Kedden kirándulni vitt a néni lánya, Sissy, amíg ők orvoshoz mentek. Judenburg. Aranyos osztrák kisváros, a Mura csodaszép, és a hegyek is. Bementem a postára, mert stickem már volt az internethez, azt meg tudtam venni itt, Knittelfeldben, a Lidlben, de kellett egy Ladebon, amivel fel lehet tölteni ajrócskákkal. Egy agyonfestett postai alkalmazotthoz kerültem sorra. Elmondtam, mit szeretnék, mire a hölgy:
- Fogalmam nincs, miről beszél! És különben is, tudnom kell, melyik szolgáltatóhoz akar csatlakozni! Aztán ha rossz Bont adok, akkor meg megy a reklamáció, mert nem tudom visszacserélni!
Csak néztem, és sajnáltam, hogy bal lábbal kelt. Ekkor odalépett hozzá egy férfi, és finoman eligazította, hogy a hölgy (én) jól mondta, mit szeretne, és attól, hogy ő (postás hölgy) nem tudja, miről van szó, nekem van igazam, és legyen kedves kiszolgálni. Mint kiderült, a főnök volt. Ekkor a postás nő felvette a legszebb mosolyát, totál kedvesen kiszolgált, és negédesen elmagyarázta (amit én már a tájékoztatóból tudtam), hogy kell feltöltenem a cuccost.
Öti sztori 1 és 2 itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése