Hétfő

Este fél hét. Most ültem le.

Munka után könyvelő. M. sitty-sutty intézte az ügyemet.

Bank. Másfél óra. De kész a netbankom és sikerült elutalni a NAV-nak az SZJA befizetendőmet. (Amiért anyu halála miatt a lakását a vásárlás utáni két éven belül adtuk el, majdnem kereken 400ezer Ft-ot kell befizetnem, a húgomnak is...)

Kocsimosás. (Nem koszos volt, hanem -jó magyarul- galambszaros. Az meg egy-két nap alatt megmarja a festéket...)

Bolt. Kettő. Csak azt vettem, ami a kajához kell.

Autóval a bejáratig, cucc kipakol a lépcsőházba, kocsit elvittem a garázsba, hazagyalogoltam. Cucc fel.

Fél 6-ra értem haza. 

Főzés. (Zöldségleves, krumplipüré, sült hal, saláta és M-nak muffin.)

Fél 7, szóval most ültem le, amíg nem kell ránézni a főzésre. Még reggelit, tízórait kell pakolnom. Meg majd az ebédet dobozolni.

Fél nyolc. Az ebédem dobozolva. Várom, hogy hűtőbe tehessem. A muffin is kész. Még el kell pakolni...

Háromnegyed kilenc. Pakolva, dobozolva, hűtőzve. Purc.

Fotózni elfelejettem. Nem tudom, volt-e már, most ezt a képet szúrom be ide:

Mérleg

Az ábrán az utóbbi egy évem kg-ban.

A zöld vonal az átlag, a piros a "cél" (amennyi szoktam lenni régebben).

Szépen látszik, amit a ruhatáramon érzek: sokat híztam. Az utolsó 2 pötty a mai és a tegnap reggeli mérés. (Előtte ritkán álltam mérlegre.) Semmi mást nem tettem, mint tudatosan választottam ételt és csökkentettem a nassolást. Hozzá kell tennem, hogy nagyon rosszul eszem. E. kolléganőm fogalmazta meg jól pénteken: Te mindig odafigyeltél. Hoztad a dobozaidat. Csak azt etted. És rendszeresen. Most meg délig nem eszel vagy keveset, aztán olyan éhes vagy már, hogy bezabálsz. És össze-vissza eszel. Mondta ezt azután, hogy bevágtam két tányér babgulyást, aztán vagy 6 szilvás gombócot. Ez a mennyiségű kaja viszont kellett ahhoz, hogy meginduljon az emésztésem. Szegény szervezetem a héten azt hitte, gond van, nem kap több ételt, raktározni kell. (Sőt nem csak ezen a héten hihette ezt.) Másnapra lement fél kiló. A szombati tudatosság után vasárnapra negyven deka mínusz.

(Nem úgy készül ez a bejegyzés, mintha a kilók száma lenne a legfontosabb.)

A héten reggelente öltözésnél már komoly gond volt, hogy vannak ősszel vett ruháim, amikbe egyszerűen nem férek bele. Elkezdtem egy kupacot ezeknek, és magasodik. És nem mellesleg nagyon érzem ezt a plusz hét kilót akkor, amikor fel kell mászni a harmadikra (a magasföldszint miatt konkrétan negyedik), mert legtöbbször meg kell állnom pihenni. Van, hogy kétszer is... Tudom: mozognom is kell(ene), legalább sétálni és nyújtani. Beszélem meg magammal napi szinten, hogy ezt sem szabad halogatnom.

Dobozoltam holnapra egy nagy adag rántottát, főzni nem volt energiám. Teszek még zöldséget hozzá és némi kenyeret. Fél 3-ig órám van, aztán megyek a könyvelőhöz, vacsorára itthon vagyok. Ha M. nem dolgozik és főz, eszek meleget. Ha nem így lesz, akkor viszont összedobok valamit. És lassan talán sikerül megint annyira összekapnom magam, hogy főzzek minden más-, harmadnap.

 

Vasárnap

Húzós munkahét után szombaton temető-körút. Iszonyatosan elfáradtam.

Ma sokáig aludtam. Késői reggeli.

Kis pakolászás, majd újabb alvás.

Tegnap kaptam keresztanyumtól cserepes virágot (ugyanolyat, amilyet a múltkor is, csak azt szegénykémet sikerült kirohasztanom...), de kijött egy hajtás. Mivel volt még ugyanolyan, ami megette már a földjét, a kettőt átültettem egy cserépbe. És most figyelek a locsolásra.

Újabb húzós hét jön, sok magán ügyintézéssel, suliban versennyel, kirándulással, miegymással, össze kell szednem magam, hogy helyt tudjak állni energiával.

