Reggeli: zöldséges rántotta.
Tízórai: 1 karika kolbász.
Közben bolt, palacsinta sütés és főzés K-nak, mindeközben pakolás Ausztriára.
Ebéd: minestrone.
Ebéd után K. ment aludni, mivel ma 17.40-kor kezdi a munkát, bírnia kell éjjel. Én közben készre pakoltam a csomagomat. És közben megettem az uzsonnát is: répa mogyoróvajjal.
K. elment dolgozni, én megettem a vacsorát: tonhal saláta grill zöldséggel, majd bepakoltam a hűtőládámba az Ósztriába velem jövő pár élelmiszert.
Most pedig itt az idő, hogy aludni menjek. pedig még süt a nap, de az ébresztőt már beállítottam fél 2-re. K. épp hazaér majd, amikor én felkelek. Negyed 3-ra jön a kis busz.
Korábban azt hittem, hogy egyre könnyebb lesz majd visszamenni. De rá kellett jönnöm: ez jobb nem lesz, csak nehezebb. Annyira de annyira jó itthon lenni, szabadon, kötetlenül, szuper, hogy magam gazdálkodhatok az időmmel, hogy akkor megyek aludni, amikor akarok, akkor edzek, amikor éppen kedvem van hozzá, ráadásul itt van a súlyzókészletem is és mehetek futni, amikor csak kedvem tartja... K-tól búcsúzni nagyon nehéz, igazi agymunka, hogy ne a szívemre, hanem az eszemre hallgassak ilyenkor...
Az 5. és a 6. pontra szoktam gondolni ilyenkor. Arra, hogy most ilyen munkám van, hogy gyorsan eltelik majd a kinti két hét, és hogy elégedett vagyok most ezzel, miközben dolgozom azon, hogy még jobb, kedvezőbb munkát találjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése