólt a zene, és ha szól, akkor táncolni kell! Gyakorlatilag vacsoráig roptuk, szükség is volt közben a túlélő csomagra.

Rengeteg étel volt vacsorára. Amit ettem: húsleves leve,

pörkölt (ami isssteni volt), vitt salátával,

és ha hiszitek, ha nem, volt cigánypecsenye!!!, úgyhogy azt ettem még salival.

Aztán táncoltam,

ettem (cigánypecsenyét),

ettem,

táncoltam,

jisoráz... :)

Jó volt találkozni a húgommal is, jókat táncoltunk, énekeltünk együtt, és ezen a lakodalmas szelfin még a telihold is vendégünk volt, anélkül, hogy tudtunk volna róla.

Meggyőződésem, hogy ha az ember eldönti, hogy jól fogja érezni magát, akkor képes is erre. Mert mindig adott egy hely, egy körülmény, ebből kell a legjobbat kihozni. Mivel sofőr voltam, nem ihattam egy kortyot sem, és gyakorlatilag nem is bánom. Hiszen a családommal lehettem, részt vehetettem unokanővérem életének egyik legszebb eseményén, jókat táncoltam, énekeltem, ettem, beszélgettem.

És ha hiszitek, ha nem, találkoztam Boszorkánykonyha olvasóval is :)

Péntek

Aréna étterem, Dunaszekcső. Ajánlották, teszteltem.

Maga az étterem külsőleg érdekes. Sokan elférnek bent is, kint is a több teraszon. 

Szép a kilátás a Dunára. 

Az étlapon kb. 100 féle (!) ételből lehet választani, különlegességek is vannak, mint pl. többféle vegetariánus fogás, szamár-, bárány-, bikahúsból készült ételek, rengeteg halas fogás, sokféle leves, saláta, köret. Aki itt nem talál a fogára valót, az nem éhes :-)

Az árak -szerintem- rendben vannak.

Napi menü is van, többféle, 650 Ft-ért.

Ami számomra nagy pozitívum volt a hatalmas választék mellett, hogy külön számolják a húst és a köretet. Mert sok helyen kihozzák körettel a húst teljes árért (egyértelmű), de ha köret nélkül kérem, akkor is felszámolják a köretet is. 

Óriási plusz még, hogy itt nemcsak rántott, hanem sült, grillezett változata is van szinte minden ételnek.

Miért lényegesek ezek a dolgok? Mert ha az ember speciális étrenden van, akkor egyáltalán nem mindegy, hány étel közül lehet választani, fizeti-e a meg nem evett köretet is, jóllakik-e.

Ez G. adagja, kolbásszal-sonkával-sajttal töltött sertésborda. Hatalmas adag volt, és megkóstoltam: rettentően finom!

Én is többféle fogás közül tudtam választani, G. javaslatára cevapcicat rendeltem, köret nélkül. A pincér sráccal megbeszéltünk egy salátát, zöldségek, só, olaj. Nagyon finom volt, de legközelebb konkrétabbnak kell majd lennem, mert pl. nem gondoltam rá, hogy répát is tesz majd bele. No nem gond, mert tényleg nagyon finom volt, de én nem tettem volna bele.

Életemben először ettem ilyen húst, de nagyon finom volt. Meg tudtam volna enni még legalább egy adagot, de ha őszinte szeretnék lenni, akkor be kell valljam: ez is elég volt ;-) Mert nem "bebögyölősen", de jóllaktam.

(Azon -is- kuncogtunk G-ral, hogy volt ott egy német nyelven beszélő család, akik mit rendeltek? Schnitzelt Pommes-szel. Eljönnek Magyarországra, ráadásul ebben az étteremben van sok kimondottan magyaros étel és sok más specialitás is, és mit esznek? Amit otthon is. No nekem mindegy, mindenki azt eszik és úgy, amit és ahogy szeretne, csupán érdekes volt látni.)

R: 100g szeder (magyar)

E: (étteremben) cevapcica, saláta.