(Ma van keresztapám -anyu testvére- születésnapja. Sajnos már a harmadik égi...)

 

Szombat

Juj, nagyon tömény hét volt. Most meg fáradt vagyok, nem leszek összeszedett, de írok pár sort.

A teraszon néhány rózsa és anyu orgonája. Este. Minden este gyújtok gyertyát. Nem csak anyuért.

Péntek reggel M. ébresztett, nem hallottam a vekkert...

Sajnos nincs idő az ágy szélén ülni (mert minden percet inkább az alvásra hagyok, a lehető legkésőbbre állítom az órát). Viszont kell legalább fél óra, amire már nem zombiként járok-kelek, amire már tudom, hogy fent vagyok, menni kell, hova...

Voltam bőrgyógyásznál az arc-foltjaimmal (itt is köszönöm K-nak az időpontszerzést!). Kaptam kenőcsöket. Nagyon pozitív volt, hogy tetőtől talpig megvizsgált az orvos, észrevette a hajhullást is. Az is pozitív, hogy javasolt két -nem gyógyszertári, nem támogatott- szert is a hajhullásra, viszont elmondta, hogy ezek csak addig hatnak, amíg használom, viszont nem kellene életem végéig vegyszerrel kennem a fejbőrömet. Pár hét múlva kontroll.

Az orrfolyásom mára normalizálódott. Előtte egész héten még tucatnyi zsepit fújtam tele naponta (nem túlzok). A köhögés maradt meg. Rohamokban jön, de van, hogy egy órán keresztül percenként köhögök (ezt épp ma mondta M. és hogy e nem normális). Várok még egy hetet, ha nem javul, elmegyek a tüdőgyógyászhoz, úgyis aktuális a fél éves kontroll az asztma miatt.

A héten borzasztó mennyiségű ügyintézés volt. Az egyik: könyvelő keresés. (Eddig R. volt a könyvelőm, nem is kellett foglalkoznom semmi ilyesmivel, ő mindig mindent megcsinált, intézett. Csak ugye ősszel meghalt...) J. révén találtam Mohácson könyvelőt (itt is köszönöm!!), ma meg is csinált mindent.

Rettenetesen régen voltam a temetőkben. Itt is hálásan köszönöm J-nak, hogy megcsinálták anyu sírját! Ma Nagyszokolyban volt a kezdés, aztán Tamási. Gyors ebéd a Bisztróban, aztán Hőgyész: temető, keresztanyum.

Útközben odafelé kávé Zombán, Cs-nál.

Kávé:

Ebéd:

Tamásiban összefutottam E. K.-val. Születésem óta ismerem, anyukája anyu kolleganője volt. És ezer éve találkoztunk utoljára (de olyan 30 év biztosan eltelt, Ausztriában élt, most Spanyolban). Jó volt látni és pár szót váltani.

Nagyon rövidek a hétvégék. Ma is egész nap úton voltunk. Holnap talán főzés, de leginkább pihenni kellene, nagyon hosszú lesz még a munka július 1-ig...

Égi Messenger

Ha csak a közvetlen környezetemben körülnézek, nagyon sok gondot, szomorúságot, nehézséget, betegséget, halált látok. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Bizony. Mivel senkit nem szeretnék a gondjaimmal terhelni, még a blog által sem, kb egy hónapja égi messengert használok. Anyunak írom meg chatben, ami aggaszt, ami történt, ami fáj. A földi életében is legtöbbször hozzá fordultam, most is meghallgat. Mert sokszor ennyi is elég: ha valakinek elmondhatom, ha kiírhatom magamból.

(Amikor elkezdtem neki pár hete írni, azt is odagépeltem, hogy lenne meglepetés, ha egyszer válaszolna. 😁😂🖤)

Anyák napja

Anyu egy éve és majdnem kerek négy hónapja halt meg. Ez már a második anyák napja nélküle. Tavaly vittem neki virágot. 

Mamikám tavaly ilyenkor még élt, így ez az első anyák napja nélküle. Tavaly voltam nála.

Most nézem a blogon a két évvel ezelőtti bejegyzést. És még mindig fejbe vágnak az akkori, és azóta nem látott képek. Anyu mohácsi lakása. A terítője. A régi asztal és székek...

(Na eddig nem sírtam ma, csak kemény lelki napom volt, de most már potyognak a könnyeim.)

A csoda finom ételei... Az edényei... Az a mérhetetlen szeretet... Minden nagyon hiányzik...

Péntek (meglepetés)

Ma szó szerint egész nap wellness, pihenés. Ami ezen felül még szuper volt: csak mi ketten voltunk.

Vacsora.

Napozás naplementéig.

Cica mindenhol.

És találtam egy érdekes dolgot:

Meglepetés

Reggeli otthon.

M. délben szólt, hogy pakoljak, névnapi meglepetés utazás. Nem messze, Dávodra. Először nagyon mérges voltam, mert még nem vagyok teljesen jól és mert utálom az ilyen hirtelen meglepetéseket...

Komp.

Séta. Nagyon magyar...

Séta.

Vacsora.

Punyi, punyi, punyi.

Szerda

Kis 3. osztályos tanítványom, szavalóverseny, kiemelt arany minősítés. ☺️

És ami még nem történt: mint felkészítő, én is kaptam kis emléket. Nagyon meglepődtem. Szerintem nagyon kedves gesztus.

Kedd

kép

Hát azért én azt hittem, hogy ennél sokkal jobban vagyok... Egy hét fekvős betegség után a második munkanapon azért már nagyon-nagyon elfáradtam. Főleg a köhögés rossz, rohamokban jön és amikor beszélnem kell. És sajnos sokat kell beszélnem. A nap felére elértem a mosott f.o.s a köbön kategóriát. Amikor hazaértem, le kellett dőlnöm (aludni nem tudtam). Holnap még egy nap, hosszú, mert délután még német szavalóverseny Lippón. Az erő legyen velem.

Hétfő

Jujj, több mint egy hetes beteg fekvés után rendesen megerőltető nap volt a mai. A kocsimat még a szünet előtti utolsó nap végén lemostam és betettem a garázsba. Ma érte kellett menni reggel. Amikor a sulinál kiszálltam, éreztem: izomlázam van... És még fél 3-ig talpalni kellett...

Vasárnapi reggelim: napraforgókrém pur pirítóssal, paradicsom, saláta.

Mára is ezt dobozoltam. A felét ettem meg reggelire, a másik felét tízóraira. (Közben adminisztráltam a gépen...)

Kegyetlenül emberpróbáló nap volt főleg fizikailag.

De ma nem aggódtam túl, nem siettem, mégis megvolt minden, mindenféle túltolás nélkül.

Munka után palackvisszaváltás, bolt, kocsival haza, lépcsőházba cucc ki, kocsi garázsba, hazagyalog, cucc felmálház-felcipel-elpakol. Házimunka, aztán befejeztem a filmet, amit már korábban elkezdtem.

Ma minden tanítványomat megkérdeztem, milyen volt a szünet. Hagytam őket mesélni. A szöveg 99%-ban ez volt: ezt kaptam, azt kaptam, kaptam, kaptam, kaptam. Egyetlen tanítványkám kérdezte meg, én mit kaptam húsvétra. Mondtam neki: antibiotikumot...

A hadseregem (orrspay, orrkenőcs, J. megfázásos krémje, zsebkendő) nélkül még sehova sem indulok. Használtam ma is bőséggel.

Sokat segített az antibiotikum, még a bőr-gondjaim is javultak az arcomon jó 60 %-ban (van már időpontom bőrgyógyászhoz és szemészetre), de irdatlan mennyiségű trutyi van még bennem, a bal felem bedugulva, és képtelen vagyok felköhögni a hörgőkből a váladékot. Ma hazafelé vettem Lándzsás útifű szirupot, az eddig mindig segített.

.......

Lieszkovszkí Zalán apai nagymamám testvérének unokája volt. Hajóbalesetet szenvedett, ma találták meg a holttestét... :(

.......

Húgom kislánya, P. szerdán ballag, jövő héten érettségizik...

.......

Húgom pulzusa nemhogy 60 alatt, folyamatosan 50 alatt...

.......

 

Ember tervez...

M. a bokatörés után elkezdett dolgozni. Nekem jött a tavaszi szünet (vagyis a gyerekeknek szünet, nekem az ide kiadott szabadság). És húsvét vasárnap az ügyelet. Már szombaton sem voltam jól, vasárnap 37.7, iszonyat gyengeség, orrfújás, köhögés, torokfájás. ez volt egy hete. Azóta szó szerint feküdtem, bóbicáltam, aludtam, köhögtem, orrot fújtam. Egyik nap sütöttem magamnak egy sült krumplit. 

Csütörtökön rávettem magam este, hogy fotózzak egyet a villámlásban.

M. főzött egy indiai spenótos egytálételt, isteni volt.

Tegnap kimerészkedtem, M. elvitt kávézni a városba.

És -kocsival- átmentünk a Dunához, itt is kb. 10-et kellett lépnem összesen.

Ma reggel készítettem egy napraforgó krémet.

Aztán ma is pihentem egész nap.

Hát nem így terveztem a szabit, lett volna dolog, temető körútra is szerettem volna menni többek között...

Még itt van a holnap a pihire, aztán hétfőn munka megint.