V: gyros hús, mogyoró (túúúúdom...)

Reggel kértem a segítségeteket ruha választásban, mivel holnap lakodalomba megyek. Rengetegen írtátok meg a véleményeteket a FB oldalon, privátban is, itt is. Nagyon köszönöm! Őszintén: megint sok dolgot tanultam magamról és sok minden másról. Az egyik: képes vagyok bonyolultabbá tenni a dolgokat, mint amilyenek. Hiszen ez csak egy lakodalom, ahol nem én vagyok a főszereplő, csupán egy leszek a 100 meghívott közül. Ahányan vagyunk, annyi félék, annyi féle ízléssel megáldva. Néztem ismerőseim mostanában készült lakodalmas fotóit: szó szerint -a farmeron kívül- mindenféle színű és stílusú ruhát viseltek a nők. A szavazáson egyébként a 4. számú ruci nyert, és ezt is fogom felvenni. Kényelmes, nem hétköznapi, de  nem is túl feltűnő. Amivel viszont nem számoltam: kedden annyira feltörte egy új cipőm a lábamat, hogy több helyen sebes, egészen konkrétan látszik a húsom. Tehát bármelyik cipőt veszem is fel, talán a szertartást kibírom benne, valószínű sírva. (Nem leszek feltűnő, azt hiszik majd, hogy elérzékenyültem :) ) Estére pedig egy fekete nadrág és egy alkalmi felső kombó lesz, valószínűleg papuccsal. Szerény véleményem szerint senki nem fogja megjegyezni, ha meg mégis, megmutatom majd a húsomat :) Szóval túlspiráztam ezt a dolgot, azt hiszem.

Amin viszont egész nap járt a fejem, az pontosan az, amit az előző bejegyzéshez írt egy kedves Olvasó. Belelátott a vesémbe, pontosan ismeri a gondolataimat. Igen: én is maximálisan úgy érzem, hogy kell egy stílusváltás. Teljesen őszintén bevallom, hogy a ruhatáram nagyon nagy részére azt tudom mondani: gagyi. Főleg azért merem ezt kimondani, azért is gagyi, mert nem illik hozzám. Mert nem mindegyik pont jó (sok dolog nagy), és nem mindegyik kényelmes. Például a fekete csizmámon kívül nincs egy normális cipőm. Kinézetre sem, amúgy sem. Mindegyik nyom, tör, szorít, mindegyik műbőr vagy műanyag. G. -már nem mai- tanácsát is meg fogom fogadni: csak minőségi, bőr lábbeli, mert a csizmám az, és tökéletesen idomul a lábamhoz, sehol nem nyom, nem szorít, nem tör, ha egész nap hordom, akkor sem veszem észre, hogy rajtam van, annyira kényelmes. És a ruhatárral kapcsolatban is hasonló a véleményem. Inkább legyen nagyon kevés ruhám, de azok legyenek olyanok, amiket jól lehet kombinálni, amiket szinte bárhova fel lehet venni, amolyan "klasszikus" darabok. De minőségiek. Amik illenek hozzám. Mivel krőzus nem vagyok, majd összegyűjtögetek egy-egy darabra. És lagzi és nyaraltatás után meg fogom keresni T-t, akinek nagyon jó az ízlése, aki nyitott és az egész világot bejárta, akiben megbízok, hogy segítsen nekem ebben a dologban.

Holnap tehát lakodalom, hosszú nap lesz. Reggel piac, aztán utazás, ebéd, és kezdődik a buli. Utána pedig hozom a húgom gyerekeit pár napra hozzám nyaralni. Tehát gyakorlatilag a buli folytatódik :)

Segítenél?

Segítséget szeretnék kérni. Első unokatestvérem lakodalmába megyek szombaton. Kisvárosi, kábé 100 fős buli lesz. Melyiket vegyem fel? A bőség zavara... ;)

(Még megkérdezek ma illetékest, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.)

7.: